(T)örök fiatalság Cipruson

Ciprusra a turista jellemzően repülővel érkezik és az országon belüli barangoláshoz gépkocsit bérelhet, vagy benevezhet a számtalan idegenforgalmi társaság által hirdetett – fél, vagy egésznapos – program valamelyikébe. A szigetország mérete, a belátható és bejárható távolságok miatt a másutt megszokott körutazásokat Cipruson ne keressük. Bárki eldöntheti, mennyi időt tölt a tengerparton és mennyit utazgatással. A repülőút alig három óra, az unión belüli útlevélvizsgálaton pedig gyorsan átesik a turista.

Keleti kényelem…

Ciprus a nyaralók paradicsoma. Rengeteg a szálloda 3-5 csillagos kategóriában, félpanzióval, vagy all inclusive, azaz korlátlan fogyasztással. (Az utóbbi elsősorban azoknak a családoknak kifizetődő, ahol a gyerekek és a papák is folyamatosan látogatják a pool-bart kóláért, üdítőkért, fagylaltért, vagy sörért.) A háromcsillagos kategóriába tartozó szállodák is elfogadható színvonalat nyújtanak, légkondicionáltak, tiszták, a fürdőszobák megfelelőn felszereltek.

A házak tetején virító, az esztétikai élményt rontó víztartályok figyelmeztetnek arra, hogy a szigeten az ivóvíz korlátott. (A csapból jövő víz fogyasztását nem javasolják.) A folyamatos vízellátást szolgáló tartályokat a hét meghatározott napjain lehet feltölteni. A szállodalakó a vízkorlátozásból természetesen semmit nem érzékel.

Görög életvitel brit hagyományokkal Arra, hogy Ciprus a brit gyarmatbirodalom része volt, ma a baloldali közlekedés és az angol rendszerű konnektorok léte figyelmezteti a látogatókat. Kocsit bérelni egyszerű és az, aki nem idegenkedik a „fordított világtól” jó autópályákra, országutakra, kulturált benzinkutakra és megfelelő tájékoztatásra számíthat. Az udvarias házigazdák gondolnak a baloldali közlekedésben kevésbé jártas vendégekre is. A bérelt autók megkülönböztető színű rendszámtáblái óvatosságra és türelemre intik a közlekedőket, jelezve, hogy az, aki több fordulatot tesz a körforgalomban, és nem akarja elhinni, hogy neki balra kell abból lehajtania, nem feltétlen kezdő vezető, legfeljebb idegen. Bár Ciprus nem olcsó ország, üzemanyag-árban nem hagynak le bennünket. A benzin ára literenként 0,4 – 0,45 ciprusi font körül mozog (egy ciprusi font 400 forint).

Kilépve a szállodából egymást érik az éttermek, ahol a nemzetközi ízek mellett a görög konyha és az olasz „pasta”-k kedvelői is megtalálják számításukat. Aki nem akar elszakadni kedvenc gyorséttermétől, annak sem kell csalódnia. És természetesen ajándéküzletek szinte korlátlan nyitvatartással, igényes kézműves és kevésbé igényes egyéb választékkal, és az elmaradhatatlan ékszerüzletek csábító kínálatukkal.

A kereskedők a nyaralóhelyeken általában nem tolakodóak, hagyják a turistát nézelődni. A közbiztonság jó, késő este is minden kockázat nélkül lehet sétálni, nem kell semmilyen atrocitástól tartani. A települések között autóbuszok közlekednek, de az üdülőhelyeken a legjobb megoldás a taxi. Taxi sok van, bárhol le lehet inteni őket. Ajánlatos a viteldíjat előre megbeszélni, bár tapasztalat szerint az egyes szakaszokon fix tarifával dolgoznak.

… és a tenger

Ciprus fő varázsa a tenger. A szállodákban mindenütt van édesvizű medence és külön pancsoló a kicsiknek, de köszönhetően a szinte meleg, simogató és tiszta víznek, az igazi élmény mégis csak a tenger.

A tenger, attól függően, hogy a sziget mely részén tartózkodunk, különböző arcát mutatja. Ha Paphos közelében, a híres Aphrodite sziklák körül keressük az örök fiatalság titkát (a hagyomány szerint ehhez háromszor kell a sziklát körül úszni az óramutató járásával egyezően), viharosabb, hullámos és gyorsan mélyülő, köves partot találunk.

Ha viszont a sziget másik végén, Larnaca és Ayia Napa közötti szakasz homokos tengeröbleit látogatjuk meg, akkor homokos tengerpart, simogató, lágy, ugyanakkor steril (tengeri élőlényektől mentes) tenger vár ránk.

Mindent a turistákért

Aki Ciprusra gondol, annak nagy valószínűséggel a turizmus jóvoltából ráaggatott elnevezés – Aphrodité szigete, a csodálatos időjárás, a kellemes tenger jut eszébe, és kevésbé asszociál a névhez kötődő ásványkincsre, azaz a rézre, amely annak teljes kiaknázásáig a sziget legfőbb kincse és bevételi forrása volt. Ma az idegenforgalom adja a GDP 70 százalékát, ennek megfelelően minden a látogatók kényelmét szolgálja. Ha hihetünk a reklámoknak, az év 365 napjából 341-en süt a nap, ezért esernyő és kardigán nem szükséges.

A turistákat kiszolgáló helybeliekkel könnyű szót érteni. Angolul, németül beszélnek, de nem ritka a magyar és szlovák személyzet sem a szállodákban. Nem árt feleleveníteni orosz nyelvtudásunkat (már akinek volt ilyen). A feliratok ugyanis sok helyen háromnyelvűek, azaz angolul, németül és oroszul figyelmeztetnek. Annak köszönhetően, hogy az off-shore cégeken keresztül Ciprus Oroszország legnagyobb befektetője, az ország közkedvelt nyaralóparadicsoma nemcsak a gazdag orosz klánoknak, de népszerű a jómódú kisgyerekes orosz családok körében is.

A nicosiai fal

Ha már ott járunk, és el tudunk szakadni a tengerparttól, érdemes a főváros, Nicosia látogatását is tervbe venni. Tekintettel arra, hogy Nicosia a sziget közepén fekszik, a hőmérséklet magasabb, mint a tengerparton. A velencei városfalon belüli belvárosban a múzeumok, az érseki palota, a régi vízvezeték és kulturált üzletek kínálnak látnivalót.

Tiszavirág életű vasút Ma már nehéz elképzelni, de a múlt század első felében a vasút meghatározó szerepet töltött be az ország fejlődésében. 1905-től 1951-ig tartott és virágzott a vasúti közlekedés, amely hőskorát az angol fennhatóság idején érte el. A tengerpart és a sziget csúcsának számító Troodos hegység közötti szakaszt például azért építették, hogy a gyarmati adminisztráció tagjai könnyebben juthassanak el nyáron a sziget hűvösebb tájaira. 1916-ban a Ford T modell betörésével megjelent a motorizáció is. A hagyomány szerint ugyan egy ideig még versenyképesnek bizonyultak a négylábúak is (teve, szamár, ló és ökör), de lassan átadták helyüket a gőzgépnek, majd a gépkocsiknak. A két évszázaddal ezelőtti 2-3 ezer tevéből ma már csak néhány száz, rezervátumban élő példány maradt.

A kettéosztott városban nehéz megszabadulni a korábbi Berlint felidéző deja vu érzéstől. A határátkelőhöz vezető utat valaha szebb napokat látott, több évtizede elhagyott emeletes villák szegélyezik. A határt a velencei falak fölé húzott szögesdrót, megfigyelő tornyok, homokzsákok, fegyveres őrök, ENSZ ellenőrzési pontok jelzik. A gyalogos turisták a helyszíni „vízum” megszerzése után át is sétálhatnak a túloldalra, ahol hamisítatlan török miliő fogadja őket.

Kedvelt úticél még az ősi romjairól nevezetes kikötőváros, Paphos, a közelében fekvő Petra tou Romiou-val, ahol a monda szerint Aphrodité istennő kiemelkedett a habokból. Paphos, mint a sziget régi fővárosa a kereszténység őskorából, a 3. századból származó emlékeivel, mozaikjaival csábítja a kulturális élményt keresőket.

A Troodos hegység nemcsak hűvösebb klímája miatt kedvelt, de mintegy ezer méteres magasságban több szép monostort is meglátogathatunk. A szépen felújított Kykko kolostort, közelében Makariosz elnök sírjával és a Mária kegyhellyel érdemes megtekinteni. Személyautóval és kis busszal (nagyobb járművek nem férnének el) a bátrabbak ezt követően arra is vállalkozhatnak, hogy a cédrusok völgye hajtűkanyarokkal tarkított erdei útján ereszkedjenek vissza a síkságra. A veszélyes útszakaszon szerencsére nagy szembejövő járműforgalomra nem kell számítani.