film tetszik.” Az szinte biztos, hogy öregszünk, de a magyar filmek mintha fiatalodnának. Továbbra is vannak szerintünk komoly kihívások, amelyekre
sokan nem találnak megfelelő választ, mint a rendes befejezés, vagy a humor
hiánya, de az idei szemle filmjeinél és főleg a fiatal generációs rendezők
munkáinál nem éreztük úgy, hogy elpocsékoltak egy csomó nyersanyagot, rengeteg
pénzt, az életünkből pedig legalább másfél órát. A filmrendezők klánjába
belépett színházi ember, Alföldi Róbert például olyan filmet tett le az
asztalra, amely még órákkal a vége főcím után is ott motoszkál az emberben, így Gryllus
Dorkával ellentétben mi nem gondoljuk úgy, hogy a nemzeti főigazgatójának
inkább bábszínházat kellene rendeznie.
Zuhanórepülés
A fiatal generáció tagja Novák Erik is, aki korábban producerként és
forgatókönyvíróként a Nyócker! című animáció munkálatainál működött közre.
Filmje ugyan némileg didaktikus, népnevelői célzatú, miszerint „így jártok, ha
rosszak vagytok, de akkor van igazán elemében, akkor „ütős”, amikor nem
figyel oda magára, hagyja megtörténni az eseményeket. Így könnyebben megértheti
a néző, a „hogy jutottam ide?” logikáját, nem ítélkezik, csak elfogad. (Aztán
majd legfeljebb otthon, magában hoz döntést, hogy ő mit lépne.)
A Zuhanórepülés
a „sötét oldalra” sodródott, a forgatókönyvet jegyző Nagy Viktor valós élményei
alapján született, a szerző szerint alig-alig változtatott a történteken. Az
egyetem teológia-filozófia szakának nyugalmától a film főhőse (az író
alteregója), Theo (Nagy Zsolt) a budapesti alvilágba csöppen, ahol a drogok
kereskedelme folytán sok-sok pénzre, új „barátokra”, lányokra (Gryllus Dorka,
Parti Nóra) tesz szert. Egy új üzlet kapcsán pedig halálos ellenségekre.
Fövenyóra
A Szemle egyik legnehezebben befogadható játékfilmje (a csúcsot eddig a Tejút
című zenfilm tartja). Tolnai Szabolcs ugyancsak fiatal rendező, és a szerb-magyar
lét peremén élő és alkotó jobb híján, mondjuk jugoszláv író, Danilo Kis életrajzi
darabjait vette alapanyagul. Aki a 104 percre beül, ne várjon könnyed
szórakozást. A vajdasági származású rendező ugyanis Kis családi tragédiáját
mozgóképesítette meg, pontosabban azt, ahogyan zsidó származású édesapját
elvesztette. A film három szálon fut. Egyik a kisfiú Kis szemszögéből mutatja
be az eseményeket. A másik ugyanaz a kor, de édesapját követjük szemmel. A
harmadik pedig már a hetvenes évek, amikor már a felnőtt író megy el író-olvasó
találkozóra, a horvát tengerpartra, értelmiségi házibulikba.
Mindeközben szerb,
magyar francia és angol nyelven szólalnak meg a szereplők a fekete-fehér
kockákon. A kiszolgáltatottság, a nacionalista egymásnak feszülés, és a
kilátástalanság végigkísér a film végéig. Mindezt összevetve egy olyan világot
nézünk, amit mindig inkább szeretünk a szőnyeg alá seperni. A holocaust
tragédiáját, a kitelepítés szörnyűségeit egyszerre dokumentarista és lírai
képekkel mutatja meg, míg a színesben gyönyörű tengerparti látvány csak egy
szürke folt monokrómban. Nincs menekülés. Pont ezért erős a film, és pont ezért
akarunk inkább kikerülni a hatása alól.
Nyugalom
Alföldi Róbert első rendezése lehetséges, hogy a szemle legjobb darabja. Bartis
Attila Nyugalom című regényéből először Garas Dezső rendezett színdarabot Anyám
Kleopátra címmel, amelynek főszerepében ugyancsak Udvaros Dorottyát láthatta a
közönség. A színésznő a filmben is egy színésznőt alakít, akinek a szocialista
rendszer kettétörte a pályáját. Mikor ugyanis tehetséges zenész lánya
disszidál, az előadás próbáját félbeszakítják, és úgy Kleopátra-jelmezben
kirúgják. A középkorú asszony ekkor bezárja maga mögött az ajtót és a világot,
csak fiát engedi be, akit innentől szépen, lassan és módszeresen megfojt. Az
oedipusi helyzetből kitörni képtelen fiút taszítja és vonzza édesanyja, aki
ugyanebben a csapdahelyzetben válik szörnyeteggé. Az utóbbi idők legerősebb színészi
teljesítményét Udvaros Dorottyától láttuk, aki a filmben hol a végzet asszonya,
hol megtört nyugdíjas, szerető anya, lángot lövelő sárkány, vagy kimért gyilkos,
és ehhez semmilyen más eszközre nincs szüksége, csak az arcára. A másik főszereplő,
az ifjú Makranczi Zalán végig robbanni készülő bombaként van jelen a vásznon.
Neki ugyan nem kell akkora spektrumot bejátszani, de neki is végig elhisszük azt,
amikor szeret, gyűlöl, szenved, és századszor is hitelesen válaszolja a „Hol
voltál, fiam?” kérdésre, hogy „Dolgom volt, anyám.” Még ha tudja, hogy ezután
megkapja a gonosz „azt el tudom képzelni” mondatot.
Az újdonsült filmrendező a film vége után elmondta, hogy Gryllus Dorka a
forgatáson egyszer azt mondta, hogy inkább bábszínházat kellene rendeznie.
Ezzel egyáltalán nem értünk egyet. A filmből kiderül, hogy ha Alföldi valamihez
ért, akkor az, hogy hogyan hozza ki a színészekből a lehető legtöbbet. Ez pedig
ilyen jó színészekkel nem kevés.
Nézze meg rövid interjúnkat Gryllus Dorkával!
Overnight
Harmincas hősökké váltak Török Ferenc figurái. Cseperedett a
korosztálya, cseperedtek a filmjeinek a szereplői. A Moszkva téren még
kamaszok, tizenéves, a nagybetűs élet küszöbére lépő félszerzetek
randalíroztak, a Szezonban huszonévesek keresték-kergették a (felhő-)
boldogságot, hogy rájöjjenek, a vonzó Balaton partján éppolyan szar a magyar
élet, mint a kánikulába elszédült rónaságon, nagyjából mindenki védtelen.
És
most, az Overnightban harmincasokká értek, mondjuk, hogy megtalálták a
helyüket, és köszönik szépen. De, itt van például Péter (Bodó Viktor), egy
menőnek látszó 33 éves bróker, akiről aztán kiderül, hogy se a munkája, se a
magánélete nem olyan király, nem olyan menő. Hirtelen előbukkanó német
ügyfelének példának okáért jelentős összeggel lóg – amit egy kockázatos,
egyéjszakás tranzakcióval és „cimboriális” segítséggel tud megszerezni -,
valamint parfümszagú névtelen levelet kap valakitől, amiben pozitív terhességi
teszt lapul…
