Aki már dolgozott valaha internetes médiumnál, az pontosan tudja, hogy az online szerkesztő rémálma a következő: egy előre elkészített, a valóságot „megelőlegező” anyag gondatlanságból kikerül az éles felületre.
Nos, az Aranylabda-honlap munkatársainak nem egy, hanem három betárolt anyaga is kikerült – egy Harry Kane, egy Kylian Mbappé, egy pedig Lamine Yamal elsőségét hirdette –, hogy aztán a londoni gálaest végén kiderüljön, Kane a tényleges nyertes.
Futball-Oscar gigagálával, vörös szőnyeggel
Amikor eljutottunk a végtelenségig elhúzott gálán erre a pontra, már alighanem a kegyelemért könyörgött a nézők nagy része. Zuhogtak a díjak, taroltak a spanyolok – a női Aranylabdát (Alexia Putellas harmadszor diadalmaskodott), a legjobb fiatalnak járó Kopa-díjat (Lamine Yamal), a női Kopa-díjat (Vicky López), a kapusok Jasin-díját (a férfiaknál Unai Simón, a nőknél Cata Coll), az év edzőjének járó elismerést (a férfiaknál Luis de la Fuente, a nőknél Pere Romeu) egyaránt megkapták –, az év csapata a férfiaknál a PSG, a nőknél a Barcelona lett, és ez még csak egy válogatás volt az első helyezettekből.
Magyar idő szerint kis híján éjfél volt, amikor elhangzott az, amire mindenki várt: a 2026-os férfi Aranylabda győztese az angol Harry Kane, a Bayern München játékosa.
Ekkor már hajlamos volt a néző azt mormogni, hogy na végre, meg hogy ez egy e-mail is lehetett volna. De hát az Aranylabda futball-Oscarrá vált; gigagálával, vörös szőnyeggel, sértődésekkel és vitákkal övezett puccparádévá, ami meglehetősen abszurd.
