Alföldivel versenyez Tim Burton

Egyszóval, ezen a héten erőteljes hatású mozikkal találkozhatunk a vetítőtermekben. Nehezen – vagy egyáltalán nem – tudjuk kivonni alóluk magunkat.

Michael Clayton

A fogyasztókat – minket – mérgező multinacionális vállalatok ténykedése nem új keletű. Tony Gilroy – Az ördög ügyvédje és a három Bourne-film forgatókönyvírója – filmjének újdonsága abban rejlik, hogy belülről, azok szemszögéből mutatja be a baljós folyamatokat, akik szerint ez a világ a lehető világok legjobbika. Legalábbis nekik jó.

Michael Clayton (a film előzetesét itt megnézheti)

Michael Clayton (George Clooney) egy cégszennyesmosó ügyvédi iroda „élharcosa”, éppen komoly anyagi zavarokkal küzd. Barátja és kollégája Arthur (Tom Wilkinson), majd’ tíz éve nyüstöli a felpereseket, hogy álljanak el az agrárkemikáliákat gyártó Unorth számonkérésétől. Aztán mintha megőrülne, az egyik meghallgatáson zoknira vetkőzik, és elnézést kér az érintettektől a cég nevében. Nem őrült meg, hanem rájött, a vádló kisembereknek van igazuk, az óriáscég egyszerűen gyilkos, s erre bizonyítékokat is gyűjt. Claytont a főnöke (Sydney Pollack) megbízza, hogy térítse jobb belátásra a társát. Azonban a dolgok és az érdekek a maguk törvényei szerinti mozgásba lendülnek, a férfi pedig választhat a tisztesség és igazság, illetve a meghunyászkodás és a készpénz között.

A feszült jogászthriller mindvégig rabul ejt, nem utolsó sorban a remek színészi munka miatt (Swinton, Wilkinson, Clooney). Borongós képei belénk égnek. A gyalázat egyszerű eszközökkel történő ábrázolása, amellett hogy annak rutinszerűsége elgondolkodtató, arra sarkall, hogy tudatában legyünk: velünk él. Rajtunk múlik, hogy elfogadjuk-e.

Gilroy mozija erős hatású, mint a méreg. Az erejét akkor mutatja meg, amikor már nem látjuk. Velünk marad, fojtogat, és kérdésekre késztet.

Papírsárkányok

Nagy, epikus érzelmi dráma Marc Forster (Szörnyek keringője, Én, Pán Péter, Maradj!, Felforgatókönyv) filmje. A közelmúlt nagysikerű Khaled Hosseini-regénye nyomán készült megrendítő alkotásban két gyermekkori afganisztáni jó barát viszonylag gondtalan életet él, sárkányokat ereget, jókat versenyez. Az egyik ilyen megmérettetés diadala az egyikőjük árulását hozza, ami tragikus eseményeket gerjeszt…

Papírsárkányok (a film előzetesét itt megnézheti)

Húsz esztendővel később a már Amerikába települt Amir (Khalid Abdalla) felkerekedik, hogy a tálib rezsim uralta országba utazzon, és leszámoljon az egykori sötét titkokkal – és leginkább: hogy feloldozást találjon.

Forster nagy érdeme, hogy miközben ügyes kézzel, aprólékos munkával megfesti a messzi, idegen, egzotikus táj arculatát, emberei portréját, képes egyetemes érvényű, a világ bármely pontján, mindenütt ható tanulmányokat, erkölcsi következtetéseket megfogalmazni. Tartalmas, súlyos, katartikus film. Elég egy életre.

Nyugalom

Alföldi Róbert első mozijában egy különleges – se veled, se nélküled – kapcsolat tárul fel előttünk. A kényszernyugdíjazott színésznő (Udvaros Dorottya) bezárkózik az otthonába, és csak a fia nevelésének, pontosabban terrorizálásának él. A hosszú évek összezártságából menekülni próbáló fiúnak, Andornak leginkább két nő próbál segíteni. Előlép egy Erdélyből áttelepült könyvtáros lány, Eszter (Gryllus Dorka), és megjelenik Jordán Éva, könyvkiadó-szerkesztő (Hernádi Judit), aki mellesleg korábban Andor apjának szeretője is volt. A kérdés ezek után az, mindezek az emberek miképpen hatnak a fiatal író életére, hogyan alakítják a kapcsolatát anyjával.

Nyugalom

A Nyugalom minden, csak nem a béke idilli állapotának apoteózisa. Hatalmas feszültség lüktet minden egyes szereplőben, elképesztő tettekre ragadtatva el őket. A néző nehezen tudja függetleníti magát tőlük.

bővebben>>

Sweeney Todd – A Fleet Street démoni borbélya

Szórakoztató felnőttmese Stephen Sondheimnek a Broadwayon is játszott – Magyarországon pedig Nyakfelmetsző címmel, a Rockszínház és az Operaház közös produkciójában bemutatott – musicalje. A hazánkban leginkább a West Side Story szövegírójaként ismert Sondheim zenés horrorművét a bizarr történetek, a furcsa-különc figurák szerelmese, Tim Burton vitte vászonra.

Sweeney Todd (a film előzetesét itt megnézheti)

Burton és színészkedvence, Johnny Depp hatodik együttműködésében (korábban: Ollókezű Edward, Ed Wood, Az Álmosvölgy legendája, A halott menyasszony, Charlie és a csokigyár) a Turpin bíró által csapdába csalt, bebörtönzött borbélymester (Depp) visszatér Londonba, hogy tönkretett életéért éles pengéivel elégtételt vegyen egykori és mai ellenségein. Szállást a város legrosszabb pitéit árusító koszlott Mrs. Lovettnél (Helena Bonham Carter) talál. Innen kezdi meg sok vérrel és gyilkolással járó bosszúhadjáratát, a szaporodó számú hullákat bizarr módon tüntetve el…

Bár tagadhatatlan, hogy Burtonnek ezt a munkáját is áthatja valami perverz gyermeki jókedv, játéköröm és humor, mégis ez a filmje talán az eddigi legszomorúbb műve. Bizarr, ahogy a képeknek a gyilkosságok – a kiömlő vér, a felszabdalt testek – és a dalbetétek adnak sajátos ritmust. Mi elsősorban mégis Depp szomorú tekintetére emlékezünk, amely nem a szemei alá sminkelt festéktől olyan kiégett és kiábrándult.