Válaszul a moszkvai olimpia amerikai bojkottjára, 1984-ben a Szovjetunió vezetősége bojkottra szólított fel a szocialista blokkban. Tették ezt annak ellenére, hogy a szovjet sport központi személyisége, Marat Garmov mindent megtett, hogy a sport terén rendeződjenek a korábbi nézeteltérések.
Számított arra, hogy a moszkvai vezetés nem nyeli le Carter 1980-as bojkottját, már jóval korábban egyeztetéseket kezdeményezett, és közvetített a Szovjetunió és az Egyesült Államok közt. Sok, a szovjet sportolókat érintő alapvető kérdésben sikerült is konszenzust kialakítania, és Washington jóváhagyását megkapnia, köszönhetően nagyszerű diplomáciai érzékének.
A keleti blokk bojkottja
Az elsőszámú szovjet olimpiai megbízott személyét illetően azonban elakadtak a tárgyalások. Moszkvában Oleg Jermeskint jelölték meg az olimpiai attasé posztjára, az amerikaiak viszont hallani sem akartak róla, mivel vizsgálataik során nyilvánvalóvá vált, hogy KGB ügynök. A szovjet vezetés – érthetően – ragaszkodott Jermeskinhez.
A játékok megnyitója (slaughterphoto.com)
Menetközben az orosz külügyminiszter, Andrej Gromiko is kiprovokált néhány helyzetet, melyeket követően látványosan megsértődhetett, és így a válaszul őt ért amerikai „támadásokra”, már nem kellett különösebben magyarázkodnia az orosz csapat olimpiáról való távolmaradása miatt.
Az orosz taktika arra irányult, hogy a sikertelen olimpia negatív visszhangja meghiúsítsa Reagen elnök újraválasztását az év végén. (Ez a törekvésük végül nem ért célt.) A szocialista országok csatlakozása a bojkotthoz természetes volt moszkai nyilatkozat után, melyben az ügyet lezárva az orosz vezetés kijelentette: „a szovjet sportolók részvétele az olimpián nem lehetséges. Ha másként cselekednének, akkor az egyet jelentene az amerikai hatóságok és a játékok szervezői olimpiaellenes tevékenységének jóváhagyásával”.
Csatlakozott Magyarország és a többi szocialista ország, kivéve Jugoszláviát, Romániát és Kínát. A szocialista blokkban – az olimpiát helyettesítendő – Barátság versenyeket rendeztek, ezekkel próbálták kárpótolni a versenyzőket, hogy ne érezzék több éves felkészülésüket elveszettnek.
Hollywoodi megnyitó
A Los Angeles-i megnyitó 140 ország 6829 sportolójának –köztük 1566 nő- részvételével zajlott. Az ünnepség nagyon nagyszabásúra sikerült, mondhatni elsöprő volt, igazi showműsor. A látványtervezés és az egész kivitelezése egy filmproducernek, David L. Wolpernek volt köszönhető, aki a NASA által fejlesztett eszközöket, valamint filmes látványelemeket és trükköket is beleszőtt a műsorba, emellett volt nagyzenekar és musical-szerű történelmi áttekintés. A Coliseum stadionja egy időre ókori teátrummá alakult át, egy nagyon modern színházi darab erejéig. A műsor részeként Ronald Reagen megnyitotta a játékokat.
A szocialista versenyzők távolmaradásával az amerikai versenyzőknek sok esetben nem voltak ellenfeleik, így bizonyos számok komolytalanná váltak, vagy legalábbis hiányzott belőlük a tényleges kihívás és verseny.
A játékok egyik nagy „befutója” Carl Lewis volt, négy aranyérmet szerzett atlétikában, ez a teljesítmény eddig csak két embernek sikerült. Utoljára 1948-ban Fanny Blankers-Koennek, előtte pedig 1936-ban Jesse Owensnek. Lewis első helyezett lett 100 -és 200 méteres síkfutásban, távolugrásban, valamint aranyat nyert a 400×100-as váltó tagjaként.
A Ceausescu-rezsim román válogatottja húsz aranyérmet nyert, ami nagyszerű eredmény volt, egyrészt mivel így az éremtáblázat második helyére jutottak, másrészt komoly teljesítmény volt annak tükrében is, hogy a megelőző tíz olimpián összesen huszonnyolc első helyezést sikerült elérniük. Az idei húszból a tornász Szabó Kataliné volt négy.
Ismét bajnok lett Edwin Moses 400 méteres gáton, Sebastian Coe pedig 1500 méteren diadalmaskodott újra.
Az olimpia egy másik nagy sztárja Peter Ueberroth, a rendezőbizottság ügyvezetője volt, aki nagyszerű pénzügyi érzékkel tartotta kézben a szervezést. A visszafogott fejlesztés, kevés új építmény mellett a televíziós közvetítési jogokból és eladott reklámfelületekből végül 240 millió dolláros haszonnal zárták az olimpiát. Ueberroth pénzügyi vénáját jelzi, hogy még az olimpiai lángból is képes volt pénzt csinálni, ugyanis a fáklya hordási jogát is áruba bocsátotta, 3000 dollárért bárki futhatott vele egy kilométert az Egyesült Államok területén.
Az összesített éremtáblázaton –nem túl meglepően- az amerikai csapat került az első helyre, a második Románia lett, a harmadik helyen pedig a Német Szövetségi Köztársaság végzett.
