Cech és Viktor – a két cseh remek (videó)

A két cseh kapus között egy nap híján 40 év a korkülönbség. Ivo Viktor 1942. május 21-én, Krelovban született, míg Petr Cech 1982. május 20-án sírt fel egy pilzeni kórházban. Viktor ekkor már anekdotázva mesélt a karrierjéről, lévén 1977-ben szögre akasztotta a stoplist – s volt mire visszaemlékeznie.

Viktor és az egyetlen méltó utódjának tartott Cech külön utakat járt be, sohasem szerepelt azonos csapatban. A legenda a Zelezárny Prostejov, RH Brno, a Zbrojovka Brno, valamint a Dukla Praha együtteseiben szerepelt – utóbbit 14 éven át erősítette, s a bevételi oldalon két bajnoki címet (1964, 1966) és három kupasikert (1965, 1966, 1969) könyvelhetett el.

Petr Cech legnagyobb védései:

Cech a Prágától délre fekvő szülővárosában, a Viktoria Plzen csapatában tanulgatta a szakmai alapjait; 17 esztendősen a Blsanyban lett profi, majd hamarosan a Sparta Prahához került – 928 perces góltalansági rekord, figyelemre méltó BL-szereplés -, de a fővárosi elitklubban sem töltött el sok időt, 2002-ben már a francia Stade Rennes játékosaival pózolt a csapafotózáson.

A transzferdíja a kezdeti 700 ezer euróról öt év alatt 10,3 millióra szökött – a Chelsea már ennyiért vásárolta meg 2004 januárjában. Londonban megbízható teljesítményén túl nagy bravúrokkal igazolta, jó vétel volt, persze ő sem panaszkodhat, miután 2005-ben, 2006-ban bajnoki címet, 2007 kupagyőzelmet ünnepelhetett a Chelsea-nél, és emellett rekordok – kiemelendő a 1025 perces góltalansági időszaka – is fűződnek a nevéhez.

_{Ritka pillanat: Cech hálójában a labda (AP)}

A válogatottban hat esztendeje mutatkozott be; a 2004-es Európa-bajnokságon a csapata egyik legjobbja volt, nem rajta múlott, hogy a cseh válogatott – Görögországgal szemben – elvérezett az elődöntőben. Cech a torna legjobb kapusa címmel vigasztalódhatott, s az álomtizenegybe is bekerült. Díjakkal egyébként is tele a padlás, például Csehországban háromszor (2005, 2006, 2007) választották meg a legjobb labdarúgónak.

Ivo Viktor egyébként e tekintetben (is) jobban áll nála, hiszen ő öt alkalommal (1968,1972,1973,1975, 1976) lett próféta a saját hazájában, és az 1976-os az Aranylabda-választáson is ott volt a „spiccen”, végül az előkelő harmadik helyen végzett.

A két „cseh remek” között elsősorban az Európa-bajnoki győzelem tesz különbséget. A nemzeti együttesben 1966 és 1977 között 63 alkalommal jeleskedő Viktor az 1976-os kontinensviadal „alapszakaszában” mindössze öt gólt kapott, a belgrádi döntőben aztán élete legjobb formában védett.

Az akkor már 34 éves portás több fontos védést is bemutatott hollandok elleni elődöntőben (3-1, h.u.), valamint a németek elleni aranymeccsen (2-2, 11-esekkel: 5-3), sőt akadtak csodával határos, a fizika törvényeit meghazudtoló bravúrjai is.

Ivo Viktor nagy mérkőzése – az 1976-os Eb-döntő:
A jó kapusnak szerencséje is van, állítja a mondás, s valóban: a nyugatnémet Rainer Bonhof szabadrúgása után a kapufáról éppen az ölébe hullott a labda, de azért is áldhatta a sorsát, hogy a büntetőpárbajban Uli Hoeness fölé bombázott.

És miután Antonin Panenka a folytatásban „szemtelen” mozdulattal eldöntötte a kupa sorsát, Viktor a társakkal együtt önfeledten ünnepelt. Vele kapcsolatban az is emlékezetes momentum, hogy 1970-es, mexikói világbajnokságon Pelé a saját térfeléről próbálta meg bevenni a kapuját. Ha összejön, hat év múltán aligha ő véd a csehszlovák együttesben…

_{Viktor az utódok Eb-mezével (i.idnes.cz)}

A sérülések miatt fej-, valamint állvédőben futballozó Cech kirobbanthatatlan a csehek kapujából, ugyanakkor elsősorban nem rajta múlik, hogy egy Eb-sikerrel Viktor örökébe lépjen.