Csépai Martin, a Közgazdászhallgatók Nemzetközi Szervezete (AIESEC) Nemzeti Bizottságának 22 éves elnöke, negyedéves egyetemi hallgató a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemen. Bár most AIESEC-es megbízatása miatt halaszt egy évet, ezt akár szakmai gyakorlatnak is felfoghatná, hiszen választott szakja éppen vezetés-szervezés. Márpedig a 10 hazai közgazdasági egyetemi és főiskolai szervezetben dolgozó mintegy 160 szervező munkájának összefogása, évi 150 diák utaztatása és a többi, AIESEC-es program összehangolása elegendő vezetés-szervezési feladatot ró az elnökre. Évente csaknem ötven magyar AIESEC-es utazik a különféle nemzetközi konferenciákra – az egyik éppen a múlt héten zárult Svájcban.
– Az AIESEC-es lét olyan csoportélményt jelent, amely egy életre meghatározza az ember gondolkodásmódját – mondja az elnök, nem elsősorban saját tapasztalatára, sokkal inkább a volt AIESEC-esek évente megszervezett hétvégi összejövetelének sikerére hagyatkozva. Az talán nem állítható, hogy létezne valamiféle AIESEC-es lobby, amelyet a szervezet egykori tagjai alkotnak, az azonban bizonyos, hogy az egykori AIESEC-esek között az összetartás, az egymás iránti segítőkészség nagyobb az átlagosnál.
Az AIESEC hagyományosan az üzleti szférában elhelyezkedni óhajtók készségeit, képességeit volt hivatva javítani, s ennek megfelelően az ő szemléletük határozta meg a szervezet értékrendjét. Ez talán a korábbi rendszer átpolitizáltságára adott szakmai válasznak is volt tekinthető. Most azonban, új jelenségként, megjelent az AIESEC-ben a gazdasági döntéshozók társadalmi felelőssége. A nemzetközi szervezet tagjai szeretnék, ha mindazoknak a tudatába, akik körülbelül tíz év múlva a vállalatoknál vagy az államigazgatásban gazdasági döntéshozói pozícióba kerülnek, beépülne az az elv, hogy a növekedésnek csak akkor van értelme, ha az minden tekintetben fenntartható. Ennek szellemében öt, úgynevezett fókuszterületet határoztak meg a következő öt évre. Ezeknek az értékeknek az érvényre juttatása érdekében speciális csereprogramokat dolgoztak ki. Az egyik ilyen program keretében például a közgazdászhallgatók nem az üzleti életbe mennek szakmai gyakorlatra, hanem olyan nonprofit szervezeteket látogatnak meg, ahol a fejlett országokból érkezők képesek segítséget nyújtani a kevésbé fejletteknek. Ez a program elsősorban a Távol-Keletre és Latin-Amerikára irányul. Ugyanakkor e program esetében értelemszerűen jobban fel kell készíteni a diákokat, mint például ha szakmai gyakorlatukat egy multinacionális vállalatnál töltik, melynél világszerte lényegében azonos elvárásoknak kell megfelelniük.
A kiutazók felkészítésére a jövőben nagyobb figyelmet kívánnak fordítani, miként annak érdekében is fel kívánnak lépni, hogy a fogadó szervezet részéről is jobban előkészítsék a cseréket. Új elemként merül fel, hogy fokozottan kívánják hasznosítani mindazoknak a tapasztalatait, akik szakmai csereprogramról térnek haza. – Az AIESEC nekem is módot ad arra, hogy kipróbáljam önmagamat, szervező- és irányítóképességemet – mondja az elnök.
