Szabad kezet kap a jövőben a Bank of England a kamatpolitikai kérdésekben – sokak számára meglepetésként e gesztussal tetézte Gordon Brown pénzügyminiszter a piacok által várt kamatemelést, amelynek eredményeként 6,25 százalékra nőtt a jegybanki alapkamat a szigetországban. A jegybankelnök által már hosszabb ideje javasolt negyed százalékpontos szigorítás az első és egyben utolsó ilyen jellegű ténykedése volt a kormánynak, miután a kabinet egyidejűleg kiszélesítette a Bank of England önállóságát, és a jövőben a kormánytól független jegybanki testület dönthet a kamatpolitikai kérdésekben.
Nagy-Britanniában eddig a mindenkori pénzügyminiszter rendelte el a kamatváltozást; még a központi pénzintézet kormányzójával való előzetes egyeztetés is csak a kilencvenes évek fejleménye, legalábbis hivatalos formában. A brit szokás lehetővé tette, hogy a mindenkori kormány egyebek közt a kamatpolitikával is próbálhassa a választási ciklushoz igazítani a gazdasági fejlődést. A brit hagyományhoz képest forradalmian új munkamegosztás szerint a kabinet ezentúl csak az inflációs célokat jelöli ki, és az Angol Bank pénzügypolitikai testülete ezt figyelembe véve alakítja majd az alapkamatot.
A brit pénzügypolitika ezzel közelebb került ahhoz az Európában régebben terjedő elmélethez és gyakorlathoz, mely üdvösebbnek véli a központi bank függetlenségét. E gyakorlat mintaszerű megvalósítójának az EU-országok közül Németországot tartják.
A kamatemelést már várták a Cityben, mivel általános vélekedés szerint a brit gazdaság a túlfűtöttség első jeleit mutatja, az ezzel járó inflációs nyomással együtt, ám az előző, konzervatív kormány, melynek választási aduja éppen a gazdasági föllendülés volt, halogatta a döntést.
A munkáspárti kormány figyelmen kívül hagyta a Brit Gyáriparos-szövetség (CBI) elnökének véleményét, amely szerint inkább adó-, semmint kamatemeléssel kellene hozzákezdeni a gazdaság lehűtéséhez, elkerülendő a máris túl erős font további erősödését. A CBI első embere szerint az adóemelés azért is jobb megoldás lenne, mert csökkenthetné a még mindig túl magas állami hitelfelvételt, vagyis a költségvetés további eladósodását.
Az Angol Bank részleges reformját eufóriával fogadta a londoni City. A bejelentést követő napon rekordmagasságba emelkedett a 100 legfontosabb részvény árfolyamát követő index. Az FTSE 100 története során először lépte át a 4500 pontos szintet, az angol font márkával szembeni árfolyama 4 és fél éves rekordot döntött, miközben a dollárral szemben is 1,6 centtel emelkedett a brit valuta.
A City elemzőinek nyilatkozataiból kitűnik, hogy az üzleti világ szerint a munkáspárti kormány eltalálta a megfelelő egyensúlyt a jegybank teljes függetlensége és teljes kormányzati ellenőrzése között. A CBI, az Igazgatók Egylete (IoD) és a többi patinás üzleti klub vezetői szerint a kabinet a kamatmegállapítás felelősségének átruházásával éppen arról az eszközről mondott le, amelyet a gazdaság a legkevésbé szeret a politika kezében látni. Ebből a szempontból ez olyan lépés volt, amely inkább egy konzervatív kormánytól lett volna elvárható – mondta a Financial Timesnak egy citybeli szakértő.
Az előző, konzervatív kormány volt pénzügyminisztere azonban másképp látja. Kenneth Clarke – ugyancsak az első számú londoni politikai-gazdasági napilap hasábjain – “az utóbbi évtizedek legsikeresebb brit pénzügypolitikájának darabokra szaggatásával” vádolta meg munkáspárti utódját, a reformot bejelentő Gordon Brownt. Clarke szerint most az a mérlegelési lehetőség vész el, amellyel a kormány a minisztérium, a bank és a gazdaság véleményének összevetése után tudott dönteni az alapkamatról, úgy, hogy a döntésnek se a pénz értéke, se a gazdasági tevékenység ne lássa kárát. A volt miniszter attól tart: a jegybank kamatpolitikáját a túlzott óvatosság fogja jellemezni, vagyis túl magas kamatokkal igyekszik majd mindenáron bebiztosítani magát az infláció ellen, a munkahelyek biztonsága és a beruházások rovására. A hét második felében publikált szigetországi gazdaságstatisztikák némileg alátámasztották Clarke aggodalmait. Márciusban ugyanis 0,1 százalékkal csökkent az ipari termelés, és az adat csalódást okozott, miután ez éves szinten legfeljebb 1,4 százalékos termelésbővülést ígér – szemben az előrejelzett márciusi 0,3 százalékos növekedéssel, és az éves várt 1,9 százalékos gyarapodással.
Az adatok publikálása lehűtötte a piacokat, a font szárnyalása is megtorpant. A brit valutának további veszteséget okozott egy felröppentett, majd hivatalosan cáfolt hír, miszerint a munkáspárti kormány legkésőbb 2001-ig vissza akarja vinni a fontot az Európai Monetáris Rendszer árfolyam-lebegtetési sávjába, mégpedig 2,5 márkás szinten. A 2,8335 márkás hét eleji szintről a hét végére az árfolyam 2,7650 márkára csúszott vissza.
