Kutatásom arra irányult, hogy az elmúlt év végéig befektetett tőke miként oszlik meg az egyes országok, egyes régiók és egyes ágazatok között. Ezentúl a beruházási adatok, információk alapján néhány tapasztalat fogalmazható meg. Az elemzés adatbázisa egy 1992 óta tartó megfigyelésen alapul, amely az 1 millió dollár feletti befektetéseket regisztrálja. Az információk forrásaként szolgáltak az egyes kormányszervek részinformációi, a széles körű sajtófigyelés, a Cégközlöny adatai, egyes speciális kiadványok, valamint a vállalatok közlései.
A kutatás kizárólag a zöldmezős, ipari beruházásokra irányult, így a privatizált vállalatoknál végrehajtott fejlesztések, technológiai újítások, gépcserék, gyártelepítések nem részei a vizsgálatnak. Ugyanakkor tudvalevő, hogy a General Electric, Electrolux, Siemens, Unilever, ZF, Knorr Bremse stb. számos gyártási tevékenységet hazánkba telepített át.
A kutatás eredményeként közölhető megállapítások közül az első az, hogy a külföldi, zöldmezős ipari beruházások összege 3,05 milliárd dollárt tett ki, amely 220 darab projektből áll. Az elmúlt év végéig hazánkba beruházott külföldi tőke 20 százaléka zöldmezős ipari beruházás.
Hét külföldi befektető teszi ki az összes zöldmezős beruházás összegének több mint a felét (General Motors, Audi, Suzuki, IBM, Ford, Guardin Glass, Philips). Becsléseim szerint az érintett cégek adják a tárgykörben szereplő cégek árbevételének 50 százalékát, miközben az alkalmazottaknak csupán 20 százaléka dolgozik a fenti hét cégnél.
A zöldmezős, külföldi beruházások országonkénti sorrendjét az USA vezeti Németország és Japán előtt. Japán előkelő helye a Suzuki beruházásának köszönhető, de az elmúlt évben termelőkapacitást létesített a Sony és a TDK is. Az ipari projektek számát illetően Németország vezet az USA előtt. Az amerikai befektetések általában nagy összegűek, főként multinacionális cégekről van szó. A német és osztrák beruházók közül számos kis- és középvállalkozás található, kevés a francia és olasz zöldmezős ipari beruházás. Dinamikusan nő a holland aktivitás, elsősorban a Philips jóvoltából.
Ez a kutatás is megerősítette azt a tapasztalatot, miszerint a beruházások összegéből 70 százalékkal Észak-Dunántúl részesedik, megelőzve Budapestet és Pest megyét, valamint az Alföldet. Ugyanez a helyzet az ipari projektek számát tekintve. Érdemes megemlíteni, hogy az összes külföldi befektetés esetén Budapesten és Pest megyében realizálódott a beruházások fele. Az elmúlt évben az észak-nyugati térség tovább növelte részarányát a többi régióhoz képest. A külföldi befektetők Dunától keletre történő terelése csak részleges eredménnyel járt. Megemlítendő, hogy a Philips mind a 13 üzeme a Dunántúlon található. Valamelyes aktivizálódik Gödöllő és Kecskemét térsége.
A beruházások ágazati megoszlását vizsgálva megállapítható, hogy a gépipar több mint kétharmad arányban részesedik az összes befektetésből, s megelőzi az élelmiszeripart és a vegyipart. A gépiparon belül a személygépkocsi-összeszerelés, a motorgyártás, az alkatrész- és részegység-előállítás, a kábelkonfekcionálás, valamint az elektronikai alkatrészgyártás és összeszerelés jelentős. Ezentúl a műanyag-feldolgozás, a csomagolástechnika és a speciális élelmiszer-ipari termékgyártás jellemző.
A munkaerőpiac szempontjából felemásan értékelhetők a zöldmezős beruházások. A befektetett összeghez képest viszonylag kevés számú új munkahelyet teremtettek a zöldmezős ipari befektetők. Becslésem szerint 50 ezer körüli az új munkahelyek száma. A legtöbb új állást a Philips teremtette, közel 6 ezren dolgoznak az elektronikai vállalat különböző gyáraiban. Fontos megemlíteni, hogy a befektetett összeg és az új munkahelyek száma között a – tevékenységtől függően – változó összefüggés található. A modern technológiasorok kevés számú munkaerőt foglalkoztatnak, miközben a munkaigényes kábelkonfekcionálás, a varrás, a szórakoztató elektronikai összeszerelés sok munkaerőt igényel. Az állások egy jelentős része lényegében betanított munkát jelent.
Becslésem szerint a zöldmezős, ipari beruházások lévén létrejött új kapacitások elmúlt évi árbevétele 600-700 milliárd forint közé tehető. Az 1995. évi termeléshez képest 50 százalékos termelésbővülés valószínűsíthető. 1997-ben tovább folytatódik a kapacitások felfutása, valamint új gyártósorok lépnek be, feltételezhető a dinamikus termelésnövekedés.
A tervek szerint a GM növeli a motorgyártást, valamint termelni kezd a hengerfejgyártó üzem, az Audinál a motorgyártás bővül, valamint új részegység-előállító kapacitások lépnek be. A Philips és az IBM növeli a kapacitás kihasználását, illetve új üzemek kezdenek termelni. 1997-től kezd gyártani a SOUFTEC (Tatabánya), a Sony (Gödöllő), a VAW (Győr), valamint számos kis- és középvállalat. Néhány új, nagy jelentőségű gyár építkezése is megindul, így a Lamellen und Kuplung (Szombathely), valamint a SCI System (Tatabánya). A megfigyelések szerint a multinacionális cégek egyre több kis beszállítója követi a nagyokat. Ezek általában kis összegű, viszonylag kevés munkaerőt foglalkoztató cégek és általában a multik mellett telepednek le.
A befektetők motivációit vizsgálva megállapítható, hogy az első időszakban a beruházók olyan ágazatokba invesztáltak, amelyekben importra szorultunk (személygépkocsi-összeszerelés, csomagolástechnika, telefonközpont-gyártás, fogyasztási cikkek). A későbbiekben már az alacsonyabb termelési költségek, a jól képzett munkaerő volt a motiváció. A külföldi befektetésekért folyó versenyben hazánk pozíciója továbbra is jó, a számok és a tények nem bizonyítják, hogy a csehek vagy a lengyelek leköröznének. Annak ellenére, hogy Csehország szinte Németország “gyomrában” található, Lengyelország pedig 40 milliós piacot képvisel.
A külföldi, zöldmezős beruházások révén létrejött új cégek nagy része továbbra is “szigetszerűen” működik, kevés a hazai vállalatokkal való kooperáció. Az elmúlt évben sem volt lényeges változás a korábbi évekhez képest. Nincs előrelépés, a kormányzati akciók kevéssé sikeresek. Tudni kell, hogy igen alacsony a hazai hozzáadott érték ezen cégeknél. A magyar hozzáadott érték esetleges 10 százalékos emelkedése akár 10-15 ezer új munkahelyet teremtene.
Az Opel személygépkocsi-összeszerelőüzem esetleges lengyelországi áttelepítése kapcsán merült fel a kérdés, van-e, ki- és elvonulás a hazai gyártóbázisokról? A rendelkezésre álló adatok szerint néhány könnyűipari cég tette át telephelyét a dél-keleti országokba, illetve az elégtelen belföldi kereslet híján megszűnt egy chipsüzem. A befektetők figyelemmel kísérik az egyes országokban a termelési költségszinteket és az egyéb tényezők (stabilitás, minőségi munka stb.) döntenek az üzemek telephelyéről.
(A szerző a Privatizációs Kutatóintézet tanácsadója)
