A WIIW legújabb konjunktúra-prognózisában azt hangoztatja: bizonytalan a fejlődés stabilitása még a legelőbbre járó országokban is. A magyarországi 1994/95. év példája után a jelentés Albánia, Bulgária és legutóbb a Cseh Köztársaság esetét hozza fel, amelyek nagyon eltérő színvonalon és igen eltérő okok miatt – de mégis visszaeséseket kellett megéljenek. A WIIW 1997-ben a GDP átlagos reálnövekedésének további lassulását várja 4,3 százalékra (előző év: 4,7 százalék) a régió öt élenjáró országában (Lengyelország, Szlovákia, Szlovénia, Cseh Köztársaság, Magyarország) és 2,2 százalékra (3,5 százalék) Bulgária és Románia beszámításával. Ezekben az országokban a növekedés csak 1998-ban fog ismét felgyorsulni, míg Oroszország és Ukrajna jövőre várhatja első reálnövekedését.
Az intézet a problémák fő okát ezen népgazdaságok külső pozícióiban látja. Szinte valamennyi országban, Magyarország kivételével, nem az export, hanem inkább a fogyasztási és beruházási javak iránti belföldi keresletnövekedés a legfontosabb forrás. Ezt nemcsak a csökkenő versenyképesség, hanem a nyugat-európai gyenge konjunktúra és talán – így a jelentés – “az import- és a tőketranzakciók túl gyors liberalizálása is okozza”. Részben ez a háttere a kereskedelmi és folyó fizetési mérleg emelkedő deficitjének, ami viszont az egyes valuták elleni támadás elhárítására ellenintézkedéseket provokál. Ezek formái az egyes országok helyzete szerint a leértékelés, az importkorlátozások és a pénz-, költségvetés- és hitelpolitikai megszorítás. Mellékhatásként jelentkezhet inflációnövekedés, magas reálkamatok és a növekedés gyengülése. Miután a Cseh Köztársaságban május végén a GDP 8 százalékát kitevő folyó fizetésimérleg-hiány a korona árfolyamának felszabadítását kényszerítette ki, a WIIW további országokat lát veszélyeztetve. Peter Havlik, az intézet igazgatóhelyettese első helyen Szlovákiát nevezte meg, amelynek folyó fizetésimérleg-hiánya 1996-ban elérte a GDP 10,1 százalékát. Egy 10-15 százalékos leértékelés néhány hónapon belül aligha kerülhető el. A WIIW 1998-ra még Lengyelországban is hasonló problémákat lát felmerülni, mert ott a folyó fizetési mérleg jelenleg még kezelhető mértékű hiánya gyorsan növekszik.
Ami a regionális versenyképesség csökkenését illeti, azt a WIIW jelentése mindenekelőtt a bérköltségek növekedésére és a túl lassú vállalati szintű szerkezetváltásra vezeti vissza. Nem véletlen, hogy regionális összehasonlításban az elemzés szerint jelenleg Magyarország és Lengyelország áll a legjobban, amelyek nagyobb jelentőséget tulajdonítottak az intézményes gazdasági rendszerváltásnak. Egyebek között ezt demonstrálja a munka termelékenységének összehasonlítása az iparban: a WIIW-jelentés szerint Lengyelországban és Magyarországon ez jelenleg 72 százalék, illetve 68 százalékkal van az 1990. évi színvonal felett, míg ugyanezen időszakban a Cseh Köztársaság csak 5 százalékos növekedést és Szlovákia pedig éppen 20 százalékos visszaesést mutat fel.
A növekedés lassulása esetleges tartóssá válása esetén fékezheti a reformországok felzárkózási folyamatát Nyugat-Európához, ezért a bécsi szakértők felülvizsgálták erre vonatkozó számításaikat. Az egy főre jutó GDP vásárlóerő-paritásban (PPP) mért adatai szerint a két “leggazdagabb” állam, Szlovénia és a Cseh Köztársaság, amelyek a WIIW számításai szerint jelenleg mintegy 60, illetve 55 százalékát éri el az EU-átlagnak, amellyel még mindig a két legszegényebb EU-tagállam, Görögország (66 százalék) és Portugália (68 százalék) mögött vannak. Feltételezve, hogy az átalakulóban lévő országok évente átlagosan két százalékponttal gyorsabban növekednek, mint az EU-átlag, még a csehek és szlovének is csak a 2005. év körül fogják elérni a görögök és portugálok egy főre jutó szintjét. Az EU-átlaghoz való felzárkózásuk ezzel szemben a WIIW fogalmazása szerint “kívül esik minden előrejelzési időhatáron”.
