Annak ellenére, hogy ma már meglepően sok magyar vállalkozás foglalkozik banktechnikai szoftverek készítésével, kevés ilyen termék található a hazai bankokban. Ennek okai a bankszféra nehézkességében, illetve a felelősségtől és döntéstől való félelemben keresendőek. Míg ugyanis a nyugati országokban a hitelintézetek magas fizetésért igyekeznek – eredménnyel – maguk mellé állítani a számítástechnikában tevékenykedő legjobb szakembereket (az úgynevezett hackereket), addig itthon ma még jobbára a pénzügyi vezetők hozzák a döntéseket, nemegyszer minden számítástechnikai ismeret nélkül.
Ez azután egyfajta sajátos szoftverháborúhoz vezetett, aminek eredményeként a honi bankszoftvergyártó ipar egyre inkább a külföldi cégek beszállítójává vált, miközben a hazai bankokban a nyugati rendszerek hódítanak tért. Ebből egynek, a német eredetű Multicash-rendszernek a piaci térhódítása még érthető is. Ez ugyanis egy olyan német szabvány, aminek eredményeként lehetséges a multibanking, azaz egy gépen a szoftverrel több bankban lévő számlát lehet kezelni.
Azért a hazai programozók itt-ott “besurrannak” a bankokba, és a jelek szerint termékeik megállják a helyüket. Ezek a bankok egyedi fejlesztésű, csak náluk alkalmazható ügyfélszoftverekkel dolgoznak. Ilyen például a Banksoft Kft. saját fejlesztésű rendszere, a Bankfon, amelyet kisebb-nagyobb módosításokkal alkalmaz a Magyar Hitel Bank és Magyar Külkereskedelmi Bank is. A folyamatban úttörőnek számít az Inter-Európa Bank (IEB) is, amelynek – ma még egyedülálló – Internettel és GSM SMS-el kombinált rendszere van.
A magyar szoftverek dicséretére azonban el lehet mondani, hogy a bankközi elszámolásforgalomban (zsíró) és a különféle hitel- és bankkártyarendszerekben annál több jól sikerült hazai banki fejlesztéssel találkozunk, mint amit a lakossági és corporate banking rendszerek aránya alapján gondolni lehetne. A vállalati és lakossági szolgáltatásokban az elektronikus rendszerektől való banki “ódzkodásnak” egyébként valószínűleg elsősorban biztonsági problémák az okai – ami részben érthető is. Németországban, az idei CeBIT számítástechnikai kiállítás alatt például egy frissen indított lakossági banki rendszert a számítógépkalózok órák alatt feltörtek, és a rendszer gyengeségének igazolására “nagy ünnepi bankátutalást”, azaz véletlenszerű pénzmozgásokat rendeztek az egyes számlák között.
Az okok azonban elsősorban a nem megfelelően megválasztott szerverprogramokban, illetve a kommunikációs rész rossz titkosításából és az egyértelmű azonosítás hiányából erednek.
Tudni kell ehhez, a német hatóságok az amerikaihoz hasonlóan olyan kriptográfiai (titkosítási) eljárásokat engedélyeznek, amihez a hatóságoknak van “másodkulcsa”. Ezt a másodkulcsot azonban mások is megfejthetik. Magyarországon a jogszabályok ilyen lehetőséget szerencsére nem írnak elő, ezért a hazai programozók nem is építik be a rendszereikbe, ha tisztán hazai algoritmust alkalmaznak. Ez a banki biztonságot jelentősen növeli, miként a chipkártyához kötött azonosítás, és többszörös elektronikus aláírás lehetősége is. Ezzel azonban ma kevés bank él, és sokan még mindig a hardverkulcs vagy egyéb másolásvédelmi eljárásokban látják a megoldást. Ez pedig egy komoly szándékú számítógépkalóznak csupán múló kellemetlenséget okoz.
A banki szoftverek általában DOS-Windows környezetben működnek. Itthon a Multicash az egyetlen, amelynek minden operációs rendszerre van változata, és a banki oldalnak mindegy, melyiket alkalmazzuk. A banki átutalási rendszerek saját telefonos behívóval vagy X25, esetleg ISDN csatlakozással működnek. Sajnálatos, hogy – tudomásunk szerint – jelenleg az Inter-Európa Bank az egyetlen, amelyik az internetes átutalások kockázatát is vállalja. Az elektronikus banki szolgáltatások körében érdemes ugyanakkor megemlíteni az úgynevezett telefon-bankingot is, amikor az ügyfelek – elsősorban a magánügyfelek – telefonon keresztül végezhetnek különféle banki műveleteket. Ezen a területen egyre nagyobb vereseny kezd kibontakozni a hitelintézetek között: az élenjáró Citibank és Creditanstalt mellett ma már a legnagyobb lakossági bank, az OTP is erőteljes lépéseket tesz ebbe az irányba.
Végezetül érdemes pár szót ejteni arról: merre haladhatnak a hazai elektronikus banki rendszerek. Itt az út kétfelé válhat. Nyugaton az uniformizálódást a Microsoft Money segíti, amelyhez minden bank megírhatja a saját interface-felületét, és ezzel egy sima felhasználói szoftver szintjére szállíthatja le a bank-ügyfél kapcsolatot. Hasonló alternatíva még a Quicken, amit korábban az amerikai trösztellenes bizottság nem engedett felvásárolni a Microsoftnak. A másik lehetőség az egyéni fejlesztésű programok felé vezet, ám az még nem világos, hogy a lakosság felé ki meri megtenni majd az első lépést. A hazai kriptográfiai szakemberek mindenestre alkalmasak arra, hogy az ehhez szükséges – akár az internetes felületen is megfelelő – biztonságot tudjanak adni. A kérdés csak az: a bankok mikor merik vállalni ezt a kockázatot. Vállalni azonban mindenképpen fogják, a gyorsan fejlődő internetes piac ugyanis előbb-utóbb rákényszeríti erre őket.
