A hazánkban sorra megtelepedő multinacionális kereskedelmi cégek jól megközelíthető, nagy, modern raktárakat keresnek, lehetőleg a fővárosban vagy annak környékén. A jelenlegi magyar raktárkínálat azonban aligha elégíti ki ezeket az igényeket. A legtöbb, e célra bérbe vehető ingatlan csődbe jutott állami iparvállalatok leromlott állagú hagyatéka. Ezeknek a hatvanas évekkel bezárólag elkészült épületeknek általában a belmagasságával, kapuméretével, fűthetőségével és gyenge infrastruktúrájával vannak gondok. Tulajdonosaik persze a lehető legkisebb ráfordítással szeretnének bevételre szert tenni, így 3-6 márkás havi négyzetméterenkénti bérleti díjjal is meg-elégszenek. Ennek megfizetésére a kis- és középvállalkozások is képesek. Jó példa erre a régi Csepel Művek esete, ahol az ipari csarnokot több mint 200 vállalatnak adták bérbe, főleg raktározási célra – annak ellenére, hogy az úthálózat kiépítetlen, a közművek elosztása és a csarnok fűtése pedig megoldatlan. Az egy fokkal igényesebbeknek érdemes a főváros déli részén szétnézni, mert ott találnak néhány hetvenes vagy nyolcvanas években készült, viszonylag modern, raktározásra alkalmas épületet. Ezek szépséghibája leginkább az, hogy nem az autópálya-csomópontok közvetlen közelében, hanem főleg az M0-ás még meg nem épített szakasza mellett helyezkednek el. Használatukért havonta és négyzetméterenként 6-10 márkát fizetnek a bérlők.
A nagy nemzetközi cégek ezeket a régi típusú csarnokokat legfeljebb ideiglenesen – saját, új raktáruk elkészültéig – veszik igénybe. Így számukra leginkább a beépíthető telkek az érdekesek. A választás során Schőmer Norbert, a DTZ Hungary szakembere szerint a közlekedési kapcsolat az elsődleges szempont. Igen közkedvelt ezért az M0-ás, M1-es és M7-es autópályák környéke, illetve ezeknek egymással és más főbb útvonalakkal alkotott csomópontjai. A jövőben valószínűleg felértékelődik majd az ipari vágányok szerepe is. A második legfontosabb szempont a közművel való ellátottság. Ezt követi a telket érintő városrendezési terv, amely megnehezítheti a befektető dolgát. Amennyiben ugyanis létezik ilyen jóváhagyott koncepció, a beruházáshoz is készíteni kell egy részletes rendezési tervet, és csak ezután kerülhet sor az építéshez szükséges engedélyeztetési procedúrára. A helyzet akkor válik még bonyolultabbá, ha a megrendelő mezőgazdasági művelés alól kivont területen szeretne építtetni. Ekkor először is külön-külön meg kell egyeznie azokkal a tulajdonosokkal, akik a kárpótlás során jutottak az adott földdarabhoz. Az alku elhúzódásához akár egyetlen akadékoskodó birtokos is elegendő. A második lépés: földmegváltás-fizetés a Földművelésügyi Minisztérium részére. Ezt követően el kell érni, hogy az önkormányzat a földdarabot belterületté nyilvánítsa, s csak ezután jöhetnek a rendezési tervvel kapcsolatos körök. Következésképpen az önkormányzat részéről a legnagyobb támogatásnak a gyors döntéshozatal számít.
A fenti szempontok alapján alakultak ki a leginkább preferált övezetek, melyek főleg a főváros déli részén találhatók. Itt részben már fel- illetve átépítettek számos raktárt, részben pedig hasonlókat terveznek. Az Ócsai úton több nagyobb cégnek van már raktárépülete, de itt szándékszik logisztikai központot létrehozni a MÁV is. Az autópályához közel eső, iparvágánnyal ellátott törökbálinti Depó már teljes kihasználtsággal működik. Szigetszentmiklóson még csak tervezési stádiumban van a raktárbázis, bár a Flóra Hungária már megtelepedett itt. Az M0-ás és a 6-os főút csomópontjában, Nagytétényben a hizlalda átalakításával kapcsolatban is komolyan felmerült egy raktárrendszer kialakításának lehetősége, amely vasúton és vízen is könnyen megközelíthető lenne.
Az északi rész közkedvelt vonala a Váci út és a Szentendrei út környéke, ahol egy-két hektárnyi területen elterülő, régi állami vállalatok nagyobb ingatlanait szabdalták kisebb részekre és adták ki vállalkozásoknak. Itt azonban az önkormányzatok sokkal szívesebben látják a szolgáltató és kereskedelmi tevékenységet folytató cégeket, mint a raktárakat. Persze egy raktárnak nem feltétlenül kell a főúton lennie. Számely Péter, a Jones Lang Wootton szakembere szerint erre példa a Budapesti Innovációs Park, amelyet a Váci út szomszédságában eleve bérbeadási céllal hoztak létre. Az átlagosan 15 márka négyzetméter-díjas komplexumnak már a befejezés előtt kiadták a kétharmadát, ami mutathatja az ilyen típusú beruházásban rejlő lehetőségeket. Az önkormányzati szándékok és a terület adta előnyök között több helyen is ellentét feszül a fővárosban. A képviselőtestület tervei például Kőbányán sem vágnak egybe a multik logisztikai elképzeléseivel. Itt ugyanis az egykori ipartelep egy részét lakóövezetté szeretnék átalakítani. Ehhez hasonló okokból a raktárközpontok egyre inkább a város határán kívülre tolódnak – ha tudnak. Mert Budaörsön például úgy felszöktek a telekárak, hogy az eddigi ipari területeket már csak a kereskedők tudják megfizetni.
