Az utóbbi időben jelentősen átalakult a Phare-segélyek hazai elosztási mechanizmusa. Minek tulajdoníthatók a változások?
– A pénzek elosztási rendszerét illetően nem lesz nagy különbség: a tárcák javaslatait ezentúl is a Segélykoordinációs Titkárság veti össze az országos prioritásokkal, a kérelmeket pedig az Integrációs Kabinet hagyja jóvá. Valójában a program filozófiája változik meg. Megszűnik az a gyakorlat, hogy a Phare-segély “olcsó” pénz, és mindenkinek adunk belőle egy keveset.
Az azért lényeges változás, hogy a Külügyminisztérium Segélykoordinációs Titkársága átkerült a MEH-be. Ez brüsszeli nyomásra történt, vagy a hazai érdekviszonyok miatt alakult így?
– Inkább úgy fogalmaznék, hogy a külügyi tárcánál megszűnt, nálunk pedig újraalakult a titkárság, amelyet főosztályvezetői rangban Heil Péter vezet. A korábbi titkárságból csupán két személyt vettünk át. Az pedig tyúk-tojás probléma, hogy Brüsszelben vagy itthon kezdeményezték-e a változásokat. Egyfelől – a bizottság által meghirdetett “új orientáció” alapján – a segélyezést az eddiginél jobban kell a tagságra való felkészülés szolgálatába állítani. Ezentúl célirányosabban folyósítják majd a segélyeket. Az eljárást pedig egyszerűsíteni kell, hiszen a bizottsági jelentés az elosztás folyamatát túl lassúnak és nehézkesnek ítélte. Ezzel párhuzamosan itthon is elindult egy hasonló gondolkodásmód, amely a program hatékonyabbá tételét célozza. Reményeink szerint ezt szolgálja, hogy a korábbi tárcaközi egyeztetés mellett úgynevezett intézőbizottság jött létre, amelynek tagja a külügyi és a pénzügyi tárca vezetője, valamint az Integrációs Stratégiai Munkacsoport és a MEH illetékese.
A bizottság kritikai észrevételei után az Állami Számvevőszék is hasonló megjegyzéseket fűzött a Phare-segélyek hazai elosztási gyakorlatához (Figyelő, 1997/49. szám). E tekintetben várható jelentősebb változás még az ezredfordulóig, vagyis az unió új költségvetési ciklusáig?
– Feltétlenül. Az EU-val egyetértésben alapvetően megváltoztatjuk a program filozófiáját. Csak 30 százalék lesz a technikai segély, a többit beruházásokra – főleg környezetvédelmi és infrastrukturális befektetésekre – kell fordítani. Még a fenti 30 százalékban is az intézményépítés és a szakképzés jut főszerephez, és nem a tanácsadói munka. Intézményfejlesztés alatt a minisztériumok közti koordináció erősítését és az EU-konform regionális intézmények megteremtését értik.
Uniós oldalról mennyiben lesz változás?
– A budapesti EU-nagykövetség az eddiginél nagyobb szerepet kap, a korábbi időhúzó procedúra jelentősen egyszerűsödik, a magyar partner, az EU-nagykövetség és a brüsszeli bizottság alkotta háromszög együttműködése pedig az eddiginél gördülékenyebb lesz. Mi legalábbis ezt reméljük.
A Phare-segélyek folyósítása egyfajta előjáték a strukturális alapokból való részesedéshez. Mekkora összeggel számolnak a MEH-ben?
– A segélyezésben a jelenleg jellemző, 100 milliós nagyságrendű összeggel kalkulálunk, több évre előre azonban nem számolunk. Az egyetlen támpont, hogy a bizottsági jelentések szerint a társult országok taggá válásuk után a GNP 4 százalékát kapják. Azt is megjegyzem azonban, hogy ezen arány mellett az egy főre jutó támogatás is lényeges kérdés. Meggyőződésem egyébként, hogy az összegeket az ország felvevőképessége határozza meg. Továbbá, nem elsősorban a segély nagysága, hanem az összetétele a lényeges. És az, hogy a projektek társfinanszírozhatóak-e. A feladatokhoz kell a forrásokat rendelni, és nem fordítva – ez a váltás lényege. Meg kell találni az utat más közösségi programokhoz és az egyéb forrásokhoz is.
Nyilvánvaló, hogy hazánk a mainál nagyobb összeget fel tud szívni. A probléma inkább az önerő előteremtése lehet.
– Mi a kombinált finanszírozás hívei vagyunk. A kérdés az, hogy sikerül-e megteremteni a megfelelő intézményrendszert és szabályozókat a pénzek hasznos elköltéséhez. Az önerő sok esetben alku kérdése lesz. Nem hiszem egyébként, hogy a Phare-segélyek korlátja a hazai hozzájárulás lenne. A megoldásra váró probléma inkább a hatékonyság javítása.
A számvevőszéki jelentés úgy fogalmaz, hogy a költségvetésből bizonyos összeget el kellene költeni a Phare-programok társfinanszírozására. Konkretizálódtak-e már ezek az elképzelések?
– Még nem, de várható, hogy az idén kidolgozunk egy ilyen megoldást, amely 1999-től életbe léphet. Döntés azonban még nincs erről.
Az 55 éves Náthon István a közgazdasági diploma megszerzése után a Külügyminisztérium nemzetközi szervezet főosztályán dolgozott. Négy év után a New York-i állandó ENSZ-képviselet attaséja volt, majd visszatért a külügyi tárcához. Később ismét az ENSZ-nél szolgált, de ezúttal Genfben, az Európai Gazdasági Bizottságban. Nem igaz tehát – válaszol az őt ért vádakra -, hogy eddigi pályafutása nem egy európai ügyekkel foglalkozó, végső soron gazdasági posztra predesztinálja, hiszen Svájcban és New Yorkban egyaránt a nemzetközi szervezetek gazdasági kérdéseivel foglalkozott. Egy rövid ideig kitérőt tett az üzleti szférába is: 1993 és 1994 között a Wallis Holding befektetési igazgatójaként dolgozott. Az utóbbi három évben hazánk állandó ENSZ-nagykövete volt; október közepétől helyettes államtitkár, decembertől pedig a Phare-program nemzeti koordinátora.
