Több nyilatkozatában is utalt arra, hogy szakmai elismertségét jórészt a számvevőszéknél eltöltött évek alapozták meg. Elnökként szükségesnek tart-e személyi és szervezeti változtatásokat?
– Talán nem kell bizonygatnom, hogy a számvevőszék kollektíváját nagyra becsülöm – életem meghatározóan szép korszakának tartom az itt töltött időt. Meggyőződésem, hogy e csapatnak is része volt abban, hogy annakidején az ÁPV Rt. igazgatóságának elnökévé neveztek ki. Személyi, szervezeti változtatásokat egyelőre nem tervezek. Sőt, nagyon tisztelem a két alelnök tevékenységét, akik tovább vitték a munkát az elmúlt nehéz időszakban, amikor a legfőbb ellenőrző szervnek nem volt első embere. Különösebb szervezést, törvényi és létszámváltoztatást nem igénylő teendők persze akadnak.
Jelesül?
– Először is: a számvevőszék szolgálatot teljesít, a köz megbízásából végez ellenőrzést, s ez előítéletektől való mentességet, pontosságot, távolságtartást és feltétlen tárgyilagosságot követel meg. Sőt, bizonyos empátiát is az ellenőrzött szerv, intézmény iránt, amelyet partnernek kell tekinteni. Tudatosítani kell azt is, hogy az ÁSZ sem tévedhetetlen, miközben persze mindent el kell követni a hibák megelőzésére. Mindebből következően a tevékenységet egyértelműen a csapatmunkára kell építeni. Az intézménynek többet kell nyújtania egyszerű hibajegyzéknél: elemzései során szét kell választania a lényegest a lényegtelentől, arra is ügyelve persze, hogy ez ne a megállapítások megbocsátó fellazításához vezessen.
A revíziókat illetően hol van szükség változtatásokra?
– Az önkormányzatok ellenőrzése mellett a vagyongazdálkodás ügyét tudnám kiemelni. És itt most nem is elsősorban a privatizációra, az állam vállalkozói vagyonára gondolok, hanem a közvagyonnal való gazdálkodásra. Ennek revíziójakor együtt kell kezelni a központi büdzsé, a költségvetési fejezetek ellenőrzését a kincstár és a kormányzat hatáskörében birtokolt vállalkozásokkal, vagy akár az aranyrészvényben megjelenő állami vagyon hasznosításával. A társadalombiztosítás költségvetése és gazdálkodása szintén elválaszthatatlan a tb-alapoknak juttatott vagyon hasznosításától, s ugyanez a helyzet az önkormányzatok és az elkülönített állami pénzalapok terén is. Azt is alaposan meg kell nézni, hogy a tulajdonosi jogokat gyakorló kormányszerv milyen követelményeket támaszt a vállalatokkal, költségvetési intézményekkel szemben, s ezek a normatívák valóságosak és megalapozottak-e. Csak ezek következetes megfogalmazása után lehet szó a menedzsment szerepének tényleges megítéléséről. Ugyanakkor új feladatok is jelentkeznek majd az ÁSZ életében: ilyen például az Európai Unióhoz és a NATO-hoz való csatlakozással kapcsolatban felhasznált közpénzek ellenőrzése.
Az utóbbi időben az ÁSZ vezetői is eltérően nyilatkoztak az önkormányzatok ellenőrzésével kapcsolatban. Mi az Ön álláspontja?
– Ma még nem lehet lezárt véleményem. Az mindenesetre alapvető követelmény, hogy a vizsgálatokat meghatározott időközönként ismétlődően, a teljes gazdálkodási folyamatot és minden egyes önkormányzatot érintően kell elvégezni. Azt is látni kell azonban, hogy félszáz különböző jogszabály tartalmaz olyan kötelezettséget, amely valamilyen számvevőszéki ellenőrzést ír elő. Ezek a kapacitásaink felét előre és határidőhöz kötötten lefoglalják.
Megkerülhetetlen a kérdés, amelyet az ellenzék is aggályosnak tartott – nevezetesen azon időszak vizsgálatának az ügye, amelyet Ön az ÁPV Rt. igazgatóságának elnökeként “élt át”.
– Ezzel kapcsolatban most sem mondhatok mást, mint annak idején a költségvetési és a számvevőszéki bizottság képviselői előtt: elképzelhetetlennek tartom, hogy bármilyen szerepet is játsszak az ÁPV Rt. 1997. évi tevékenységének ellenőrzésében. Ezért, ha erre sor kerül, felkérem az ÁSZ illetékes alelnökét, hogy – elnöki hatáskörben eljárva – vigye végig az ezzel kapcsolatos vizsgálatot. Azaz ő képviselje a számvevőszéket, ő írja alá a dokumentumokat, s ő irányítsa a szükséges belső értekezleteket is. Ugyanakkor azt sem tehetem meg, hogy ne legyen összefoglaló véleményem mindarról, ami 1996 végétől a magánosításban történt. A hazai privatizációban szerzett tapasztalataimat – részint az egyetemi oktatásban, részint szakcikkek és könyvek írásával – szeretném a jövőben is hasznosítani, s be kívánok kapcsolódni a privatizáció történetét feldolgozó tudományos munkába is.
A most 49 éves Kovács Árpád a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett építőmérnöki diplomát. Később elvégezte az építészmérnöki kar szervező szakmérnöki szakát, majd egyetemi doktori címet is szerzett. Szakmai tanulmányokat folytatott az Egyesült Államok Számvevőszékén, valamint az Európai Unió brüsszeli központjának pénzügyi ellenőrzésekkel foglalkozó részlegen is. Egyebek mellett dolgozott a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium főelőadó-főmérnökeként, valamint a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság főosztályvezetőjeként. Hét éve előbb az ÁSZ munkatársa, később főcsoportfőnöke, majd igazgatója lett. Az ÁPV Rt. igazgatóságának elnökévé 1996-ban nevezték ki.
