Mielőtt részletesen elemeznénk a társaságcsoport idei tevékenységét, tegyünk egy rövid gondolati kitérőt, és ugorjunk vissza 1993-ba. Azt az évet a világpiac kritikus periódusaként emlegetik, hiszen az árak és az acéltermékek iránti kereslet jelentősen viszszaesett, s ehhez túltermelési válság is kapcsolódott. Mindez egybeesett a magyar gazdaság összeomlásával és a jugoszláviai embargóval, amely összességében a Dunaferr-csoportnak 3,5 milliárd forint veszteséget okozott. Az akkor kidolgozott válságkezelési programnak köszönhetően a társaság az elmúlt évet 4,5 milliárd forint konszolidált mérleg szerinti eredménnyel zárta. A teljesítmény értékét tovább növeli, ha figyelembe vesszük, hogy – az acéltermékek árának 1994-95-ben bekövetkezett meredek emelkedése után – 1996 végére a világpiaci árak számottevően csökkentek, és az 1993-as szintre estek vissza.
A reorganizációs időszak három éve alatt a Dunaferr-csoport megtartotta és folyamatosan fejlesztette a termelés színvonalát, s eredményesen átrendezte piacait. Ennek köszönhetően a csoport termékeinek 60 százalékát külpiacokon értékesíti, az export 63 százaléka pedig a fejlett európai országokba irányul. A Dunaferr kiépítette belkereskedelmi hálózatát és megvalósította a megcélzott műszaki, technológiai fejlesztéseket. A vállalat a reorganizáció alatt évről évre növelte a termékkibocsátást, s tavaly már rekord mennyiségű, 1,4 millió tonnányi acélt állított elő. A válságkezelő program egyik sarokköve a likviditási nehézségek enyhítése, a pénzügyi helyzet stabilizálása volt, amelynek keretében 2,5 milliárd forint névértékű kötvényt bocsátottak ki, a rövid lejáratú kötelezettségeket középlejáratúvá alakították és rendezték a jelentősen megnövekedett költségvetési kötelezettségeket. A jelenlegi pénzügyi stabilitásra jellemző, hogy valamennyi jelentős pénzintézettel középtávú együttműködési szerződést írtak alá.
A Dunaferr-csoport 1995-ről 1996-ra 12 százalékkal növelte nettó árbevételét, halmozott nettó árbevétele pedig 131 milliárdról 147 milliárd forintra emelkedett. Ennek alapján a hazai vállalatok rangsorában a negyedik helyet foglalta el. A konszolidált nettó árbevétel 89,8 milliárd forint volt – ez a toplista hatodik helyéhez volt elegendő. Az elmúlt évben az adózás előtti eredmény 5,3 milliárd forintot tett ki. A Dunaferr-csoport 1996-ban összesen 16,5 milliárd forint költségvetési befizetést teljesített, technológiai és környezetvédelmi beruházásokra 5,7 milliárd forintot fordított. Az alkalmazottak létszáma 11 ezer fő volt, az átlagkereset pedig meghaladta a havi 74 ezer forintot.
Az elmúlt év végén befejeződött reorganizációt követően az 1997-es év a Dunaferr-csoportnál a növekedés megalapozását szolgálta, épp ezért számos jelentős – sok esetben kényszerű – beruházás megvalósítását jelentette. A reorganizáció alatt ugyanis a kívánatosnál kevesebbet fordíthattak beruházásokra, így most például csak az elmaradt infrastrukturális fejlesztésekre 2 milliárd forintot költöttek. A beruházási volumen az idén közel háromszorosa volt az 1996-os évinek, összesen 16 milliárd forintot tett ki; felhasználták az amortizációt, saját forrásaikat, s közép és hosszú lejáratú hiteleket is felvettek. A kritikus helyzetben visszafogott fejlesztések pótlásának keretében sor került többek között a belső informatikai rendszer korszerűsítésére és a kontrolling rendszer megerősítésére is. Az idén jelentős környezetvédelmi fejlesztéseket is végrehajtottak, így elvégezték a kokszolói kamraajtók és a tisztítórendszer egy részének cseréjét, valamint előkészítették az öntőcsarnok teljes légtisztítását és a konvertercsarnok másodlagos füstelszívását megvalósító beruházásokat.
Az új panelradiátor-gyár 2,5 milliárd forintos beruházására is az idén került sor. A kohóátépítésre, amely 70 napnyi leállással járt, rákényszerültek, hiszen annak élettartama lejárt. Az új típusú kohó megépítéséhez hosszabb előkészületre volt szükség, ám a végeredmény is jobb, hiszen az eddigi öt-hat éves élettartamú kohó helyett egy tíz-tizenkét éveset építettek, amelynek fajlagos költségei nem érték el a kétszeri kohóátépítés árát. Az előkészítés költségei 1996-ban meghaladták az 1 milliárd forintot, a teljes átépítés és a hozzá tartozó felújítási jellegű beruházások értéke pedig megközelíti a 4 milliárdot. A munkálatokkal határidő előtt, költségkereten belül és jó minőségben elkészültek. Az új kohó – amellyel több nyersvasat lehet előállítani, mint az elődjével – 2008-ig, a teljes kohászati alapvertikum cseréjéig működhet majd.
A társaság az átépítés miatt nem tervezett csökkenést az előállított késztermék mennyiségében, így félkész termékeket vásároltak, ami azonban növelte a költségeket. Az ebből eredő eredménycsökkenés kiegyenlítése az év második felének tervei között szerepelt. A működésből származó eredmény mellett igen jelentős volt az idén az erőmű privatizációjából származó bevétel is. A részvények 51 százalékát birtokló amerikai tulajdonostárssal ugyan már 1996-ban megkötötték a szerződést, ám a jogi nehézségek miatt a fizetés 1997-re tolódott.
Az idei év a jelentős beruházások, felújítások ellenére is jobban alakul a tervezettnél. A Dunaferr-csoport halmozott nettó árbevétele várhatóan 190 milliárd forintot tesz ki. Az idei nyereségterv 7,1 milliárd forint adózás előtti eredménnyel számol (ebből a privatizációs bevétel 4,1 milliárd forintot tesz ki), ám a várakozások szerint ez az év végéig meghaladhatja a 8 milliárd forintot is.
A jövőre vonatkozó jóslatok, trendek szerint az acéltermékek ára az elmúlt év vége óta tartó fokozatos, lassú ütemű emelkedését megtartja, és a szakemberek az elkövetkező öt-hét évre is hasonlóan kiegyensúlyozott növekedésre számítanak. A Nemzetközi Acélipari Intézet nemrégiben megrendezett szokásos éves közgyűlésén a szakemberek megerősítették a fogyasztás növekedésére vonatkozó várakozásokat, ám felhívták a figyelmet néhány jelentős bizonytalansági tényezőre, amelyek a Dunaferr piaci helyzetét is alapvetően befolyásolják. Az acéltermékek iránti kereslet 18-20 millió tonnás növekedése ugyan várhatóan összhangban lesz a kapacitások bővülésével, ám nem lehet pontos kalkulációt adni a kínai acélpiac fejlődéséről, valamint Oroszország és Ukrajna kihasználatlan kapacitásainak sorsáról.
Mindezen információk ismeretében az 1998-as évben a Dunaferr-csoport teljes gőzerőre kapcsol, nem terveznek nagyobb rekonstrukciót sem, s így a termelésből származó nyereség megháromszorozásával számolnak. A jövő év nagy kihívása, hogy – miután a vállalatcsoporton belül valamennyi társaság számára megteremtették a nyereséges gazdálkodás feltételeit – egyetlen cégnek sem szabadna veszteséget produkálnia.
A csoport túljutott a vagyonkezelés első teljes évén, és valamennyi mutatóját tekintve megfelelt a vagyonkezelési szerződésben vállalt kötelezettségeknek. Utóbbiak között szerepel, hogy a következő öt évben a vállalatcsoport megtartja működését, nyereségességét, piaci pozícióját, sőt a vagyonkezelés alatt egyszer sem lesz veszteséges. A megállapodás legfontosabb pontja, hogy a cégcsoport vagyona növekedjék, mégpedig öt év alatt 8 milliárd forinttal. Ez pontosan azt jelenti, hogy a 2001. december 31-i mérleg saját tőke sorának 8 milliárd forintos tőkenövekményt kell tartalmaznia, ami az 1996. év végi összeghez képest 121,7 százalékos bővülést jelent. Az idei terv ebből 4 milliárd forint volt – ezt 400 millióval túlteljesítették.
A vagyonkezelő Acél XXI. Kft. másik fontos feladata a szerződés szerint az, hogy előkészítse a technológiai váltással összefüggő privatizációt. A versenyképesség megőrzése, a piaci pozíció megtartása, illetve javítása érdekében a következő évezred elején technológiai váltásra lesz szükség az acélgyártás fő folyamatában. Mindaddig természetesen a jelenlegi rendszert fenn kell tartani, működtetni kell, és az esedékes felújításokat úgy kell elvégezni, hogy azok illeszkedjenek a 2008-ra várható újjáépítéshez. Ezt a teljes körű technológiai váltást, amelynek összköltsége mai áron számítva 500-700 millió dollárra tehető, a vállalatcsoport saját tőkeakkumulációjából nem tudja végrehajtani, állami részvételre pedig nem számíthat. Az egyetlen lehetséges forrás a privatizációs bevétel, illetve tőkeemelés lesz.
Éppen ezért alakult ki az az elképzelés, hogy a Dunaferr Rt. és az acélmű privatizációját az állami tulajdonos halassza későbbre, addig pedig a részvénytársaságot adja vagyonkezelésbe. Eközben a vállalatcsoport társaságainak privatizációja zavartalanul folytatódik: a hideghengermű, az oxigéngyár, valamint az erőmű is új gazdára, illetve társtulajdonosra talált. A társaságcsoporton belül 21 vegyes vállalat van. A Dunaferr Rt.-nek 79 társaságban van tulajdoni részesedése, s 47 esetében a forgalmat is konszolidálják.
Azért is célszerű a Dunaferr vállalatcsoport privatizációját az évezred fordulójára halasztani, mert jelenleg nem mutatkozott a külföldi szakmai befektetők részéről komoly érdeklődés a magánosítás iránt. Ez érthető, hiszen a szakma valamennyi nagyvállalata hasonló technológiai váltás, fejlesztés vagy átalakítás előtt áll. Ennek konkrét formái még nem csiszolódtak ki, és ebbe még nem lehet beilleszteni egy jövőbeli érdekeltséget sem. Ezzel a privatizációval tehát meg kell várni a következő évezred fordulóját, amikorra körvonalazódik az egyes vezető vállalatok hosszú távú fejlesztési elképzelése. Akkor a szakmai befektetőket minden bizonnyal már érdekelni fogja a Dunaferr-csoport, és a bevezetésre váró új technológiát be tudják illeszteni koncepciójukba.
