Miért éppen most került sor az elnöki és a vezérigazgatói poszt egy kézbe adására?
– Holland tulajdonosaink már kezdettől fogva szerették volna ugyanazon kézben látni e két funkciót. Egyrészt azonban a volt MHB alapszabálya a különválasztásukat írta elő, másrészt a pénzügyi törvények is megszabták, hogy a hitelintézetek igazgatóságában helyet foglaló tagok több mint felének külsősnek kell lennie. Éppen ez utóbbi miatt döntött úgy alig egy esztendeje az ABN Amro, hogy az elnök is holland legyen, Jan Koopman személyében. Idővel azonban sor került az alapszabály módosítására, s így lehetővé vált az „egyesítés”, azzal a céllal, hogy ezáltal jobban összefonódhasson a helyi stratégia formálása és a napi irányítás.
Szakmai körökben olyan híreket is lehetett hallani, hogy a hollandokkal támadt nézeteltéréseket próbálták ily módon ellensúlyozni a tulajdonosok, biztosítva azt, hogy Ön megmaradjon a bank élén?
– Szó sem volt közöttünk ilyen fajsúlyú nézeteltérésről, és eszemben sincs itt hagyni az ABN Amrót. A halasztódásnak csupán technikai okai voltak.
A jövő év első napjától egyként működik majd a két magyarországi ABN Amro. A két bankban mennyire lehetséges egy csapásra összeilleszteni az eddig önállóan funkcionáló egységeket?
– Az ügyfelek számára semmi változást nem jelent majd a két bank összevonása. Így például a Nagy Jenő utcai ABN Amro székház – ahol az ABN Amro (Magyarország) Bank központja volt – továbbra is a nagyobb vállalati ügyfelek részlege marad. Ugyanakkor, bár jogilag összevonjuk a két bankot, technikailag még marad némi elkülönültség. Elég csak a számítástechnikai rendszert említeni, amelyet az ABN Amro (Magyarország) Bankban változatlanul megtartunk. A volt MHB eltérő informatikai szisztémáját pedig majd idővel a másikban meglévő rendszer bevonásával fejlesztjük. Bankszervezési alapelvünket szem előtt tartva, az egész hálózat, fiókhálózat egy eladási láncolatot alkot majd, amelynek a bankközpont a termékfejlesztő, és a lebonyolítási hátteret biztosító centruma. Szemben azzal a korábbi gyakorlattal, amelyben a fiókok mintegy „kis bankként” működtek, s helyben volt a könyvelés, a hiteldöntés és sok más fontos belső funkció is.
Az idén ősszel beindult lakossági üzletággal újabb lépést tettek az univerzális bankká válás felé. Milyen ütemben halad az üzletág terjeszkedése?
– A lakossági szolgáltatásainkat az ügyfelek egyelőre még csak három fiókban igényelhetik, de szinte minden hétvégén vonunk be újabbakat a hálózatba. A lakossági számlák tulajdonosai egyfelől a régi ügyfeleink, akiket automatikusan átvezettünk az új rendszerre – számukra az átállás és a kártya ingyenes -, de szép számmal jönnek az újak is.
Egy átalakulóban lévő bankszektorban, egy összevonás alatt álló hitelintézet elnök-vezérigazgatója hogyan képes beilleszteni a nap huszonnégy órájába a Tőzsdetanács elnöki feladatait, főként mostanság, amikor az értékpapírpiacok háza táján is „áll a bál”?
– A megbízatásom három évre szól, s talán nem hátrány, hogy eközben bankárszemmel egy kicsit kívülről is tudom szemlélni a tőzsdével kapcsolatos eseményeket. De mindenképpen igaz az a kijelentés, hogy nehéz egyszerre két lovat megülni, s valószínűleg a holland tulajdonosaink toleranciája sem végtelen.
Nyáron még óva intette a kisbefektetőket, mondván: a tőzsde túlértékelt, s félő, hogy az egyik pil-lanatról a másikra megütik a bokájukat. Most mit tanácsolna nekik?
– Míg akkoriban tényleg a túlértékeltség volt a veszélyes, most az ingadozások okozzák a bizonytalanságot. Szerintem a pesti tőzsde még mindig nem látja el azt a feladatot, amelyet más, fejlettebb gazdaságok börzéi. Ugyanis a hazai gazdaságban igen csekély a szerepe a pénzügyi rendszernek, szemben az állami tevékenység súlyával. Mindezek ellenére a tőzsde az elmúlt években nagyon gyorsan növekedett. S ez nemcsak az árakra igaz, hanem a forgalomra is. 1996-ban például egy év alatt a tőzsde nagyobb forgalmat produkált, mint az azt megelőző öt esztendőben összesen. S ez szerintem 1997-ben ugyanígy igaz lesz, csak persze hat év forgalmát állítva szembe az idei egy évével. Ez az őrült dinamika mindenképpen figyelemre méltó, ám magá-ban hordozza a gyermekbetegségeket is.
A változás megindult, de talán nem éppen ez a túlértékelt piacok helyrehozatalának a legkívánatosabb módja…
– Semmiképpen nem jó, hogy ilyen gyorsan visszarendeződött a piac, s kétségtelenül túl nagyok a lökések. Én arra számítottam, hogy néhány hónapig nem nőnek az árak, és a tőzsde behozza saját lemaradását. Hiszen a vállalatok jól fejlődnek, a gazdasági növekedés kielégítő mértékű, s végül is a várakozások igen kedvezőek a magyar értékpapírokkal kapcsolatban. Ám mivel az árak túlzottan lementek, ismét benne van a pakliban az irreális növekedés esélye. Hosszabb távon mindenképpen az erőteljes ingadozások a veszélyesek.
A 46 éves Járai Zsigmond a közgazdasági egyetem elvégzése után, 1976-ban az Állami Fejlesztési Banknál (ÁFB) kezdte meg pályafutását, ahol egy rövid kitérőt leszámítva 1987-ig dolgozott. Ekkor elfogadta a frissen elindított kétszintű bankrendszer egyik vezető hitelintézete, a Budapest Bank hívó szavát. Innen 1989-ben a Pénzügyminisztériumba vezetett útja, ahol miniszter-helyettesként a volt Állami Bankfelügyelet igazgatói tisztét is ellátta. 1990-től Londonban a James Capel & Co., majd 1993-tól – immár Budapesten – a Samuel Montague Pénzügyi Tanácsadó és Értékpapír Rt. igazgatójaként dolgozott. 1995 márciusában tért vissza a bankrendszerbe, miután a volt MHB vezérigazgatójává választották. E funkciója mellett 1996-tól a Budapesti Értéktőzsde Tőzsdetanácsának elnöki tisztét is betölti.
