CSALÁDI JELLEGŰEK KONTRA NAGYÜZEMIEK
Az EU agrárszerkezetének legfontosabb jellemzője a mezőgazdasági vállalkozások alapvetően családi jellege. Az efféle farmok mellett a részmunkaidős gazdaságoknak is jelentős szerepe van, míg a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek, a szerződéses és ipari farmoknak, valamint a családi korporációknak a súlya kicsi. Ezzel szemben nálunk a mezőgazdálkodás mindmáig nem vált családi tevékenységgé. A bérmunkán alapuló, ipari farm jellegű nagyüzemek és a termelőszövetkezetek továbbra is meghatározó szerepet játszanak, s a részmunkaidős gazdaságok is megőrizték súlyukat. A családiak aránya még nem mondható jelentősnek, bár azok az elmúlt években látványosan fejlődtek.
KICSIK KONTRA NAGYOK
A másik szembetűnő különbség az agrárüzemek nagyságában rejlik. Az EU-ban az átlagos üzemnagyság 19 hektár körüli (a szórás persze nagy: Görögországban például 4, míg az Egyesült Királyságban 65 hektár az átlagméret). A nagygazdaságok számaránya kicsi, ám részesedésük a mezőgazdasági földterületekből és a termelésből jelentősnek mondható. Magyarországon az elmúlt években a mezőgazdasági nagyüzemek átlagos nagysága 2000 hektár alá, míg a termelőszövetkezeteké 1700 hektár alá süllyedt, még így is lényegesen meghaladja azonban az uniós nagyok méretét. A földterületet használó magyar háztartások átlagos nagysága 1 hektár, a 10 hektár fölötti gazdaságoké viszont 27 hektár. Ez utóbbiakat a kialakulóban lévő családi gazdaságok képviselőinek is tekinthetjük.
TŐKEINTENZÍVEK KONTRA MUNKAINTENZÍVEK
A harmadik fontos, ám kevésbé ismert strukturális különbség, hogy az EU-ban a részmunkaidős gazdaságok főként a tőkeintenzív ágazatokban találhatók. Ennek oka egyrészt az, hogy a farm már nem hozott elegendő jövedelmet a családnak, ezért más tevékenységek után néztek. Ezzel szemben hazánkban a részmunkaidős gazdaságok főként a munkaintenzív termékkörökben gyakoriak. Azon családok, amelyeknek a főfoglalkozású jövedelme valamilyen nem mezőgazdasági tevékenységből származik, jövedelem-kiegészítésként mezőgazdasági termeléssel is foglalkoznak. Ők viszont kevésbé a tőkéjüket, mint inkább a maradék munkaidejüket hasznosítják a gazdaságokban.
