Csak Washingtonban tucatnyi társadalmi szervezet figyeli árgus szemekkel – és nem minden hatás nélkül – a Világbank tevékenységét. Nyomásukra a bank egyre szigorúbb elbírálás alá veti programjait. Jelentős előrelépést James Wolfensohn bankelnökké választása hozott, aki a Világbank és az úgynevezett nem kormányzati szervezetek viszonyát a bank kapuin belülre igyekezett terelni: ma már külön egység tartja velük a kapcsolatot.
A bankot ért kritikák tömkelege, és kiváltképp a félévszázados évfordulójának “köszöntésére” indított Ötven év elég elnevezésű nemzetközi kampány nyomán az elnök különleges programra szánta el magát. Nevezetesen annak elemzésére, hogy a bank szerkezetátalakítási programjai (Structural Adjustment Program – SAP) elérték-e céljukat. Vagy éppen ellenkezőleg: a nyolcvanas években indított programok esetleg tovább növelték a fejlődő országok szegénységét, még szélsőségesebbé tették a jövedelemelosztást, netán fokozták a politikai és gazdasági destabilizációt.
Az erre vállalkozó országokban – Ghanában, Maliban, Ugandában, Zimbabweban, El Salvadorban, Ecuadorban és Magyarországon – a vizsgálódást a társadalomra bízzák. (Mexikó kormánya – bár az ország a válság miatt különösen érdekes vizsgálódási területe lehetne a Nemzetközi Valutaalap szabta és a Világbank támogatta programoknak – visszautasította az indítványt.) E kezdeményezés során a résztvevők feladata nem kisebb, mint e kezdeményezések valamennyi – kiváltképp a szegényeket érintő – társadalmi és gazdasági hatását másfél év alatt felmérni. Az áttörés pedig abban áll – mondta a Figyelőnek Douglas Hellinger, aki e hét országra szóló akciót koordinálja -, hogy a Világbank ez alkalommal ismerte el először: az egyes államok polgárainak igenis szerepet kell kapniuk a gazdaságpolitika formálásában.
A magyar részvétel kimunkálása két évvel ezelőtt indult, és a Társadalmi Egyesületek Szövetsége (TESZ) szervezésében jelenleg éppen a civil szervezetek “toborzásánál” tart – jelezte lapunknak Lóránt Károly, aki, mint mondta, a program itteni elindítója. Eddig 22 szerveződés sorakozott fel mögötte, a Szakszervezetek Együttműködési Fórumától a nyugdíjasok országos képviseletén keresztül a Magyar Tudományos Akadémiáig. A mozgósítás a következő hetekben tíz megyében helyi fórumokon történik majd, mígnem februárra – a Világbank és a kormány részvételével tartandó, az akciót valójában útjára indító találkozóra – kikristályosodik, melyek is lesznek azok a témák, amelyeket a következő egy évben a szakmai bizottságok górcső alá vesznek.
Mindenesetre az elmúlt másfél évtized négy, már lezárt szerkezetátalakítási programjának (lásd táblázatunkat) dokumentációját a Pénzügyminisztérium (PM) már kiadta, s ezek a további vizsgálatra várnak. Csakhogy – merült fel a társadalmi szervezetek oldalán – a nemzetközi pénzügyi intézmények támogatta gazdaságpolitikai átalakító folyamatokat pusztán e négy hitelprogram tükrében vizsgálni, csak meglehetősen korlátozott eredményre vezethet. Nyilván más beruházási kölcsönöknek is hatása volt a gazdaságpolitika formálódására, következésképpen a civil szervezetek ezeket is látni szeretnék (hazánk belépése óta összesen 36 szerződést kötött az intézménnyel).
A magyar kormány, illetve a Világbankkal kapcsolatot tartó PM ezt értelmezési vitának, valamennyi projekt firtatását pedig (még ha a szerkezetátalakítás tágabb értelmezését vesszük is) szükségtelennek tartja. Ám a tárca – mint ahogy azt a Figyelőnek Báger Gusztáv főosztályvezető elmondta -, amennyiben a társadalmi szervezetek valamennyi programot át kívánnak tekinteni, és nem csupán a lényegi pontokra fókuszálni, az illető szerződések dokumentációját átadja.
A kormány közel húsz társadalmi szervezet kérésére vesz részt az akcióban, mégpedig abban a reményben, hogy az hasznára válhat a Világbank és Magyarország együttműködésének. E procedúrában a pénzügyi tárca kettős feladatot vállalt: részint rendelkezésre bocsátja az egyes szerződések dokumentumait, ugyanakkor tanácsadással, szakmai orientációval is igyekszik a civil szféra segítségére lenni, feltéve, hogy az nem megy az éppen tárgyalt világbanki hitelek rovására.
Egyfajta demokrácia-fejlesztő “tréning”, szociológiai gyakorlat ez tehát, amelyből fény derülhet arra, hogy a társadalom mennyit érzékel az ilyen folyamatokból. Ámon Ada, a multilaterális fejlesztési intézményeket figyelő Bankwatch Network és az Energia Klub tagja ugyanakkor azt reméli, hogy a szerkezetátalakítás itteni tapasztalatai (minthogy hazánk az átmenetet élő közép- és kelet-európai országok közül az egyetlen, mely a vizsgálatban részt vesz) kedvező hatással lehetnek a Világbank jövőbeli működésére a térségben. Ehhez persze az kell, hogy a társadalom az eddigi kölcsönök vizsgálatában valóban részt vegyen. Hogy a szervezetek körében mekkora érdeklődést vált ki e program, nemigen jósolható meg, szerinte azonban akár újsághirdetéseket is be kell vetni figyelmük felkeltésére.
A civil társadalom képviselete lehet Magyarországon e program legnehezebb része – szögezte le Douglas Hellinger is. A többi résztvevő (legyen bár afrikai, ázsiai vagy latin-amerikai) efféle tapasztalatai jóval nagyobbak, és a szervezetek hálózata már e program mögé is kiépült. Ennek összesen másfél évére mintegy 2 millió dolláros – országonként tehát 130-150 ezer dolláros – költségvetést terveztek. Ennek előteremtésében felerészt a Világbank vesz részt, a többi pedig kormányok és alapítványok felajánlásaiból gyűlik össze. Az élen eddig Norvégia kormánya szerepel, az adományozók között azonban ott van több más észak-európai – a civil szerveződéseket hagyományos komolyan vevő – állam is.
