Ez már eredmény, de még korántsem maga a siker – jelentette ki a tavalyi gazdasági folyamatokat értékelve Medgyessy Péter pénzügyminiszter. Az 1995-ös kiigazítási program szerinte sokkolta a gazdaság szereplőit, akiknek időre volt szükségük ahhoz, hogy úgymond megemésszék a változásokat. Emiatt a nemzeti össztermék 1995 és 1996 nyara között csökkent, azóta azonban érzékelhető növekedésnek indult. Az elmúlt év közepétől általános a teljesítmények javulása, mindenekelőtt a termelékenységé, de csökkent az egységnyi munkaerőköltség is. Ugyanakkor a bankok hitelezési tevékenysége is megélénkült.
Medgyessy szerint nem indokoltak az aggodalmak a beruházások általános visszaesése miatt, mert azok belső összetétele igen vegyes képet mutat. A közép- és nagyvállalatok beruházási tevékenysége kifejezetten élénkült, a kisvállalkozásoké viszont lanyhult; az állami szektor beruházási tevékenysége számottevően visszaesett, a vállalkozói szektoré viszont jelentősen bővült. Az import-növekedés ütemének gyorsulása is elsősorban arra utal, hogy a vállalkozói szféra a növekedésre készül. Eközben pedig a több hozzáadott értéket képviselő termékek exportbővülésének dinamikája a legnagyobb: a gépipari termékek immár az összes export több mint negyedét, a feldolgozó-ipari termékek pedig a felét adják.
A kedvező összképet rontja, hogy – különösen a költségvetésben – számos egyszeri ügylet javított a helyzeten, nincs szó tehát arról, hogy 1997-ben további automatikus egyensúlyjavulással lehetne számolni. A gazdaság élénkülése szempontjából fontos jelzés, hogy társasági adóból a tervezettnél 35 százalékkal több bevétel folyt be. A pénzügyi tárca vezetője szerint ez arra utal, hogy a vállalkozói szektor javára sikeresen megtörtént az a jövedelemátcsoportosítás, amely a gazdaságpolitikának kifejezett célja is volt. Adófilozófiai szempontból pedig mindez azzal a tanulsággal jár, hogy a reálisan megállapított adómértékek fokozzák a fizetési kedvet.
Az év végére 20 százalék alá csökkent, éves átlagban azonban 23 százalékot is meghaladó inflációt a pénzügyminiszter még mindig kirívóan magasnak tekinti – a további keresletkorlátozást azonban nem tartja megoldásnak, mert az elfojtaná a gazdasági növekedést. Medgyessy évi öt százaléknyi inflációcsökkenést tart reálisnak. Annál is inkább, mert az inflációt ma már – az energiaár-emelésen kívül – kizárólag a várakozások tartják magas szinten, ezek letörése pedig nagyon hosszú időt vesz igénybe.
A Figyelő kérdésére Medgyessy Péter elmondta: a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzatnak a kormány nyugdíjrendszer-átalakítási tervezetével kapcsolatban megfogalmazott ellenvéleményét nem tekinti a reform megtorpedózásának. Szerinte azonban a nyugdíjreform nem szorítkozhat a jelenlegi rendszer apróbb változtatásaira; alapvető módosításokra van szükség, amelyek mindenkit komolyan érdekletté tesznek a járulékfizetésben. Az eltérő véleményt ugyan tiszteletben tartja – de alapvetően nem ért vele egyet. Az 1997-es esztendő kulcskérdésének tekinti a nyugdíjreformmal kapcsolatos konszenzus kialakítását és a reform 1998-as elindítását, különben a választások miatt 2000 előtt már nem kerülne sor változtatásokra.
