Hagyják dolgozni – ez volt az egyetlen feltétele Kékesi Lászlónak, amikor elfogadta a pénzügyminiszter felkérését az APEH január elsejétől megüresedett elnöki tisztére. Az adóigazgatásban többéves gyakorlattal bíró szakember egyelőre két területet jelölt meg, ahol a hatóság szakmai színvonalán mindenképpen javítani kíván: az ellenőrzés és az adóhátralékok beszedése. Ugyanakkor arra is vannak tippjei, hogyan lehetne javítani az adómorálon.
Ami 1994-ben nem sikerült, 1996 végére mégis valóra vált: a megüresedett APEH-elnöki széket több jelölt közül Kékesi László kapta. Medgyessy Péter pénzügyminiszter az ő személyében látott megfelelő biztosítékot arra, hogy az adóhatóság teljesíteni fogja a költségvetésben meghatározott bevételi elő-irányzatokat, s a hivatalnál javul az eredményesség és a szakszerűség is.
Az új elnöknek kétségkívül van szakmai múltja. Az utóbbi években feladatai közé tartozott egyebek közt az APEH szakmai működésének és törvényességének figyelése, az adóhatósággal kapcsolatos rendeletek előkészítése, s – a pénzügyi tárca adóigazgatási főosztályának vezetőjeként – az ő asztala volt az adóeljárás szabályainak kidolgozása is. Mind-ezek alapján ő maga is azt hitte, hogy ismeri az adóhatóságot. Néhány nappal munkába állása után azonban – mint mondja – már kevésbé biztos ebben. Éppen ezért a következő időszak egyik legfontosabb feladatának a szakmai műhelyek, s azok vezetőinek minél alaposabb megismerését tartja. Nem kívánja tehát munkáját a vezető szakemberek lecserélésével kezdeni. A korábbi elnökhelyettesek is a helyükön maradnak, sőt Vámosi-Nagy Szabolcs, a rövid ideig miniszteri biztosi pozíciót betöltő főosztályvezető a jövőben ugyancsak elnökhelyettesként dolgozik tovább. Feladatai közé tartozik majd az is, hogy az adóhatóság jó kapcsolatot tartson fenn a Pénzügyminisztériummal. Kékesi szerint a törvényalkotás folyamatában mindenképpen hasznosítani kell a hivatalnál felgyülemlett tapasztalatokat. Ha ez sikerül, talán nem lesz szükség arra, hogy – már-már a jogbiztonságot is veszélyeztetve – évente hatszor-hétszer változtassanak egy-egy adótörvényen; elég lesz egyszer is.
Az elnök fontosnak tartja az APEH megerősítését; ebből a szempontból kedvező fejlemény, hogy a tervezett jelentős létszámnöveléshez szükséges forrásokat még az idén megkapja az adóhatóság. Ennek nyomán mindenekelőtt az ellenőrzési kapacitásokat növelik majd, de az elnök a korábbinál lényegesen jobb eredményeket szeretne elérni a hátralékok behajtásánál is; a kintlévőségek növekedését meg kell állítani, egy idő után pedig csökkennie kell a hátralékállománynak.
A köztudomásúlag nem éppen kifogástalan hazai adómorál javítása érdekében módosítani kívánják az adóztatás jelenlegi gyakorlatát. Mint már bebizonyosodott, a törvény szigorának növelése, a kemény fellépés önmagában nem elég ahhoz, hogy az eredményesség javuljon; ez a stílus, a módszerek módosítását is igényli. Kékesi László szerint az adózók széles körét differenciáltan kell megközelíteni. Az adófizetési kötelezettségüket rendesen teljesítőknél stílusváltásra van szükség, velük kapcsolatban a hatóságnak a jövőben segítő partnerként kell viselkednie. Az eddiginél szigorúbb fellépésre van ugyanakkor szükség a nem adózókkal szemben. Ezt a kört sem szabad azonban egy kalap alá venni. Külön kell kezelni például azokat, akik először, s ráadásul enyhébb kötelezettségszegést követnek el: esetükben nem szerencsés azonnal a legszigorúbb büntetést kiszabni. Meg kell tehát szüntetni azt a jelenlegi állapotot, hogy a cselekményekkel nem arányosan szabják ki a bírságokat. (Nem tartható például, hogy ma az APEH szinte csak a százezer forintos mulasztási bírságot ismeri, holott tízezer, sőt ezer forint kiszabására is lehetőség lenne.) El kell fogadtatni az adóalanyokkal, hogy az adóhatóság nem eleve gonosz, rosszindulatú, de ezzel párhuzamosan azt is tudatosítani kell, hogy az adóztatás valamennyiünkért való tevékenység, amit teljesíteni kell.
Az adómorál javítása az ellenőrzés jelenlegi rendszerének megváltoztatását is igényli. Ha ugyanis nem alakul ki az adózókban az ellenőrzöttség tudata vagy annak veszélye, hogy bárkit és bármikor ellenőrizhetnek, akkor valójában éppen az adóhatóság működése szolgáltat alapot az adófizetési kötelezettség kijátszására. Gyakoribb, helyszíni jelenlétre van szükség. Nem cél, hogy az adóalanyok reszkessenek az ellenőrzéstől, azzal azonban számoljanak, hogy a kötelezettség “elsumákolása” igenis kockázatos. A mai laza feltételek mellett nem igazán kell attól félni, hogy akár nyugdíjas koráig adóellenőrt lásson a polgár. A vállalkozásoknál ugyan gyakoribb a revízió, az újdonsült elnök szerint azonban még ez sem kielégítő. Az eddigi fő probléma – az ellenőrző apparátus kis létszáma – mindenestre az idén várhatóan megoldódik. Az érdemi létszámbővítéshez szükséges költségvetési pénzt Kékesi szerint már csak azért sem kell sajnálni, mert ennél jobb befektetés aligha képzelhető el az államkassza számára: a tapasztalatok szerint az adóellenőrökre fordított minden fillér esetében ötszörös megtérüléssel lehet kalkulálni.
A 46 éves, jogász végzettségű Kékesi László a Heves Megyei Tanács adócsoportjánál kezdte pályáját. Tíz évvel ezelőtt igazolt a Pénzügyminisztériumba: az illetékek és önkormányzati adók területén főosztályvezető-helyettesi rangig jutott. Öt éve – ugyanilyen beosztásban – átkerült az adóigazgatási főosztályra, amelyet a mostani kinevezéséig tartó két évben már ő vezetett. Amikor 1994 végén Minarik György távozott az APEH éléről, Kékesi is pályázott, ám akkor alulmaradt Pitti Zoltánnal szemben. Most az ő helyét foglalhatta el.
