A kibocsátott üzleti kártyák száma, még ha a magánszemélyek számára forgalomba hozott plasztiklapokénál kisebb mértékben is, de folyamatosan gyarapszik. Arról, hogy a jelenlegi üzleti kártyák piaca mennyire bővíthető tovább, a különböző bankok véleménye merőben eltérő. Egyesek szerint a lakosságinál jóval kisebb piac lassacskán telítődik; szerintük e termékek száma máris meglehetősen nagy. Mások úgy vélik, bőven van még meghódítható vállalat, de kétségtelen – fűzik hozzá -, hogy az üzleti kártyák jelenlegi konstrukciójával túl széles kört nem lehet megcélozni.
A bankok körében mindenesetre egyelőre a kivárás a jellemző magatartás. Sok helyütt az a vélekedés járja, hogy nincs is mit tenni: másmilyen kártya iránt eddig nem támadt kereslet, azaz a vállalkozások készpénzkímélési szándékai egyelőre nem jeleznek új típusú igényt az üzleti kártyák iránt. Ezek újabb generációja egyébiránt egy – a Budapest Bank Bonitas kártyájával immáron megjelent – olyan termék lenne, amely elsősorban a beszerzések, a nagybani vásárlások pénzügyi lebonyolításának megkönnyítését szolgálja. Egyfajta házipénztárként működik tehát, amely mentes azoktól a – e feladat szempontjából – “sallangoktól”, amelyek egy mai cégkártyát drágává, vásárlásra alkalmatlanná tesznek. Ilyenek pedig – minthogy e konstrukciók a (kiváltképp) külföldi üzleti utak során felmerülő igényeket hivatottak kiszolgálni – az egyes esetekben túl alacsonyra szabott limitek vagy éppen az extra szolgáltatások, mint például az árban foglalt utasbiztosítás. (A Budapest Banknál sietnek leszögezni: a Bonitas ugyan tartalmaz biztosítást, túlságosan azonban ez sem srófolja feljebb a díjakat.)
Az ilyen újfajta konstrukciók mindenesetre nem éppen a közeljövőben jelentenek majd kihívást – vélekednek a banki illetékesek -, és így egyelőre elébük menni sem szándékoznak. A bankok egy része mindazonáltal készen áll: amennyiben a következő hónaptól mégis beütne a vállalkozásoknál a bankkártyás vásárlási láz, bizonyos kondíciókat hajlandóak hozzáigazítani. Általában azonban úgy vélik, vannak már olyan termékeik, amelyek alkalmasak a vásárlásra – használja azokat az ügyfél.
Közben pedig érdeklődve figyelik, amint a Budapest Bank éppen ezen új célokat megtestesíteni kívánó kártyája, a Budapest Bonitas az első lépéseit teszi. Amire főként kíváncsiak: sikerül-e a szomszédvárnak elfogadóhelyeket is teremtenie a kártyájához. Ez ugyanis az első számú és szinte leküzdhetetlennek látszó akadály, amely az üzleti kártyák új generációjának útját állja. Hiába ösztönzőként a POS-telepítő program (lásd külön írásunkat), ez az üzleti kártyák elfogadóhelyeit nem-igen szaporítja. Azoknak ugyanis – az üzleti kártyát birtoklók “vásárlási szokásait” alapul véve – a nagykereskedők közül kellene kikerülniük. De ugyan miért vállalkozna ez a kör az árrését javarészt felemésztő mértékű kereskedői jutalékok fizetésére?
E gordiuszi csomó átvágását tűzte célul március elején a Budapest Bank, amikor kedvezményes jutalékszinteket ajánlott fel. A hitelintézet ráadásul oly módon toborozza a nagybani árusítókat, hogy azok a többi EC/MC logójú kártyát – a nemzetközi kártyatársasági szokásoktól eltérően – ne az alacsonyabb jutalékok mellett fogadják el. Merthogy, ha egy elfogadóhely valamelyik nemzetközi logóra már felesküdött, akkor az annak az uszályába tartozó valamennyi kártyát kénytelen elfogadni, függetlenül attól mely bank bocsátotta azt ki. Így történik ez a Budapest Bankkal kötött szerződés nyomán is, csak éppen az egyes kártyák különböző jutalék-“elbírálás” alá esnek. Az ezekhez a nagykereskedőkhöz telepített POS-ok képesek a Budapest Bonitas felismerésére, így arra is, hogy azokat a bankkal kötött megállapodás szerinti alacsonyabb jutalék szerint kezeljék. Erre lehetőséget valójában az ad, hogy a Bonitas kártyákkal e kereskedőknél megesett tranzakciók nem kerülnek be a nemzetközi elszámoló rendszerbe. Mindezek nyomán a nagykereskedő mások EC/MC kártyáját – a Bonitast ugyanis a Europay “vette a nevére” – nem éppen szívesen fogja elfogadni, míg a Bonitas mindenhol szívesen látott kártya lesz, ahol EC/MC-re szerződtek.
A Budapest Bank két úgynevezett disztribútorral és saját ügynökhálózatával eddig közel 100-150 nagykereskedőt “fogott”, az első nagykereskedői POS-terminált két hete avatták. Az mindenesetre érződik – szögezik le a Budapest Banknál -, hogy a nagybani árusítók valamelyest kivárnak; tudni szeretnék, ösztönzőleg hat-e az a bizonyos egymilliós korlát. (Ebben más hitelintézeteknél igencsak kételkednek. Úgy vélik, önmagában ez az intézkedés vajmi kevés a készpénzkímélő fizetési módok elterjesztése érdekében. Egyúttal azt is pedzegetik, hogy egyáltalán nem kunszt kikerülni… ) A másik oldalon viszont a kiskereskedők, mielőtt kiváltanák a Bonitas kártyát, szeretnének biztosabbat tudni arról, hogy hogyan döntenek a nagybani árusítók.
Mindenesetre, amikorra júliusban a nagykereskedők megbizonyosodhatnának a vállalkozók fokozott készpénzkímélési szándékáról, éppen lezárul a POS-telepítési program legnagyobb kdvezményekkel kecsegtető periódusa. A Budapest Banknál, így vagy úgy, arra számítanak, hogy az év végére 3-5000 kereskedőt foghatnak POS-telepítésre. Ennek elérésében nagyban segítene az APEH kedvező állásfoglalása az üzlethelyiség fogalmának tisztázásában. Ezt a bank jelenleg várja az adóhatóságtól, a számára kedvező változat szerint e kategóriába sorolnák például a szállítást maguk végző kereskedők közlekedési eszközeit, így a kamionokat is. Ezzel lehetőség nyílnék arra, hogy ezek mobil POS-terminállal való felszerelésekor szintén alkalmasnak ítéltessenek a kedvezmény igénybevételére.
Azt egyébként, hogy a Budapest Bank aláajánl a piacon szokásos jutalékoknak, néhol durva piacbevásárlási kísérletnek, más bankoknál egy erőteljes eróziós folyamat beindításának tartják. Úgy vélik, egyelőre ennél “barátságosabb” és jóval olcsóbb módjai is kínálkoznak a terjeszkedésnek. A rivális bankok szerint eltelik még néhány év, mire ezeket kiaknázva az üzleti kártyák üzletágának szűkösnek ígérkező határhasznára “fanyalodnak”. Addigra feltehetőleg a kártyával eleddig nem rendelkező bankok is előrukkolnak majd hasonló termékeikkel. Talán éppen olyannal, amilyenre a bankkártyákat régebben honosító országokban már akadt példa. A purchasing card elnevezésű termék az illető ország adóhatóságai kívánalmának megfelelően, szinte főkönyvi színvonalon tartja nyilván a vásárlásokat és azok adótartalmát.
A nagykereskedők meghódítása azonban bármilyen új típusú kártya sikerének előfeltétele. Erre a potenciális kártyabirtokos vállalkozások “nyomása” teremtheti a legnagyobb esélyt – vélekednek a bankoknál. A sikernek azonban még ez esetben is az alacsonyabb, a nagykereskedők által vállalható mértékű jutalék volna a záloga. Ez logikusan két irányt jelenthet: egyfelől a nemzetközi kártyatársaságok szabta díjak csökkentésén fáradozni, valószínűleg sikertelenül, másfelől ezen intézmények nélkül vállalkozni az újfajta kártyák kibocsátására.
