A féléves eredményszámok ismeretében világosan látszik, hogy az idei esztendő fordulópontot jelent az áramszolgáltató társaságok gazdálkodásában. A fél tucat társaság közül öt jelentős nyereséggel zárhatja az évet, de a hatodik – az Émász – is radikálisan csökkentheti veszteségeit. Az a fejlemény pedig várhatóan még a cégek szereplését nyomon követő elemzőket, befektetőket is meglepi, hogy a félévkor több mint 1,4 milliárd forint adózott eredményt elérő Dédász és a közel 3,2 milliárd forintos nettó profitot produkáló Édász még az év végéig elérheti a szektor szabályozása során oly sokszor emlegetett 8 százalékos sajáttőke-arányos nyereségszintet. Ehhez egyébként a Dédász év végi mérlegében mintegy 2,4 milliárd, az Édászéban pedig 4,2 milliárd forintos adózott eredménynek kellene szerepelnie – ám ez az első hathavi tényadatok ismeretében még túlteljesíthetőnek is tűnik. Igaz, csak akkor, ha az 1996-os saját tőkét vesszük viszonyítási alapnak. (Megjegyzendő: az eredeti árszabályozásban a 8 százalékos szintet az 1995-ös saját tőkéhez viszonyítva garantálták. Így idén a tavalyi inflációval felszorzott 1995-ös saját tőke lenne a vetítési alap. Az eredeti módszer minden társaságnál nyilván kisebb sajáttőke-arányos nyereségeket adna.)
A két kiugró társaság teljesítményét vizsgálva kiderül, hogy az áramárak emeléséből származó árrésnövekedésen kívül a Dédász elsősorban a tervekben szereplő személyi jellegű ráfordítások jelentős, illetve az egyéb ráfordítások drasztikus csökkentésével emelte meredeken üzemi eredményét 1,77 milliárd forintra. Az Édász 2,3 milliárd forintot meghaladó féléves üzemi eredménye pedig túlnyomórészt annak köszönhető, hogy a társaság csaknem 65 százalékkal növelte a nettó árbevételét az előző év azonos időszakához képest. Az értékesítés kedvező alakulásában nagy szerepet játszott, hogy a talán leggyorsabb ütemben fejlődő észak-dunántúli régióban szolgáltató társaság – a januártól érvényes 25,5 százalékos, és az áprilistól életbe lépett 3,6 százalékos áremelések árbevétel-emelő hatásán túl – az eladott áram mennyiségét is több mint 8 százalékkal tudta növelni. Mindezt abban az időszakban, amikor a lakossági fogyasztás lényegében stagnál, és a kevésbé iparosodott régiókban szolgáltató társaságok terveikben csupán egy-két százalékos mennyiségi növekedéssel számoltak. Az Édász pozícióit tovább javította a pénzügyi műveletek 250 millió forintos pozitív szaldója, illetve az 570 millió forintos rendkívüli eredmény.
Noha a Titász féléves, 260 millió forintos adózott eredménye az előző két társaságénál jóval szerényebb, az egész évre kitűzött 200 millió forinthoz képest jónak mondható. A cégnek a vártat több mint 150 millió forinttal meghaladó pozíciójavulásához nagyban hozzájárultak a költségmegtakarítások is. A kedvező adatok tükrében jó esély van arra, hogy a társaság az év végére elérje a félmilliárd forintos nettó nyereséget. Igaz, ez még mindig mesze elmarad a 8 százalékos sajáttőke-arányos nyereségszinttől: ez 2,45 milliárd forintos eredmény esetén valósulna meg.
Az eredményességi szempontból eddig favoritnak számító, tavaly egyedüliként nem veszteséges Démász viszont – a fél év alatt teljesített 600 millió forintos nettó profittal – elmaradt a piaci várakozásoktól. A tervekben szereplő éves eredménynek a féléves nyereség ugyan jóval kevesebb mint a fele, ám egy múlt heti sajtónyilatkozat szerint a cég vezetése továbbra is bízik abban, hogy év végéig a növekvő árbevételnek köszönhetően a Démász legalább 2-2,3 milliárd forintos adózott eredményt ér el.
Hasonló cipőben jár a legnagyobb – és a tőzsdén kívüli piacon legmagasabbra értékelt – áramszolgáltató, az Elmű is: a fővárosi társaság 620 millió forintos féléves adózott nyeresége időarányosan jelentősen elmarad a tervezett 3,12 milliárdtól. Az első negyedéves számok ismeretében – 60 millió forintos üzemi nyereség és 500 millió forintos mérleg szerinti veszteség – azonban a cél mégsem tűnik elérhetetlennek. A második negyedévben ugyanis az Elmű üzemi eredményén 1,6, adózott eredményén pedig 1,1 milliárd forinttal tudott javítani. Ha továbbra is marad ez a tempó, akkor a cég 4,9 milliárd forintos üzemi és 2,8 milliárd forintos adózott eredménnyel zárhatja az évet.
Kilóg viszont sorból a féléves eredményeit – feltehetően lobby-szándékból – már korábban nyilvánosságra hozó Émász. A cég üzemi eredménye hosszú idő óta újból pozitív volt, meghaladta a félmilliárd forintot, a pénzügyi veszteségek miatt azonban adózott eredménye még mindig negatív egyenleget mutatott. Az Émász esetében egyébként valószínűleg teljesül az 1997-es 770 millió forintos veszteségterv, így e társaságnál még egy esztendőt kell várni a tulajdonosoknak arra, hogy befektetésük végre nyereséget hozzon.
A féléves mérlegadatok alapján egyre inkább szembetűnő, hogy a regionális áramszolgáltatók gazdálkodásában jelentős különbségek mutatkoznak. Ez már csak azért sem mellékes tényező, mert a jövedelmi pozíciók szabályozása során garantált 8 százalékos sajáttőke-arányos nyereség nem külön-külön illeti meg a társaságokat, hanem a hat társaságból álló szektor átlagos nyereségességét biztosítja. Azaz egy-egy áramszolgáltató mutatója elérheti akár 12 százalékot, de lehet 8 százaléknál kevesebb is.
A féléves eredményeket a társaságok elmúlt év végi saját tőkéjével összevetve megállapíthatjuk, hogy a sajáttőke-arányos üzemi eredmények jóval kisebb szóródást mutatnak, mint a hasonlóan kalkulált adózott eredmények. Az okok leginkább a társaságok eltérő eladósodottságában – és ezáltal jelentősen különböző pénzügyi eredményeikben – keresendők. A féléves sajáttőke-arányos üzemi eredményeknél például a Démász és az Émász esetében adódott a legalacsonyabb érték; a prímet a Dédász és az Édász viszi, míg a Titász és az Elmű a középmezőnyt foglalja el (lásd grafikonunkat a 19. oldalon).
Az egymástól jóval távolabb eső sajáttőke-arányos adózott eredményeknél teljesen más a sorrend. Itt az Édász vezet 6 százalékkal, majd a Dédász következik 4,7 százalékkal, s ezektől erősen leszakadva található a Démász 1,5, az Elmű 1 és a Titász 0,8 százalékos mutatóval. Az Émász pozíciója még gyengébb, hiszen vesztesége miatt negatív, csak mínusz 1,3 százalékos értéket mondhat magáénak.
A társaságok eladósodottságát nézve a Démász és az Édász igen kedvező mutatókkal rendelkezik: esetükben a rövid lejáratú kölcsönök összege elenyésző, a saját tőke fél százalékát sem éri el. Nem véletlen, hogy e két cég tudta a legkedvezőbb pénzügyi eredményt is elérni: az Édásznál 250 millió forintos pluszt mutatott a pénzügyi műveletek egyenlege, s a Démásznál is csupán 50 millió forint volt a veszteség. E téren a Dédász a középmezőnyben foglal helyet (a rövid lejáratú hitelek aránya a saját tőke 7,7 százalékát tette ki, míg a pénzügyi veszteség 350 millió forintra rúgott). Ezután következik a sorban az Elmű (10,7 százalékkal), majd a Titász (15,9 százalékkal). A sereghajtó pozícióját pedig ezúttal is az Émász foglalta el, meglehetősen magas (26,4 százalékos) aránnyal. E társaságoknál jóval nagyobbra rúgtak a pénzügyi veszteségek is: a Titásznál 610, az Émásznál 830, az Elműnél pedig 1010 millió forintot mutatott a mérleg június végén.
A likviditási helyzetet értékelve szintén a Démász és az Édász minősíthető éllovasnak. Előbbi csaknem 1,7 milliárd forintos likvid pénzeszközzel rendelkezett az első félév végén, míg az Édász bevételeit több mint 1 milliárd forintos likvid pénzvagyon és 1,7 milliárd értékű rövid lejáratú értékpapír-állomány gyarapította. Jóval szerényebb pénzeszközökkel gazdálkodott viszont a négy másik társaság: az Elműnél ezek állománya nem haladta meg a 200 millió forintot, a másik három cégé pedig 100 millió forint alatt maradt.
Az Elműnek az első negyedévhez képest meredeken javuló teljesítménye egyébként arra utal, hogy az amúgy nem túl nagy szezonalitással működő társaságok üzemi eredménye a második félévben legalábbis eléri az első féléves szintet, de nagy valószínűséggel meg is haladja azt. Az előzetes becslések szerint egyébként némi plusznyereséget az októberi – átlagosan 6,6 százalékos – áremelés is hoz az áramszolgáltatók konyhájára, a cégek árrése ugyanis ennek következtében mintegy fél százalékkal emelkedik.
Más kérdés, hogy az 1995-ös korrigált saját tőkére vetített 8 százalékos szinttől a társaságok többsége még messze van: azt idén ezt legfeljebb a két legjobban gazdálkodó társaság érheti el. A többiek számára – az Émászt leszámítva – 1998. lehet a siker éve. Az egyes társaságokat egymással eredményversenyre késztető szabályozás első hatásai azonban már látszanak: a jövőben lesznek kiemelkedően és kevésbé nyereségesen gazdálkodó szolgáltatók. Ez pedig egyben azt is jelenti, hogy az 1998-ban várhatóan tőzsdére kerülő társaságok részvényárfolyama és az irántuk megnyilvánuló befektetői bizalom is erősen különbözik majd.
