Ezúttal nagyot harapott az élelmiszer-kereskedelemből az eddig csak kisebb cégeket magába olvasztó Csemege-Julius Meinl Rt., amikor a múlt héten 49,25 százalékos részesedést szerzett a 22 milliárd forintos forgalmú Alfa Rt.-ben. Az akvizícióval egy időben az ugyancsak osztrák Creditanstalt 25,84 százalékos részvénycsomagot vett a társaságból. A banknál nem kívánták kommentálni a vásárlás körülményeit. Az üggyel kapcsolatban a Csemege-Julius Meinl gazdasági vezérigazgató-helyettese, Kiss Kornél is csak annyit mondott lapunknak: a két cég között már eddig is komoly kapcsolatok voltak, és a pénzintézet az Alfában szakmailag várhatóan támaszkodik majd a Meinlre.
Az óvatos megfogalmazások ellenére nehezen képzelhető el, hogy a két ügylet egymástól független lenne. Különös tekintettel arra, hogy a Meinl – bár megtehette volna – egyelőre nem vásárolt többségi tulajdont az Alfában. Ekkor ugyanis már a Versenyhivatal engedélyére is szükség lett volna, míg így nem, hiszen a cég formailag nem irányítja majd az Alfát. A Creditanstalt patikamérlegen kimért részével együtt azonban már minősített többsége van a konkurensben. Így ha a két új tulajdonos együtt szavaz, akkor gyakorlatilag bármilyen – az Alfát részben vagy egészben beolvasztó, közös beszerzést létrehozó – döntést meghozhat.
A Meinl mostani akvizíciója egyes elemeiben nagy hasonlóságot mutat a Tengelmann irányítás alatt álló Skála Centrum-vásárlásával. Mindkét helyütt viszonylag sok – nem szakmai – befektető volt, akiktől össze lehetett vásárolni a részesedéseket, s a Skála is egy együttműködő bankkal (a K&H-val) összefogva biztosította magának az irányítást.
Az Alfa korábbi tulajdonosai szakértők szerint jókor adták el a részesedésüket. Invesztálni ugyanis láthatóan nem tudtak – vagy nem akartak – a cégbe, amely viszont stagnáló pályán, egyre csökkenő árréssel tudta volna csak megtartani versenyképességét a mellette forgalmi értékben elhúzó vetélytársakkal szemben, ami viszont csökkentette volna a jövedelmezőségét. Most még jó árat lehetett kapni a jelenleg nagy méretűnek számító Alfában lévő részvényekért, a koncentrációs folyamat folytatódása után azonban a cég vonzereje lecsökkenhetett volna.
A Meinl januárig áttekinti, hogy milyen változtatásokra lenne szükség az Alfánál, illetve milyen együttműködésre nyílik mód. Bizonyosra vehető, hogy a két társaság – az Alfa önállóságának megmaradása esetén is – rövid időn belül koordinálja beszerzését. Valószínűtlen viszont, hogy az Alfa útjára indított szupermarket hálózata (Figyelő, 1997/46. szám) megtarthatja önállóságát: ésszerűbbnek tűnik, hogy a megnyílt, illetve a már megszerzett telkeken később épülő áruházakat a Meinl-láncba integrálják. Bizonytalan lehet az Alfa nagyker-hálózatának sorsa is, hiszen ez a profil idegen a Meinltől. Vonzó és akár még Alfaként is megtarthatónak látszik viszont a cash and carry üzletág, amelyben az elmúlt években a Meinl is fantáziát látott hazánkban.
Az 1997 végére 70 milliárdossá növő hazai Meinl-érdekeltség az Alfa révén jövőre elérheti a százmilliárdos árbevételt, amellyel a Metro szintjére érne. Most a konkurenseken a sor a forgalmi ugrásokat eredményező beruházásokban és akvizíciókban. A Tengelmann élelmiszer-kereskedelmi ága a Centrum szupermarketjeinek átvételével ugyan többletforgalomhoz jutott, azonban ez kevés lehet a lépéstartáshoz. A másik oldalon viszont szinte minden élelmiszer-kereskedelmi lánc elgondolkodhat azon, hogy meddig tarthatja meg függetlenségét.
