A Pénztártanács és a Pénztárak Garancia Alapja minapi megalakulásával valamennyi olyan intézmény létrejött, amely a magánnyugdíjpénztárak működésének hátteréül szolgál. Időközben a kötelező pénztárak száma 29-re nőtt: szeptember eleje óta ennyinek adta ki az alapítási engedélyt az Állami Pénztárfelügyelet (ÁPF), a magánnyugdíj-pénztári tevékenység harmadik intézményi pillére.
A garancia alap – azon túl, hogy folyamatosan nyomon követi a kötelező pénztárak befektetési tevékenységét – alkalmasint kifizetést is teljesít. Ehhez a pénztárak befizetései (a tagdíjak 3-5 ezreléke) szolgáltatnak forrást. Az alap kasszája akkor nyílik meg, ha valamilyen okból egy pénztártag, vagy az általa megjelölt kedvezményezett nem kapja meg jogos “jussát” (ennek kifizetése például akkor lehet esedékes, ha az érintett más pénztárba lép át, esetleg visszatér a régi rendszerbe; járadékszolgáltatásra kerül sor; vagy az illető elhalálozik). A garancia alapnak kell kisegítenie a pénztárat akkor, ha tartalékai nem elegendőek a szolgáltatások fedezetére, vagy ha a tag követelése kisebb a normajáradéknál (azaz annál, amit a számára megállapított legkisebb nyugdíj szükségessé tesz).
A Pénztártanács önálló társadalmi tanácsadó szervezetként működik – nyilatkozta Csehák Judit, a tanács elnöke. Az ÁPF-től független szervezet maga is a magánpénztárakat pásztázza. Döntéseit a felügyeletnek nem muszáj követnie – ám ha eltér tőlük, azt indokolnia kell. A tanács a továbbiakban jogszabályok véleményezésével, illetve azzal tölti majd az idejét, hogy ajánlásokat, magatartási szabályokat, etikai normákat dolgoz ki a pénztárak számára.
Jelenleg további két pénztár kérelme áll a felügyeletnél elbírálás alatt, az elkövetkező hetekben viszont már a működési engedély iránti kérelmek is “szállingózni” kezdenek. Ezzel együtt pedig a pénztártagok adatai is, amelyeket az ÁPF-nél nyilvántartásba kell venni (ennek hiányában az illető tagdíját a pénztár kénytelen befektetés helyett parkoltatni). Az elmúlt hét végéig mindazonáltal a felügyeletnek “csupán” 10 ezer tagról adtak számot, ám a pénztárak előrejelzése alapján ez az év végéig jó eséllyel 150 ezer főre is gyarapodhat. Azt pedig, hogy valamely intézmény az előírt 180 napon belül ne tudjon 2 ezer tagot toborozni (ez a működési kérelem beadásának feltétele), a felügyeleten teljességgel kizártnak tartják.
A kötelező pénztárak több mint fele egyébiránt önkéntes nyugdíjpénztár szülötte. Magánpénztár alapítására adta a fejét szinte valamennyi nagy taglétszámú és vagyonú nyitott pénztár, amelyek koncentrációja egyébként az utóbbi negyedévekhez hasonlóan tovább folytatódott. Ugyanakkor a legutóbbi negyedév során az önkéntes pénztárak taglétszáma korántsem gyarapodott olyan mértékben, mint korábban: havonta rendre 20 ezren léptek be ezekbe. Az utóbbi három hónap “lemaradása” egyfelől azzal magyarázható – mondta el a Figyelő kérdésére Gyengéné Szúróczki Zsuzsa, az ÁPF elnöki tanácsadója -, hogy a pénztárak immár szolgáltatnak is. A hároméves kötelező “előtakarékoskodás” leteltével már van nyugdíjas, aki önkéntes pénztári befizetéseit élvezheti. Ugyanakkor a belépés lassuló üteme elsősorban annak a következménye, hogy a magánnyugdíjpénztár kiválasztásával együtt az emberek egyre gyakrabban fontolgatják: melyik önkéntes nyugdíjpénztárt válasszák mellé. Mindez azonban csak átmeneti – tartják az ÁPF-nél -, az önkéntes szféra ezzel együtt is teljesíti a felügyelet idei jóslatát: év végére 850 ezer taggal és 51 milliárd forintos vagyonnal számolnak.
A vagyon javát – még ha egyre csökkenő hányadát is – állampapírban tartják a pénztárak (lásd a grafikont). A jelenlegi 42 milliárdnak éppen a kétharmada jutott erre a sorsra. Ugyanakkor mind nagyobb, bár még mindig csak 15,9 százaléknyi vagyont fektetnek részvénybe és kötvénybe, s nyilván nem választanak sokkal kockázatosabb befektetéseket a magánnyugdíjpénztárak sem.
A magánpénztáraktól mindenesetre a fix kamatozású államkötvények átlagos éves hozamához “hasonlót” várnak el. Mégpedig oly módon, hogy az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) által naponta számolt Magyar Állampapír Indexhez (Max) sávot szabtak, amelyből lefelé kilépve a pénztár a “hozamhiányt” a tartalékaiból kénytelen pótolni (felfelé távozva pedig a “többletből” fedezeti tartalékot kell képeznie). A kötelező pénztár ugyanakkor maga is gyűjt tartalékot: a törvény szerint tagdíjbevételeinek fél százalékát fordítja erre. (Igaz, a pluszhozamból a tartalékait csupán 4 százalékos mértékig kell töltenie.) A sáv két szélső értéke 1998-ban a Max-tól lefelé 15, fölfelé 40 százalékra esik. A Max-kosárban egyébként az értékesített mennyiséggel súlyozva a legalább 3 milliárd forint névértékben kibocsátott állampapírok szerepelnek. Ezen belül is azok, amelyeknek a futamideje legkorábban egy év múlva jár le. Az ÁKK év eleje óta teszteli az indexet; számításai szerint a Max a január-októberi időszakra 18 százalékos értéket mutat.
