Rekordtermés, nyomasztó túlkínálat, igen alacsony árak – így foglalhatnánk össze röviden a hazai takarmánykukorica-piacot meghatározó hatásokat. A 6 millió tonnánál nagyobb – egyes becslések szerint akár a 7 millió tonnát is elérő – idei tengeriterméssel szemben csak a 4,0-4,5 millió tonnás belföldi felhasználás, illetve a korábban bejelentett 300 ezer tonnás állami intervenciós felvásárlás áll. A fennmaradó rész levezetési csatornája az export lehetne. Piaci megfigyelők szerint azonban a kivitel – elsősorban logisztikai problémák miatt – akadozik, s korántsem folyik olyan ütemben, hogy felszívhatná a bennragadt készleteket. Emellett nincsenek kellő számban bérvagonok, a Duna korábbi alacsony vízállása akadályozta az uszályok közlekedését, a rendelkezésre álló szállítási kapacitásokért pedig a sokszereplős exportőri gárda vív egymással kemény csatát. Ráadásul a közép- és kelet-európai régió fő exportőr államai – Románia, Jugoszlávia, Bulgária – a takarmánygabona-piacon a csökkenő világpiaci jegyzések mellett több hónapja egymással is versenyeznek. Emiatt a térségben ugyancsak túlterheltek a logisztikai kapacitások. A világkereskedelemben már több hónapra előre, március-áprilisi szállítási határidőre köttetnek az üzletek. Becslések szerint a mainál sokkal feszítettebb kiszállítási ütem mellett is legalább egy évre lenne szükség ahhoz, hogy az országból eltűnjenek a felesleges készletek. Az üzletkötések jelenlegi mennyisége azonban azt valószínűsíti, hogy az eladók az 1998-as aratásnak is komoly átmenőkészletekkel rugaszkodnak neki. Igaz, ezt bőven ellensúlyozhatja, ha az idén alábbhagy a termelők vetési kedve.
A hazai takarmánypiacon a vevők továbbra is kivárnak, s csak a rövid távon felmerülő szükségleteiket szerzik be. Arra számítanak, hogy a következő évben ugyanilyen nyomott áron vásárolhatnak kukoricát, így viszont megspórolhatják a raktározási és a finanszírozási költségeket.
Az elmúlt hónapban egyébként a BÁT-on és a tényleges szállítással végződő fizikai piacon egyaránt tovább csökkentek a takarmányárak. A kukorica legközelebbi, 1997. decemberi lejáratú jegyzése tonnánként mintegy 1,5 ezer forinttal (13 ezer forint alá) csökkent. A fizikai piacon pedig a kisebb, 100-200 tonnás tételekért – a vevők telephelyére beszállítva – már csak 10-11 ezer forintot fizetnek tonnánként a felvásárlók. Ez a szabadpiaci ár ugyan jócskán elmarad az állam által 300 ezer tonnára meghirdetett 14 ezer forintos felvásárlási ártól, a hatalmas túlkínálat miatt azonban az állami beavatkozás nem változtatott érdemben a piaci viszonyokon.
A BÁT-on a másik két jegyzett takarmánygabona – az árpa és a takarmánybúza – jegyzései követték a kukorica csökkenő ármozgását. A kereskedők egy jelentős része arra számít, hogy a távolabbi jegyzésekből szép lassan “kiépülnek” a raktározási és a finanszírozási költségek (lévén, hogy ezeket nem ismeri el a piac), így itt még további jelentős áresés várható. Ennek egyetlen gátja az lenne – feltehetően erre számítanak a még mindig kiváró árutulajdonosok -, ha a világpiacon megfordulna a csökkenő ártrend. Erre azonban egyelőre nem sok jel utal. Az utóbbi egy hónapban a chicagói árutőzsdén a decemberi szállítású lágybúza jegyzései tonnánként 10, míg a kukoricáéi 7 dollárral ereszkedtek lejjebb. Így a vevők egy tonna lágybúzáért a hét elején Chicagóban 125, egy tonna kukoricáért pedig 107 dollárt adtak. Továbbra is nyitott kérdés viszont, hogy mi lesz a sorsa a közraktárakban elhelyezett, igen jelentős hazai takarmánybúza-készleteknek.
A takarmányfélék piacától eltérő utat járnak viszont a BÁT-on az étkezési búza jegyzései. A szigorú tőzsdeszabványnak megfelelő étkezési búzából – az ismert minőségi problémák miatt – meglehetősen kevés termett az országban, úgyhogy ebből nincs is nagy kínálat. Más kérdés, hogy a fő felhasználó malmok idén a gyengébb minőségű étkezési búzát keresik inkább, mivel e termék a tőzsdén kialakult jegyzéseknél jóval olcsóbban is beszerezhető.
A BÁT piacára egyébként – az előbbi kettős jelenség miatt – a termelők és a felhasználók nem lépnek be, ami érezhető a jelentősen megcsappant forgalmon is. A jegyzéseket jelenleg kisebb, rövid távú spekulációs üzletek mozgatják. A kivételt egyedül a takarmánykukoricára szóló kötések jelentik, ahol az eladók között szép számmal találni olyan termelőket, akik jobb lehetőség híján a tőzsdén szabadulnak meg termésüktől. A határidős malmi búzaárak érezhetően megtalálták egyensúlyukat az utóbbi hetekben kialakult árcentrumok környékén (az idei decemberi lejáratra ez a szint például tonnánként 25 ezer forint). A mostani jegyzésektől jelentősebb eltérésre a közeljövőben a kereskedők nem számítanak: az eddigi trendtelenség nagy valószínűséggel folytatódni fog.
