Okkal hihetnénk, hogy a gazdasági átalakulás segítésére 1991-ben alakult fejlesztési intézménynél manapság közép és kelet-európai országcsoportot képviselő igazgatónak lenni többé-kevésbé nyugodalmas állás lehet. Ám a heteken belül e posztra kerülő Soós Károly Attila ellentmond e felvetésre: az EBRD-ben ez idő tájt éppen a magyar aktivitás fokozása a feladat.
A hitelintézetnél az egyes beruházások megítélésekor az egyik fő szempont az addicionalitás – magyarán, az EBRD nem rivalizál az üzleti szektorral, s olyan invesztíciókhoz nyújtja csak segítő jobbját, ahová a piac a túl nagy kockázat miatt nem kíván partnerül szegődni. Ezen elv alapján a bank eleinte Magyarországra juttatta eszközeinek nagyobbik részét. Ez azonban – magyarázza a leendő igazgató – szinte automatikusan történt. Az ország ugyanis, ha a nemzetközi pénzpiacoknak akkor még nem is, e fejlesztési intézménynek már tudott “támogatásra” érdemes projekteket kínálni, miközben a környező államok még nem voltak képesek erre. E helyzeti előny révén alapozta meg az ország a státusát az EBRD hitelezettjeinek rangsorában, amelyben (a magyar beruházásokra juttatott összesen egymilliárd ecu-vel) a második Oroszország mögött. Ezt a helyezést az új igazgató is igyekszik majd megőrizni.
A siker persze a magánszektor törekvésein is múlik. EBRD-előírás ugyanis, hogy eszközeinek legalább 60 százaléka a magánszektorba kerüljön (nálunk ez az arány 90 százalékos). Számos jó hitelminősítésű ágazat és társaság számára manapság ugyan már a kereskedelmi hitelcsatornák kedvezőbbek lehetnek, az EBRD kölcsöneire pályázó társaságok azonban továbbra is szép számmal akadnak. Bizonyos esetekben korábban nem hitelezett szektorok is felkerülnek a bank palettájára – elég itt csak az egyik hazai kereskedelmi tévécsatorna hitelkérelmére utalni. Ugyanakkor Magyarország számára az EBRD kamatszínvonala sem esik már annyira meszsze a valamelyest emelkedő piaci kamatoktól. A bank tőkeberuházásait illetően Soós Károly Attila úgy látja: a nyugati szakmai befektetők örvendenek a csendesen részt vevő társnak (e pénzügyi befektetői szerepet az EBRD már számos esetben eljátszotta). Igaz, a privatizáció előrehaladtával erre egyre ke-vesebb lehetőség nyílik.
A kormányzati szektor továbbra is érdeklődik az EBRD nyújtotta lehetőségek iránt (a MÁV-nak adandó hitelről jelenleg is folynak a tárgyalások), bár az állam garanciákat – az infrastruktúra még nem privatizált területeinek fejlesztésén, értékesítésén kívül – nem szándékszik vállalni. Egyébként a jövőben az EBRD-beruházások érdekes területe lehet az önkormányzati szféra. Soós Károly Attila úgy gondolja, hogy a fővárosi önkormányzatnak nyújtott hitel példáját a bank más – kellően nagy, azaz a bevételek önállóságával és biztonságával kecsegtető – önkormányzatoknál is követhetné. Ez a nemzetközi pénzügyi intézmény itteni tevékenységének igencsak intenzíven fejlődő terepe lehetne.
A fentebb említett fokozott magyar aktivitás Soós Károly Attila szerint a honi lehetőségek megtalálásában és a figyelemnek ezen potenciális beruházásokra való irányításában állhat. Azzal kapcsolatban pedig, hogy hazánk ezután is az EBRD egyik “kedvenc” célpontja lesz, jó előjel, hogy ma már a keletebbre fekvő országok is ezen intézményhez fordulnak pénzért. Az ottani nagyobb kockázat és a projektek munkaigényes volta pedig jól ellensúlyozható az itteni, kevésbé rizikós és kisebb ráfordítással járó ügyletekkel. S bár az EBRD kelet felé nyújtogatja “csápjait”, régi jó hadállásait nem kívánja feladni. Sőt, ezekben az országok-ban tudja beruházásaival megteremteni a keleti projektek alapját.
Az új igazgató által képviselt országcsoport többi tagjánál ugyancsak jelentős EBRD-részvételre lehet számítani a jövőben is. Horvátország e tekintetben különösen megfelelőnek mutatkozik a bank számára, s ezért itt a hitelek és tőkeberuházások felfutása várható. Az átalakulást folytató Csehországban és Szlovákiában is bőven akad még terület a bank ténykedésére.
A négy ország fölötti bábáskodással járó elfoglaltság azért talán hagy majd időt másra is. Annál is inkább, mert a beosztás nem állandó: a cseh társigazgatóval évente váltják az ügyvezető igazgatói és a helyettesi státust. Soós Károly Attila – aki jövőre az utóbbi széket foglalja majd el – úgy véli, Londonban bizonyára sokat fog tanulni. S nemcsak a bankban, hanem könyvtárakban is. Úgy számítja, ottani tartózkodása alatt egyetemi kapcsolatai is intenzívebbekké válhatnak majd.
A 53 éves Soós Károly Attila a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem elvégzése után két évtizeden át a Közgazdaságtudományi Intézetben kutatta a gazdasági reformokat és a gazdaság ciklikus ingadozásait. Az intézetnek ma is munkatársa. Pályáját cikkek garmadája és jó néhány nyugati egyetem szegélyezik, Budapesten viszont 1986-ig nem taníthatott. A SZDSZ gazdasági szakértőjévé 1989-ben vált, majd a rákövetkező évben országgyűlési képviselőség, valamint a parlament költségvetési, adó- és pénzügyi bizottságának elnöki tiszte következett. Pártja kormányra kerülésével két évig betöltötte az ipari tárca államtitkári posztját, ám azóta csak képviselőként tevékenykedik.
