A végső, elfogadott variáns alapján az egyelőre változatlan, harmincszázalékos nyugdíjjárulék egyötöde már jövőre a kiválasztott pénztárak tőkeszámláira kerülhet, s a kezdetben hatszázalékos arány fokozatosan, két év alatt emelkedik nyolc százalékra (ez már a teljes nyugdíjjárulék több mint egynegyede). Ez a verzió jövő júliustól kezdve a pályakezdők számára kötelező, a többiek számára választható – leginkább persze azok számára előnyös az átlépés a vegyes szisztémába, akik még kevés időt töltöttek munkában, hiszen egy viszonylag késői átlépés esetén már nem halmozódhat fel annyi tőke az egyéni tőkeszámlákon, hogy kompenzálja az állami nyugdíj ilyenkor számítható csökkenését.
A pénzügyminiszter értékelése szerint a reform által életre hívott pénztárakba már a jövő évben 20 milliárd forintot fizetnek majd a biztosítottak, ám még további 3-5 évet kell várni arra, hogy a pénzpiacon is érzékelhető mértékű magánpénztári tőke halmozódjon fel. A pénztári befizetések természetesen hiányként jelentkeznek majd a társadalombiztosítási pillérben, amit a költségvetés megtérít majd a biztosítónak. Az államháztartásban viszont a Pénzügyminiszter illetékeseinek reményei szerint nem gerjeszt majd hiányt a nyugdíjreform, hiszen a pénztárak által összegyűjtött tőke és annak kamatai minden évben magasabbak lesznek a tb-nél keletkező deficitnél.
A leendő magánpénztárak már szeptember másodikán kérhetnek működési engedélyt a pénztárfelügyelettől, ám a befizetések gyűjtését csak jövő év elejétől kezdhetik el. A biztosítottak 1999. decemberéig dönthetnek arról, hogy maradnak-e az egypilléres rendszernél és a tb-nyugdíjnál, vagy ezt kiegészítenék némi magánnyugdíjjal, s ennek érdekében átlépnek a vegyes finanszírozású rendszerbe. E két esztendőben az átlépők még meggondolhatják magukat, és visszatérhetnek a tiszta tb-szisztémához. Az eredeti törvénytervezeten végzett módosítások nyomán immár a (jövőre) 47 éven felüliek (azok, akik 15 évnél kevesebbet töltenek majd munkában) is választhatják a magánpénztári rendszert. A különbség csupán annyi, hogy ők csak a befizetett tökét és annak járadékait kaphatják vissza, és befizetéseiket nem válthatják át élethosszig tartó járadékra.
Az eredeti törvényszöveg még számos mutáción ment keresztül az elfogadásig: például Csehák Judit javaslatára 2009-ről 2013-ra módosult az a dátum, amikor az új pénztárak először fizetnek majd életjáradékot. Áttekinthetőbb lett az özvegyi ellátások rendszere is: a magára maradt házastárs például ezentúl egy évig megkaphatja mind a saját, mind az özvegyi nyugdíjat (az elhunyt házastárs nyugdíjának felét). Azok, akiknek van saját jogon nyugdíjuk és házastársuk halálát követő 15 éven belül be is töltik a nyugdíjkorhatárt, halálukig jogosultak 20 százalékos özvegyi nyugdíjra. Azon özvegyek ellátása, akik nem rendelkeznek saját jogú nyugdíjjal, elhalt élettársuk nyugdíjának húsz százalékát, illetve a mindenkori minimálnyugdíj 95 százalékát kapják majd ellátás gyanánt.
A nyugdíjreform további menetrendjében fontos dátumot jelent a 2000. év: ekkortól módosul a nyugdíjemelés rendszere, kezdetét veszi a vegyes indexálás: ettől kezdve ugyanis a nyugdíjemelés mértékét a tárgyévi várható keresetemelkedés és infláció (az első két évben 70-30 százalékos arányú) súlyozott átlaga alapján számítják ki.
2009-től megszűnik a résznyugdíj, amelyre jelenleg 15 évnyi munkaviszony után jogosult a munkavállaló, megszűnik a nyugdíjminimum, a nyugdíjkorhatár pedig ez évtől egységesen 62 év, amelynél legfeljebb három évvel korábban lehet igényelni a korai nyugdíjazást. 2013-tól megváltozik a nyugdíjkiszámítás egész rendszere: ekkortól a számítás alapja a bruttó kereset – viszont ennek megfelelően a nyugdíj is adókötelessé válik.
Nem könnyű általános szabályokat felállítani arról, hogy mely generációknak éri meg átváltani az új rendszerre: a járulékfizetés hoszszán, a megszerzett szolgálati évek számán kívül ugyanis nyilvánvalóan fontos az elért kereset szintje is. Azoknak például, akik valószínűleg egész életükben alacsony keresettel kénytelenek beérni, és előreláthatóan megszerzett szolgálati éveik sem haladják meg a harmincat, mindenképpen előnyösebb megmaradni a tb-nyugdíjnál. Azok viszont, akik tartósan magas keresettel rendelkeznek, s még nem töltötték be a harmincat vagy éppen harmincas éveik elején járnak, mindenképpen előnyösebb a vegyes finanszírozású rendszert választani. Mi több, egy kiemelten magas jövedelemmel bíró munkavállalónak még negyvenes évei elején is érdemes elgondolkodnia azon, hogy átlépjen-e a vegyes finanszírozású rendszerbe.
A döntést mindenesetre megkönnyítheti a kormányzat által kezdeményezett országos felvilágosító kampány. Ennek során televíziós sorozatban, hirdetésekben, szóróanyagokban, országszerte pedig a tájékoztató központokban kívánják a lakosságot informálni a reform által felkínált lehetőségekről, ezek előnyeiről s esetleges buktatóiról. A felhasználandó eszközök közül immár nem hiányozhat az Internet sem: s az itt közzétett adatok és táblázatok is segíthetik a reménybeli nyugdíjjogosultakat kalkulációik elkészítésében.
