Gazdaság

A papírsárkány halála

Az egyébként közkedvelt ISO 9000-es minőségbiztosítási rendszerek "súlyos" problémája, hogy a szigorú dokumentumkezelés miatt papírok kilóit kell felhasználni az adminisztrációra. Ez a gyakori változtatási és nehézkes iktatási kötelezettség miatt idő- és pénzveszteséget okoz. Mindez persze számítógépen keresztül is lehetséges, alaposan körül kell néznie azonban annak, aki megfelelő rendszert szeretne kiépíteni magának.

Viszonylag ritkán módosítandó, úgynevezett előíró jellegű dokumentumok, valamint feljegyzések, amelyekből fajtánként naponta újakat kell kitölteni, továbbadni és lefűzni – nagyjából e két csoportból tevődik össze az ISO 9000-es minőségbiztosítási rendszereken belül keletkező papírmennyiség. Zanati Éva és Németh László – a ConsAct minőségfejlesztési és tanácsadó iroda munkatársai – számításai szerint például egy átlagos cégnél körülbelül félszáz féle feljegyzés, utasítás található (lásd táblázatunkat a 26. oldalon). Egy-egy feljegyzésből naponta átlagosan kettő készül: így egy cégnél évente körülbelül 20 ezer feljegyzés keletkezik, ami az ezerhez közelítő számú ISO 9000-essel minősített céget tekintve már önmagában is igen tetemes mennyiség.

A dokumentumok (előírások) azért készülnek, mert a szabványok megkövetelik, hogy a tevékenység írott szabályozások szerint folyjék. A másolatok azért szükségesek, mert biztosítani kell, hogy az illetékesek asztalán az érvényes változatok legyenek. Jánosi Tibor László, a Szenzor P-E marketing igazgatója szerint a jelenleg elterjed papírdokumentációnak az a hátránya, hogy a feljegyzések változtatása, valamint a módosítások eljuttatása a felelőshöz időigényes és rugalmatlan. Gyakran előfordul, hogy valaki olyan feljegyzés alapján dolgozik, ami már nem is érvényes. A tanúsítás előtti próbaműködés során a Szenzor munkatársa szerint a teljes dokumentációs mennyiség akár kétszer-háromszor is kicserélődhet.

A hálózatba kötött számítógépek segítségével viszont minden arra jogosult a “törzspéldányhoz” férhet hozzá. Nem okoz tehát problémát az érvényes változatok biztosítása, a régiek visszavonása, s nincs szüksége a törzs-, illetve másolati példányok kinyomtatására sem. Az ISO 9000-es szabványoknak megfelelő minőségbiztosítási rendszerekben a számítástechnika a nyilvántartások, a számolási, grafikus területek, a rugalmas dokumentumkezelés és a feladatok követése terén nyújt feltétlen előnyöket. A csoportmunkát támogató szoftverek megjelenésével a számítógépes hálózatok alkalmassá váltak a folyamat jellegű feladatok támogatására; a rendszer gyakorta automatikussá is válik – vélik a ConsAct munkatársai.

Az alkalmazások megvalósításához elvileg bármilyen programot, programtípust, illetve programozási nyelvet alkalmazhatunk – persze különböző hatékonysággal. Jánosi Tibor László szerint a szoftverek piacán eddig nem sikerült igazi áttörést elérni. Gyakran készülnek egy-egy vállalatnál “házi” programok: ezek előnye az elkészülésük pillanatára érvényes testhezállóság, és a viszonylag alacsony költség. Ám egy vezetőnek ilyenkor mérlegelnie kell a vállalat jövőbeni változásait is, mint ahogyan a technikai fejlődés is kikényszerítheti a program módosítását. Ám ezt – szervezeti, személyi okok miatt – ilyenkor gyakran már nem lehet megvalósítani. A hivatalos programok ezzel szemben az esetek többségében folyamatos frissítéseikkel támogatják a mindenkori vevőket. Maga az ISO 9000 is változás előtt áll, az irányítási rendszerek pedig már ma bővülnek környezetvédelmi, munkavédelmi és egyéb összetevőkkel. Talán még nagyobb hátránya az egyedi megoldásoknak, hogy a nemzetközi adatforgalomban illeszkedési problémák állhatnak elő, pedig a minőségbiztosítási rendszerek tekintetében különösen fontos a nemzetközi standardok betartása.

A strukturált adatbázis-kezelők jól alkalmazhatóak a nyilvántartások készítésére és visszakeresésre. A speciális területekre kifejlesztett szoftverek (SPC, CAD) a legtöbb esetben csak egy elszigetelt részt segítenek. A work-flow programok a folyamat típusú tevékenységek követésére alkalmasak; itt a szöveges dokumentumok és feladatok kezelése is megoldott, a nyilvántartások kezelése viszont nem erősségük. Idesorolhatjuk a Windows-Winword szövegszerkesztőket, az ABC flowchart folyamatábra-rajzolókat vagy más dokumentáció-kezelőket, ám ezekre nem dolgoztak még ki a minőségbiztosítást szolgáló alapszoftvert. Az Internethez hasonló vállalaton belüli rendszeren, az intraneten a “böngészőprogramok” és a belső elektronikus levelezés igen hatékony. A “Groupware”-programok a csoportmunkát és a nem-strukturált adatok kezelését támogatják, tehát felkészültek a feladatok kiadására, ellenőrzésére, a folyamatok követésére, a szöveges dokumentumok kezelésére. Ugyancsak alkalmasak a legelterjedtebb egyéb alkalmazásokkal való kapcsolattartásra: így a gyakran már meglévő nyilvántartások és a speciális területek programjainak állományai egyaránt a rendszerbe illeszthetők. Ezért az alkalmazható szoftvereknek ez a fajtája jó alapul szolgálhat a minőségügyi rendszerekhez.

Az elszigetelt gépeken futó alkalmazások esetén elegendő egy szövegszerkesztő, adatbázis-kezelő, vagy speciális célprogram kiválasztása, míg a rendszerbe kapcsolt alkalmazásoknál ezek mellett gondoskodni kell a hálózati és a groupware szoftverekről is. A hardverfeltételek sok helyen már adottak, vagy nem túl nagy ráfordítással elérhetőek, és a rendszerszerű működést megvalósító szoftverek is rendelkezésre állnak már egy ideje. Ennek ellenére, még mindig erős a kötődés az írott formához.

A költségekről Jánosi Tibor László elmondta: a Szenzor szerint a célra legalkalmasabb szoftver, a Lotus ISO-Archiver Plus 4.01 nevű programja és annak bevezetése 1,5 millió forint körüli összegbe kerül. Ezt a költséget azonban a közepes és nagyobb vállalatok is viszontláthatják egyéb költségeik későbbi csökkenésében.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik