Egyre nő a különbség a létező és a már átvett uniós szabványok száma között (lásd grafikonunkat). A legfrissebb adatok szerint a 7600 mai uniós szabvánnyal szemben csupán 1145 honosított magyar előírás áll.
A szabványhonosítás szoros összefüggésben áll a jogközelítéssel. Végső soron minden európai szabvány átvétele kötelező – állítja Haba József, a Magyar Szabványügyi Testület (MSZT) főosztályvezetője. Ez jelenti egyfelől a brüsszeli irányelvekhez – illetve az azokhoz kapcsolódó hazai rendeletekhez – kötődő szabványok átvételét, másfelől az európai szabványügyi testületek által megalkotott szabványokat. Az EU-ba csak az az ország léphet be, amely teljes jogú tagja a Európai Szabványügyi Bizottságnak (CEN) és az Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottságnak (CENELEC). Márpedig e két szervezet kapuján csak akkor bocsátják be a jelenleg társult tag MSZT-t, ha hazánk a szabványok döntő részét már honosította. A szakemberek szerint elképzelhető, hogy az elvileg kötelező 100 százalék helyett 80 százalékos átvételi arány is elegendő lesz a tagsághoz. Ezt a reményt az táplálja, hogy Csehország nemrégiben hasonló engedményt kapott. Mindez azonban nem mentesít a későbbi teljes körű honosítás alól. Akárhogyan is van, a jelenlegi 15 százalékos arány mindenképpen édeskevés. A Figyelő által megkérdezett szabványügyi szakemberek elismerik: a gyenge hazai teljesítmény oka a szabványosításra szánt pénzek elégtelen volta és rossz elosztása.
Jelenleg az MSZT az államtól közvetlenül egy fillért sem kap a honosításra. A szabványosítás költségeit tehát a testületnek kell “kitermelnie”: beszedve az ehhez szükséges összegeket a vállalatoktól, és főleg a minisztériumoktól. MSZT-s becslések szerint a következő három esztendőben évi 3 ezer szabványt kellene átvenni, ezek költsége pedig évi 1 milliárd forintra rúg. Így teljesíteni lehetne az MSZT által kitűzött felzárkózási programot, és az ezredfordulóra várható mintegy 10 ezer kontinentális szabvány átvétele 2000-ig véget érne. Ezután már “csak” lépést kellene tartani az európai szabványalkotással. A nagyívű cél azonban napról napra távolabb kerül, hiszen a tárcáknak nincs elegendő forrásuk az átvétel finanszírozására. Az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztériumnál (IKIM) például csupán tárgyalások folynak egy 70 millió forintot érő szabványcsomag honosításáról. Dányi István, az IKIM főosztályvezetője három kiemelt ipari szabványhonosítási területet említ: a kisfeszültségű, az elektromágneses és a biztonságtechnikai berendezések előírásainak átvétele lenne a legsürgetőbb.
Az ezredfordulóra várható 10 ezer szabvány ötöde érinti közvetlenül a minisztériumokat. Egyelőre megválaszolatlan kérdés, hogy a nem jogszabályokhoz kötött szabványok átvételét ki finanszírozza majd: a minisztériumok vagy a vállalatok. A cégek nagyobb szerepvállalását Haba József szerint a tartós gazdasági növekedés és az éleződő hazai és nemzetközi verseny kényszerítheti ki.
A napokban kormány elé kerülő előterjesztés a szabványhonosítás területén tapasztalható, egyes szakértők szerint tarthatatlan állapotokat kívánja megszüntetni. Értesüléseink szerint nemrégiben Brüsszelből is jelezték: a magyar honosítás gátja lehet a hazánk CEN- és CENELEC-tagságának. Az MSZT álláspontja szerint az egyszerre kényszer- és parkolópályán lévő szabványátvétel nem szabad elhatározás kérdése, mivel a honosítás – az EU-jogközelítés részeként – kormányzati, hovatovább nemzeti érdek. Ezért azt javasolják, hogy annak finanszírozása kormányzati oldalról egy kézben összpontosuljon. Felmerült az is, hogy a minisztériumok erre a célra elkülönített keretet kapjanak a központi költségvetésből. Az efféle pántlikázást azonban többen ellenzik, így valószínűbb: a tárcáknak továbbra is ki kell gazdálkodniuk a szabványosítás költségeit, fenntartva ezzel a jelenlegi gyakorlatot.
A honosítás burkolt gyorsítását szolgálja, hogy egyes esetekben az európai szabványokat nem fordítják le, hanem az MSZT illetékes műszaki bizottságának döntése alapján angol nyelven egyszerűen kihirdetik. Erre találhatunk példát egyebek között a távközlésben és a villamosipar néhány területén is. MSZT-s vélemények szerint ez csak félmegoldás; a szabványok alkalmazása ugyanis így nehézkessé válik, az értelmezések és a fordítások gondot okozhatnak.
