A könyvek piaci bevezetésében nálunk még ritkán alkalmazott módszerek bevetésével – fogadás, nagyköveti és államtitkári méltatás, egynapos szerzői előadás – került a boltokba Arthur R. Tenner és Irving J. DeToro Teljes körű minőségmenedzsment című könyve. Az eredetileg az Egyesült Államokban megjelent mű világos szerkezetben ismerteti (az angol Total Quality Management rövidítéséből főként TQM néven elterjedt) teljes körű minőségirányítás főbb elemeit, megértetvén az olvasóval: miként vált a minőség a sikeres vállalatok stratégiai eszközévé.
A folyamatosan változó vevői igények kielégítésére újfajta vezetői szemléletre és módszerekre van szükség. Legyen szó termelő vagy szolgáltató, profitra törő vagy non-profit szervezetekről – a tartós siker folyamatos javítást, fejlesztést követel meg. A szerzők szerint a TQM három elvet ajánl erre. A vevőközpontúság azt jelenti, hogy figyeljünk a vevőre vagy ügyfélre: arra, aki képes megmondani, mely igények kielégítésére kell törekednünk. A folyamatfejlesztés és/vagy -javítás elve értelmében figyelmünket és erőforrásainkat a saját, de a vevői igények kielégítése szempontjából lényeges folyamataink következetes fejlesztésére összpontosítsuk. A teljes elkötelezettség (helyesebben talán teljes körű bevonás) elve szerint pedig az előzőek megvalósításához vonjunk be minden elérhető erőforrást: a vezetést, a beosztottakat és a szállítókat egyaránt. A szerzők felhívják az olvasó figyelmét néhány támogató elemre is, amelyek a TQM-szemléletű működés kialakítását és fenntartását segítik, illetve lehetőségeket vázolnak az eredmények mérésére.
A szóban forgó könyv e témában magyarul eddig az egyedüli átfogó munka, így az olvasónak nincs összehasonlítási alapja. Tanulmányozása kétségkívül bővíti a vezetői ismereteket, és segíti a vállalkozás, a szervezet új szempontú végiggondolását. Útmutatást nyújt a vevők azonosításához és a valódi igényeik kielégítését szolgáló folyamatok meghatározásához. Ez egy fejlesztési forrásokban nem bővelkedő gazdaság esetén már önmagában is előny.
A könyv fő erőssége szemléletformáló hatásában rejlik. Bőséges idézetgyűjteménye, rövid esetleírásai, a hivatkozott szakirodalom meggyőző: érdemes a témával foglalkozni. Bár stílusa idegen lehet a magyar olvasónak – és ezen a most közölt fordítás nem segít -, a mű gondolatébresztő, vitára késztető. Vitatható például, ahogy a szerzők szétválasztják a problémamegoldó és a minőségjavító teameket – az előbbiek munkáját az esküdtszékéhez (!) hasonlítva. Az olvasóban óhatatlanul fenntartások támadnak az ajánlott és vélhetően eredményes hatlépéses problémamegoldó eljárással szemben, miután a szerzők azt sugalmazzák: ez a “bölcsek köve”, minden más eljárás csak véletlenszerűen vezethet sikerre. Elgondolkodtató, hogy – a vezetési módszerről szólva – miért csak a beosztottak szintjén jelenik meg az egyébként hatékonynak tekintett csoportmunka.
A könyv meggyőzően mutatja be, miért és hogyan kell változnia valamely szervezet vezetésének. Belátható ugyanis, hogy a mai szervezet és dolgozója is más, mint az ötven-száz évvel ezelőtti. “A hagyományos hierarchikus szervezet nem igényelte az elkötelezettséget; tekintélyuralmi stílusa beérte az engedelmességgel”, ez azonban ma aligha eredményezhet a piaci versenyben akár késhegynyi előnyt is. A jó üzleti válasz a vezetői-irányítói szerep újragondolása, a dolgozók felhatalmazása, illetve tartós, partneri együttműködésre törekvés a szállítókkal.
A kiadás során a nyomda ördöge is elemében lehetett. Érdemes óvatosnak lenni, különösen a táblázatokkal és ábrákkal: érthetetlen számok, megfejthetetlen kérdőjelek, elírások, kimaradt fejlécek mellett elcsúszott sorok nehezítik a mű megértését. A könyv legnagyobb veszélye azonban mégis az, hogy zavart okozhat a TQM-mel foglalkozni kívánók körében: szándéka ellenére új, a szakmában eddig szokatlan terminológiát honosíthat meg. A fordító vélhetően nem jutott hozzá sem a minőségügyi szóhasználatot tartalmazó MSZ ISO 8402:1996 Minőségügyi szakszótár szabványhoz, sem más, korábban megjelent, idevágó magyar nyelvű irodalomhoz. Csak így fordulhat elő, hogy gyakorta például minőségellenőrzés jelenik meg a minőségszabályozás helyett, a készletet leltárként emlegetik, az ellenőrző kártya pedig ellenőrző grafikon álnéven jelenik meg. A felkészült olvasó hamar rájön: a Pareto-elemzés nem egy különleges folyamatábrázolási mód – de mit tehet a témában kezdő olvasó? A legkevesebb, hogy fenntartásokkal olvassa a könyvet.
Előnyére válik viszont a műnek, hogy a magyar fordítás némileg aktualizálja az 1992-ben megjelent eredetit (például a Malcolm Baldrige díj 1993. évi kritériumrendszerét igyekszik bemutatni). Sajnálatos: a hivatkozott és magyarul is megjelent irodalomra (például Carlzon: Lapítsd le a piramist; Peters-Waterman: A siker nyomában; Koetler: Marketing menedzsment) nincs helyes utalás.
A könyv megjelentetése a Műszaki Könyvkiadó vitathatatlan érdeme. Dicséretes vállalkozás ez, különösen olyan kiadótól, melynek az (üzlet)vezetés körében eddig nem sok könyve jelent meg. A TQM feldolgozására vállalkozó, elismert művek száma már most több tucatnyi, a választás tehát nem lehetett könnyű. Nem biztos azonban, hogy elsőként valóban ezt – és így – kellett volna a magyar olvasók asztalára tenni.
A Teljes körű minőségmenedzsment mindazonáltal gondolkodásra késztető mű, amely alapos, körültekintő olvasást igényel. A fordító remek fordulattal magyarítja Juran állítását. Az angol eredetiben gyorsan oldódó puding nem létezik, míg a magyar kiadásban sült galamb nincsen. Ez a könyv a legkevésbé az: a TQM-építőknek a csodát nem ettől kell várniuk.
