Az önkormányzati szektor állami támogatása és szabályozási környezete jelentősen befolyásolja a települések hitelfelvételi hajlandóságát. A szabályozott forrásokra (a normatívákra és az átengedett személyi jövedelemadóra), valamint a saját bevételekre épülő önkormányzati finanszírozás ugyanis a településeket nagymértékben függővé teszi a központi büdzsétől. Mivel a normatívák nem fedezik teljes egészében a feladatok ellátását, így például az oktatási és a szociális kiadásokat, ezek finanszírozásához más forrásokat is igénybe kell venni. Az átengedett személyi jövedelemadóból és a saját forrásokból – elsősorban a helyi adóbevételekből – ezért alig jut fejlesztésekre, bár az arány településenként változik. Az önkormányzati általános költségvetésen belül a működési kiadások súlya 1992 óta folyamatosan nő, a fejlesztésre szánt összegek viszont egyre kisebbek. A beruházásra fordítandó pénzek csökkenése pedig maga után vonhatja a hitelállomány mérséklését. (A feltételes mód azért indokolt, mert a befektetéseket a már felhalmozott eszközökből is lehet finanszírozni. Erre volt példa az 1995-ös esztendő, amikor az önkormányzati hitelek jelentős visszaesése összefüggött az eszközeladásból fedezett befektetésekkel.)
A hitelfelvétel tavaly ismét növekedésnek indult, ám még mindig csak az összes önkormányzati bevétel 3,5 százalékát teszi ki. Az adósságszolgálati mutató még alacsonyabb, hiszen a szféra összkiadásának még a 3 százalékára sem rúg (lásd a grafikonokat).
A magyar önkormányzati rendszerben a települések önállóan gazdálkodó piaci szereplők; ezért az eszközeladásból fedezett beruházásoknál a hazai finanszírozáshoz szervesebben illenének azok a fejlesztések, amelyeknél általában a beruházott eszközök hosszú távú használata révén térül meg a tőke – mondta a Figyelőnek Hegedűs József, a Városkutatás Kft. ügyvezető igazgatója. Ehhez képest a jelenlegi hitelállomány kifejezetten alacsonynak mondható. Keresleti és kínálati zavarok egyaránt mutatkoznak az önkormányzati hitelpiac körül. Egyfelől a drága hitelek és a magas reálkamat, másfelől a hitelnyújtási monopólium gátolja a települési hitelek mainál pezsgőbb piacának kialakulását.
Az állami támogatásokhoz való hozzáférés számottevően módosítja az önkormányzatok hitelfelvételi igényeit. A cél- és címzett támogatások elnyeréséhez ugyanis a településeknek önrésszel is kell rendelkezniük. Ez bizonyos esetekben arra ösztönözheti a képviselőtestületeket, hogy a támogatott beruházások megvalósításához pótlólagos összegeket szerezzenek, más esetekben viszont éppen helyettesítheti a piaci hitelfelvételt. Péteri Gábor, az Önkormányzati Szövetségek Tanácsának szakértője és több más, lapunk által megkérdezett szakember arra mutatott rá, hogy a központi prioritások befolyásolhatják – néha nemkívánatos módon torzíthatják – a helyi fejlesztéseket: hatásukra az önkormányzatok a tényleges szükségleteket meghaladó mértékben kezdhetnek olyan fejlesztésekbe, amelyeket támogatnak.
A hitelfelvételek hullámzásának másik oka a választási ciklusban keresendő. A helyi választásokhoz közeledve a képviselőtestületek szívesebben bocsátkoznak “szavazatszerző” beruházásokba, ugyanakkor általában tartózkodnak attól, hogy a befektetett tőke megtérülése érdekében helyi adókat vessenek ki. Pedig a minél nagyobb saját bevétel növeli a hitelfelvételi lehetőségeket is. Az önkormányzati törvény 1996. január elsejétől hatályos módosítása ugyanis a település éves kötelezettségvállalásának felső határaként a korrigált saját folyó bevételt nevezi meg. Ez pedig a rövid lejáratú kötelezettségekkel csökkentett önkormányzati saját bevétel 70 százaléka.
Ennek a korlátnak a bevezetésére egyébként azért volt szükség, mert az utóbbi években – megalapozatlan beruházásaik miatt – hét település csődöt jelentett (Figyelő, 1997/18. szám). Ez azonban nem szolgálhat ellenérvként a hitelfelvétellel szemben, hiszen a hazai önkormányzati rendszerben – a közszolgáltatási feladatok ellátásához és a fejlesztésekhez szükséges elégtelen központi források miatt – a települések vállalkozása elkerülhetetlen. Ráadásul a hét kistelepülés csupán jelentéktelen szereplője a hitelpiacnak. A “nagy halak” azonban passzívak azon a hitelpiacon, amelyen kínálati oldalról az OTP Rt. szinte monopolhelyzetben van: a települések betétállományának több mint 90 százalékát e bank kezeli. Néhány szakember szerint az állam egyes esetekben rejtett garanciát vállal az önkormányzati hitelekért, ezt azonban csak olyan bank esetében teheti meg, amelyre számottevő befolyása van.
A külföldi források hozzáférésével kapcsolatban a szakemberek azt emelték ki, hogy a nemzetközi szervezetek általában állami garanciavállalással nyújtanak hitelt. (Kivétel ez alól az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank.) A kormányzati szerepvállalásra rímel Paulo Vieira da Cunha világbanki tanácsadó nemrégiben Budapesten tartott előadása, amelyben a washingtoni tisztségviselő arról szólt, hogy a központi szint bekapcsolása nélkül nem képzelhető el helyi hitelnyújtás. Értesüléseink szerint azonban ez a gyakorlat megváltozik, és a hazai önkormányzatok hamarosan közvetlenül vagy közüzemi vállalataikon keresztül jelentős méretekben juthatnak majd hozzá a világbanki forrásokhoz.
