Gazdaság

JEGYBANKI FÉLÉVZÁRÓ – Óvatos duhajok

Továbbra is az óvatosság határozza meg a Magyar Nemzeti Bank (MNB) tevékenységét. Ez a kamatok indokoltnál nagyobb mértékű csökkenésének fékezésében és a csúszóleértékelés ütemének fokozatos, a gazdasági folyamatokkal alátámasztott mérséklésében is tetten érhető. Ma már az 1998 végére prognosztizált 12 százalékos inflációs mérték sem tekinthető túlzott elvárásnak.

Érzékelhetően gyorsult a gazdasági növekedés 1997 első öt hónapjában, miközben az infláció az MNB által előrejelzettnél is kedvezőbben alakult – állapította meg elégedetten Surányi György múlt heti tájékoztatóján. A jegybankelnök mindazonáltal óvatosságra int: bár az államháztartás (áht) egészének hiánya lényegében nem tér el a prognosztizálttól, azon belül a tb-alapok idén is az előirányzottnál nagyobb deficitet halmoztak fel. Márpedig minden antiinflációs politika alapfeltétele az áht kezelhetősége. Egyébként a hiány összehasonlító áron évek óta fokozatosan csökken: az 1995-ös 7,5, majd a tavalyi 4,5 százalék után idén várhatóan már csak a GDP 4-4,1 százalékát éri majd el.

Annál inkább aggasztja az MNB vezetőjét, hogy a nominális bérek a tervezettnél gyorsabban bővülnek. Igaz, miután a termelés és a termelékenység növekedési üteme is meghaladja a várakozásokat, az infláció nem feltétlenül növekszik. Ám Surányi szerint amennyiben a jövőben is a jelenlegihez hasonló mértékben, az indokoltnál több mint 4 százalékponttal elszaladnak a bérek, az hosszú távon már komolyan veszélyeztetheti az antiinflációs politikát.

Hasonló hatással járhat a központi áremelések nélkül számított, úgynevezett maginfláció lassulásának elmaradása. Az adatok szerint az árszínvonal szinte kizárólag a hatósági drágító szándék visszaszorulásából adódott, miközben a piaci szereplők kényükre-kedvükre srófolták feljebb a termékeikért és szolgáltatásaikért kért ellenértéket. Márpedig addig nem faragható tovább az inflációs ráta, amíg ez utóbbi folyamat nem fordul az ellenkezőjére.

Továbbra is az óvatosság jellemzi az MNB kamatpolitikáját. A féltő gondoskodásra különösen márciusban volt szükség, amikor a kamatesés az indokoltnál nagyobb mértékűnek tűnt: egyrészt a postabanki betétkivonás, másrészt annak okán, hogy az áht hitelfelvétele a vártnál nagyobb volt, s így a központi büdzsé tulajdonképpen a jegybanknál elhelyezett betéteiből finanszírozta magát. Ezért döntött az MNB a kamatok fékezéséről. Ez azonban nem jelenti azt – sietett eloszlatni az ezzel kapcsolatos esetleges félelmeket Surányi -, hogy a jegybank ne lenne híve a további kamatesésnek: ennek legfőbb bizonyítéka a hét elején végrehajtott átfogó jegybanki kamatcsökkentés (erről bővebben lásd pénzpiaci összefoglalónkat a 48. oldalon). Az viszont a gazdasági növekedés rugalmasságát, az infláció fékezését gátolná, ha az MNB alacsonyabb kamatokat alkalmazna. Mások hasonló irányú szándékait pedig a bankok bankja a repokamatokkal és a nemrég bevezetett 12 hónapos jegybanki betétkonstrukció “árával” kívánja kordában tartani.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik