Jó másfél évvel ezelőtt, 1996. február 15-én kötött a Mezőbank alapszerződést a Rizikó Faktor Kft.-vel, amelynek értelmében e társaságnak értékesítette kétes és rossz minősítésű követelésekből álló, bruttó értéken 16 milliárdot, nettó értéken 5,5 milliárd forintot “érő” eszközeit. A kft. egyébként a Mezőbank százszázalékos leányvállalatának, a Business Invest (BI) Rt.-nek a tulajdona. A work-out szervezet az eszközök ellenértékeként egy 5,5 milliárd forint összegű, 10 hónapos futamidejű kamatozó kötvényt bocsátott ki, amelyre a kormány 1996. május 30-án készfizető kezességet vállalt.
A Mezőbanknál korábban azzal számoltak, hogy az eszközök értékesítését követően 4,6 milliárd forintnyi garancia beváltására lesz szükség. Ám a helyzet végül kedvezőbben alakult, és csupán 3,78 milliárd forintra jelentettek be igényt a kormánynál. Ezt a tranzakciót a Kormányzati Ellenőrzési Iroda (KEI) is vizsgálta. Az iroda már a csomag összeállítását megelőzően végzett egy teljes körű revíziót az állami garanciával lefedett körbe kerülő portfolióelemekről. Ennek kapcsán mintegy félmilliárd forinttal csökkentették a bank által eredetileg 6 milliárd forintosra tervezett nettó értékű csomagot. A KEI ugyanakkor a garancia lehívását megelőzően ellenőrizte az eszközök értékesítésének gyakorlatát, és a garancia beváltásának jogosságát is. Erről azonban Rubicsek Sándor elnök – üzleti titkokra hivatkozva – nem kívánt részletekbe bocsátkozni, csupán annyit jegyzett meg: nem találtak olyan hibát, amely gátolta volna a Mezőbank magánosítását.
Információink szerint a KEI kormány elé terjesztett jelentésében mindazonáltal erősen nehezményezte egy – bruttó értéken 5,7 milliárd forintos – csomag eladását. Ennek a zömében követelésekből álló portfoliónak a pályázatán ugyanis három másik érdeklődő mellett a BI is részt vett, ráadásul meg is nyerte azt. Radnótzi János, a BI vezérigazgatója szerint ezzel a “manőverrel” elsősorban azt igyekeztek elérni, hogy a nettó értéken 1,5 milliárd forintosra becsült portfolió ne mélyen áron alul keljen el. Ezért tettek egy 300 millió forintos ajánlatot, bízva abban, hogy a többi pályázó ennél magasabb árat ígér majd. Nos, mint kiderült, tévedtek…
Lapunk úgy tudja, hogy a felülvizsgálat során a KEI elsősorban azt kifogásolta: a tranzakció miatt pótlólagos céltartalékképzési szükséglet keletkezhet a Mezőbanknál, miután az a BI-ben százszázalékos tulajdoni hányaddal rendelkezik. Az iroda ezért arra tett javaslatot a kormánynak, hogy a BI a birtokába került portfoliót adja át a Kincstári Vagyonigazgatóságnak. Emiatt azonban 300 millió forinttal felfelé módosult a garanciabeváltás tervezett összege, és elérte a 4,08 milliárd forintot. Összességében azonban a portfoliótisztítás az állam számára így is kedvező egyenleget mutat, hiszen a Rizikó az eszközök értékesítéséből befolyt összegekből nemcsak a kötvények után járó 847 millió forint kamatot fizette ki, hanem a kötvény egy részét – 1,72 milliárd forint értékben – vissza is vásárolta a banktól.
Radnótzi mindenesetre úgy vélte: a BI részvétele a pályázaton már csak azért is indokolt volt, mert a kormánnyal kötött megállapodás egyik kiegészítésében kötelezettséget vállaltak az el nem kelt követelések utógondozásra. Arra a kérdésre, hogy miből fedezte a vállalat a vásárlást, a vezérigazgató elmondta: a Business Invest korábban is kezelt – főleg az Agrobanktól származó – követeléseket, amelynek értékesítéséből tisztes haszonra tettek szert. De foglalkoznak például ingatlan-hasznosítással, nehéz helyzetbe került vállalatok reorganizációjával és vagyonkezeléssel is.
Ezeknek a tevékenységeknek a gyökerei a múltba nyúlnak vissza, amikor a Business Invest – még Ratio Vállalkozásszervezési és -hasznosítási Kft. néven – az Agrobank egyszemélyes vállalkozásaként kulcsszerepet játszott több olyan tranzakcióban, amelyek a hitelintézet portfoliójának megtisztítását célozták. Idekerült például több agráripari vállalkozással szembeni banki követelés, ugyankkor a Ratión keresztül bonyolódott az Agrobank több befektetése is. Ezek között is kiemelkedő nagyságrendű (közel 2 milliárd forintos) az a tranzakció, amelynek során a többek közt aranykereskedelemmel és -forgalmazással foglalkozó I.B.B. Kft. nevű cégben szerzett a hitelintézet – közvetett úton – üzletrészt. (Ennek a társaságnak egyébként sokáig az Agrobank korábbi elnöke, Kovács Mihály volt az ügyvezetője, tulajdonosa pedig a rejtélyes Jersey-szigeteki European Trustes and Nominees Ltd. nevű vállalat.)
A Ratio mindenesetre meglehetősen aktív szerepet vállalt az Agrobank és az I.B.B. Kft. közötti kapcsolatban. A vállalkozás három általa alapított korlátolt felelősségű társaságán keresztül (Reditus, Konditor és Budapesti Ingatlanfejlesztési Kft.) összességében közel 2 milliárd forint értékben vásárolt üzletrészt az I.B.B. Kft.-ben. Ezek közül a Reditus Kft. például a tulajdonosától kapott 754 millió forintnyi jegyzett tőkét csaknem teljes egészében az I.B.B.-be fektette 1994-ben. De nem marad el ettől a Konditor sem, amely 1993 decemberében közel egymilliárd forint értékű üzletrészt vásárolt. Ennek alapján jogos feltételezésnek tűnhet, hogy a Ratio sokáig elsősorban arra szolgált, hogy azon keresztül a tulajdonosok pénzt “szivattyúzzanak ki” az Agrobankból.
Ezt azonban Radnótzi János – aki 1994-ben került a Ratio élére – határozottan cáfolta. Mint elmondta, a vállalkozások (amelyek közül kettő 1995. szeptember 30-án beolvadt a Ratio Rt.-be) az I.B.B.-ben szerzett részesedések mellett még számos egyéb Agrobanktól származó befektetést is kezeltek, amelyek zöme kényszerbefektetés volt. Erről tanúskodik egyébként a Reditus beolvadás előtt készített évközi beszámolója is, amelyből kiderül: a vállalkozás 1994 októberétől jelentős összegű faktorált követelést vett át a Ratio Rt.-től, amelynek maradványát 1995 szeptemberében adták vissza a tulajdonosoknak. Valami hasonló derül ki a Ratio 1995. augusztus 15-én tartott együttes igazgatósági és felügyelőbizottsági ülésének jegyzőkönyvéből is. Ebben megállapították: az első félévben eladott követelések a könyv szerinti értékhez képest jelentős veszteségeket okoztak, elsősorban azért, mert irreálisan magas értéken szerepeltek a könyvekben. Ezek azonban nem üzleti célú befektetések voltak, hanem az Agrobank korábban befagyott követelései. Ezek többségét még a fúziót megelőzően értékesítették, kis részük (köztük az I.B.B. Kft.) pedig máig a BI tulajdonában van.
Mindez azonban a BI vezérigazgatója szerint a Mezőbank privatizációját egyáltalán nem hátráltatta, sőt: az Agrobank-örökség felszámolása során elért jó eredményeknek köszönhetik, hogy a hitelintézet végül őket bízta meg a privatizáció szempontjából oly kényes portfoliótisztítással is. Radnótzi szerint ez a folyamat pedig egyértelmű sikerrel zárult, hiszen a Mezőbank által beváltott garancia végül jóval alatta maradt az előzetesen becsült értéknek.
