A Mezőbank-részvények töretlen árfolyam-emelkedése a fúzióval kezdődött. A közgyűlési határozatok értelmében a régi Agrobank-részvényeket a névérték 1 százalékán, a régi Mezőbank-részvényeket pedig 18 százalékán cserélték be új Mezőbank-részvényekre. A csere technikai lebonyolítása azonban csak 1997 februárjában indulhatott meg, mivel az egyesült bank cégbírósági bejegyzése – a cserearánnyal elégedetlen kisrészvényesi perek miatt – csaknem egy évvel eltolódott. A tőzsdén kívüli piacon azonban a régi Mezőbank-részvényekkel már 1995-ben és tavaly is élénk kereskedés folyt. Az árfolyam a fúzió hírére gyorsan igazodott a 18 százalékos cserearányhoz, majd a kecsegtető privatizációs hírek hatására a vevők ennél magasabb árfolyamot is hajlandóak voltak megadni a papírokért. A túlnyomórészt a magas privatizációs árfolyamra spekuláló, főként hazai magánbefektetőkből álló vevői tábor 1996 végén már 25-28 százalékos árfolyamon kereste a papírokat. Az eladók általában a régi Mezőbank megalapításakor névértéken jegyző, kényszereladó termelőszövetkezetek közül kerültek ki.
A csere februári megindulását követően az 5 ezer forintos alapcímletű új Mezőbank-papírokért 110-140 százalékos árfolyamon indult a verseny. Az első nagyobb ugrást a Takarékbank 500 százalékot meghaladó áron történt privatizációja idézte elő, 1997 tavaszán: május végén már 210 százaléknál járt a vételi oldal. Július közepén a vevők 250 százalékot is megadtak volna a papírokért, eladók azonban csak 280 százalék fölött jelentkeztek.
A K&H Banknak az OTC-piacon csalódást keltő 150 százalékos privatizációs árfolyama után a Mezőbank-részvények esetében is alábbhagyott a vételi lelkesedés. E hét elején komolyabb tételre már csak 220 százalékon akadt volna vásárló, az eladók azonban ragaszkodtak a korábban megszokott 250-280 százalékos sávhoz. Nem véletlenül, hiszen az OTC-piac 250 százalék környékére várta a privatizációs árfolyamot, így a 172 százalékos magánosítási ár valószínűleg ott is az árfolyamok jelentős csökkenéséhez vezet.
