Kellemes fejleményeknek örülhet mostanában a Visa. Az idén nyáron immár 25 évessé “cseperedett” kártyamárkának korábban meggyűlt a baja a szigorú versenyszabályokkal óceánon innen és túl, most azonban mintha mindkét “fronton” enyhülne a támadás. Az öreg kontinensen mindenképpen, hiszen a cégen több mint egy évtizede fogást kereső Európai Bizottság nemrégiben több olyan döntést kényszerült hozni (és továbbiakat kilátásba helyezni), amelyek jószerivel jóváhagyják a kártyatársaság gyakorlatát. Így például a cég fenntarthatja azt a tilalmat, amelynek értelmében a tagbankokkal szerződésben álló kereskedők nem háríthatják tovább a vásárlókra a Visa-kártyák használatának költségét, vagy annak egy részét. Ugyanígy továbbra is kizárt, hogy e kereskedők, bármilyen előnyt felkínálva, a készpénzes fizetést szorgalmazzák. Összességében tehát a vásárlók számára ingyenes marad a kártyás fizetés, miként az a világon többnyire eddig is volt. Ez azt is jelenti, hogy a Magyarországon kibocsátott kártyákkal kiegyenlített vásárlásért sem kell fizetni, történjen az ügylet itthon, vagy a határon túl.
Leosztott lapok
Habár a kártyás vásárlás után az ügyfél nem fizet díjat, a magyarországi használat továbbra is készpénzfelvételre összpontosul. Ettől az egyre növekvő tranzakciós díjak sem tántorítják el az ügyfeleket. Pedig az elmúlt öt évben egyfelől mind több bank számol fel díjat immár saját ATM-je használatára is, másfelől az egyéb hazai és a külföldi automaták igénybe vételi díja is egyre borsosabb. Ráadásul a korábbi konkrétan megszabott összeg helyett mindinkább egy fix rész, valamint a tranzakció bizonyos hányada fizetendő. Ugyanakkor a kártyás fizetést akciókkal is vonzóvá próbálják tenni.
Mindenesetre az ATM-ek száma már alig gyarapodik Magyarországon (lásd grafikonunkat), ezeket azonban naponta átlagosan bő 80 alkalommal veszik igénybe – szól a Magyar Nemzeti Bank legfrissebb, tavalyi statisztikája. Egy átlagos kártyát ugyanakkor havonta kétszer használnak, és ilyenkor 20 ezer forint körüli összeget vesznek fel, csakúgy, mint egy évvel azelőtt. Lassan, de nő a kereskedői POS terminálok száma, a kártyaelfogadó kereskedőké viszont nem. Sőt, tavaly némi csökkenés volt tapasztalható, ami azzal magyarázható, hogy a szerződő bankok igyekeznek megszabadulni azon kereskedői partnereiktől, amelyek gyaníthatóan részesek a kártyavisszaélésekben, vagy egyszerűen csak alig van forgalmuk. Összesen mintegy 15-15 ezer Visa, illetve Europay elfogadóhely működik Magyarországon. A kártyák 97 százaléka e két nagy kártyatársaság valamelyikének logóját viseli.
Az Európai Unió “kormánya” vonatkozó határozatához a svéd és a holland példát vette nagyító alá, e “mintaországokban” ugyanis a versenyhatóságok a tiltást igenis a verseny korlátozására alkalmas eszköznek ítélték. Valóban az is – állítja egy brüsszeli bizottsági illetékes -, csakhogy e két országban a szabály eltörlése a legcsekélyebb mértékben sem rendezte át a piacot, és az valószínűleg máshol sem módosítana szemernyit sem a pozíciókon.
E határozattól azonban korántsem rendeződött a Visa minden ügye egy csapásra. Az Egyesült Államokban például egy trösztellenes per vádlottjaként a MasterCarddal együtt a tiszta verseny szabályainak több évtizeden át tartó megsértésével vádolják. Konkrétan azzal, hogy a két kártyatársaság tagbankjai ez idő alatt nem bocsátottak ki konkurens – például American Express vagy Morgan Stanley Discover – kártyákat. A vádló szövetségi igazságügyi tárca szerint a bankkártyák piacát a két kártyatársaság ezen manővere alapvetően befolyásolta, jóllehet az említett riválisok is szépen gyarapodtak. Ugyanakkor a per legutóbbi fordulata nem éppen a felperesnek kedvez. A bíró ugyanis, aki a lassan hömpölygő ügyben kilenc hónappal ezelőtt vizsgálta meg az utolsó bizonyítékokat, a napokban utasította el a washingtoni minisztérium újabb terhelő beadványait.
JUTALÉKVITA. Európában is várat magára még egy uniós bizottsági döntés: hátravan azon jutalék szintjének rendezése, amelyet akkor fizetnek egymásnak a bankok, ha különbözik a kártyát kibocsátó pénzintézet és a vásárlót kiszolgáló kereskedő banki partnere. Brüsszel már tavaly októberben hivatalosan kifogásolta a Visánál a “kollektív díjmegállapítást”, s akkor idei végeredményt ígért. Az utóbbi idők fejleményei alapján – hiába hangoztatta a Bizottság korábban az ellenérzéseit – most úgy tűnik, a Visának ez az eljárása is zöld utat kap – igaz, csak bizonyos feltételek mellett. A jutalékrendszernek az eddiginél például átláthatóbbnak kell lennie. Kérdés persze, hogy az átláthatóság csupán a mechanizmusra, a benne elérhető kereskedői, banki kedvezményekre vonatkozik-e, vagy arra is, hogy publikus legyen a jutalékok mértéke. Utóbbiakról például a Figyelő által megkérdezett bankok egyike sem “árulkodott”.
A nemzetközi gyakorlat mindenesetre az, hogy a Visa kártyával ellentételezett vásárlásoknál a kártyát kibocsátó bank – tehát az, amelynek a vásárló az ügyfele – díjat szab a kereskedő banki partnerére. Ennek mértéke a kereskedő által a saját bankjának fizetett jutalék mintegy 80 százaléka. A jutalék mértéke változó – elsősorban a kártya típusától (dombornyomott vagy sem, betéti vagy hitelkártya, on-line ellenőrizhető vagy sem), mintsem a tranzakció helyétől (belföldön vagy külföldön zajlik), illetve a kereskedőtől függ. A jelenlegi jutalékszínvonal mindazonáltal a tranzakció értékének egy százaléka, illetve a fölött jár. Az Európai Bizottság most ezen összeg leszorítására készül: tervei szerint öt évet hagyna arra, hogy a durván 1 százalékos jutalék az unió tagállamaiban legfeljebb 0,7 százalékra mérséklődjék.
Európai bizottsági döntések• A Visa továbbra is megtilthatja a partner kereskedőinek, hogy azok a vásárlóknak a kártyás fizetésért bármilyen díjat felszámoljanak; tilos tehát a vásárlóra hárítani a kereskedő által fizetendő jutalékot, vagy annak egy részét
• A kereskedők nem tehetnek különbséget a kártyák között: amennyiben az magán viseli a Visa logóját, akkor – függetlenül a kártya típusától, a kibocsátás helyétől és minden más jellemzőtől – el kell azt fogadniuk
• A Visa tagbankjai az Európai Unióban szerződést köthetnek más tagállamok kereskedőivel is
• A brüsszeli bizottság várhatóan öt év haladékot ad arra, hogy az elfogadó bank által a kibocsátónak fizetendő, jelenleg a tranzakció értékének 1 százaléka körüli díjat 0,7 százalékra csökkentsék
S bár a jutalékok miatt a kereskedők rendre panaszkodnak, a csökkenés nem csupán a bizottsági közbenjárásnak tudható be – maga a verseny is mérséklőleg hat. A nagy hazai kereskedő hálózatok kiépítői közül – ilyen a Budapest Bank, a Kereskedelmi és Hitelbank, valamint az OTP – ugyan valamennyinek megvan a maga “kedvenc” területe (az OTP például a hálózatban működő cégeket, így a benzinkutakat, továbbá a nagy bevásárló központokat tudhatja maga körül), specializálódásról, s pláne a piac felosztásáról nincs szó – mondják.
DRÁGA AUTOMATÁK. A verseny nyomta profit ellenére a kártyás területek közül nem a vásárlás nyereségtartalmát illeti a legtöbb a panasz. Az ügyfél szemszögéből ugyan az ATM-en keresztüli készpénzfelvételi díjak nagyon is magasak, különösen, ami a külföldi bankolást illeti (a nagy kártyakibocsátók kondícióiról lásd táblázatunkat). A kereskedői POS terminálok telepítésénél és a kommunikációs kapcsolat kiépítésénél azonban az ATM-ek létesítése eleve jóval drágább, és ehhez járulnak a magasabb fenntartási (feltöltési, elszámolási, egyéb) költségek, amelyeket a díj éppen hogy fedez – siránkoznak a bankok. A külföldi készpénzfelvételnél használatos díjak pedig túlnyomórészt az ottani bankok díjszabását “dicsérik”. Márpedig sok helyütt a saját ügyfelek ATM-es tranzakcióját is az “idegen” kártyákkal bankolókra és a külföldi felhasználókra terhelik. Ilyenkor csak az a vigasz marad, hogy a külföldön felvett összeget a bank devizaárfolyamon váltja, ami a valutaárfolyamoknál – a bankinál és a pénzváltóinál egyaránt – kedvezőbb.
