Önök nem először találkoznak, de a mostani beszélgetés mindenképpen kilóg a sorból: alig két hét van hátra addig, hogy Belgium átadja az EU-elnökségi stafétabotot Spanyolországnak.
Fernand Van Brusselen: Sőt, átadunk spanyol barátainknak néhány problémát is, néhány olyan csatlakozási tárgyalási fejezetet, amelyet már a svédek sem tudtak lezárni, majd mi sem, de reméljük, hogy a spanyolok képesek lesznek rá.
Antonio Bellver: Szerencsére a belga elnökség Magyarországgal lezárta a bel- és igazságügyi együttműködés kényes fejezetét, de kétségtelenül komoly témakörök maradnak ránk.
FVB: Az egyik az audiovizuális fejezet, más szóval a médiatörvény ügye, a másik pedig a versenyjog, ahol a Budapest által fenntartani kívánt állami támogatások kérdése fölöttébb aggasztja az uniót. Azt szeretnénk, ha Magyarország mielőbb e fejezet előírásaihoz igazítaná a maga gyakorlatát, a magyar kormányzat viszont bizonyos belpolitikai és gazdasági megfontolások miatt úgy döntött, hogy egyelőre nem lép tovább ezzel a fejezettel. Ez persze nem okoz gondot, mi várunk.
– Mi lehet a megoldáső Elhangzottak már olyan vélekedések is, hogy a kérdésben az Európai Bíróság mondja majd ki a végső szót. Elképzelhető ez?
FVB: Ez teljességgel elképzelhetetlen. Először is Magyarország nem EU-tag, nem terjed ki rá az Európai Bíróság jogköre. Amellett ez a fejezet a csatlakozási tárgyalási folyamat része. Ha nem tudjuk lezárni most, lezárja a spanyol vagy az azt követő elnökség, így ebben az ügyben végképp nem juthat szerep az Európai Bíróságnak.
AB: Spanyol megítélés szerint a versenyjog az egyik legfontosabb csatlakozási fejezet. Éppen ezért nagyon szigorúak leszünk ebben a kérdésben, jottányit sem engedhetünk az EU álláspontjából. Magyarországnak el kell fogadnia az unió teljes acquis-ját – erre a fejezetre vonatkozóan Budapest a legcsekélyebb rugalmasságra sem számíthat a spanyol elnökség részéről.
– A bel- és igazságügyi együttműködés részeként az EU úgy döntött, január elsejétől megszünteti a vízumkényszert Románia polgáraival szemben. Mi ennek a döntésnek az üzenete?
AB: A romániai emigráció ügye speciális kérdés Európában, és még inkább az Spanyolországban. Elvégre hazám egyike azon országoknak, ahová a legtöbb román kivándorló érkezik. Pontosan ismerem ezt a problémát, hiszen négy évig voltam nagykövet Bukarestben. A vízumkényszer nem hozott megoldást: a múlt évben például mintegy 20 ezer vízumot adtunk ki, ennek ellenére továbbra is tömegével érkeztek Romániából illegális bevándorlók. A vízumkötelezettség feloldása azért is bölcs döntés, mert megszünteti azt a megalázó helyzetet, hogy románok százai rendre órákig álltak sorban vízumért a bukaresti nagykövetségeknél. A döntő kérdés a határellenőrzés és ezen a téren Magyarország rendkívül komoly eredményeket ért el. Még bőven van persze teendő, hiszen hamarosan itt lesz az unió külső határa.
– De csak akkor, ha figyelmen kívül hagyjuk Védrine francia külügyminiszter minapi javaslatát, miszerint 10 helyett 12 országgal kellene bővíteni az Európai Uniót.
AB: Sőt, a laekeni csúcsot előkészítő bizottság nyilatkozatában számszerűen már a 10 tagú bővítés lehetősége sincs leírva. Abban csak annyi olvasható, hogy azok a tagjelölt országok léphetnek be az első körben az unióba, amelyek erre felkészültek.
– Ha már itt tartunk, mivel magyarázható, hogy mára a Big Bang-bővítés, azaz a nagycsoportos tagfelvétel került előtérbe?
AB: A fő ok nyilvánvaló: Lengyelország. Ez nem titok.
– El tudnak képzelni olyan forgatókönyvet, hogy Magyarországnak vagy valamely másik, felkészültebb tagjelöltnek várnia kell Lengyelországra, ahogyan annak idején Portugália várt Spanyolországra?
AB: A helyzet ma gyökeresen különbözik az akkoritól. A mi tárgyalásaink idején mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy a déli bővítés az Ibériai-félsziget egészét csatolja majd a közösséghez. Ezt a portugálok is tudták. Lehet, hogy néhány hónappal hamarabb értek a tárgyalások végére, mint Spanyolország, de ezzel akkor is tisztában voltak – ez egyszerűen földrajzi szükségszerűség volt. Most viszont 13 tagjelöltről van szó, ez teljesen más helyzet. Éppen ezért nem tartom nagyon valószínűnek, hogy bármely jelöltnek huzamosabban várnia kellene egy másikra. Amellett egyre határozottabb meggyőződésem, hogy Lengyelország felzárkózik a többiekhez, talán már az idén.
– A csatlakozási tárgyalásokon a mezőgazdasági és a regionális politikai fejezet ígérkezik a legnehezebbnek. E két területen a tagjelöltek különösen ragaszkodnak a jelenlegi tagországokéval egyenlő elbánáshoz. Van esélyük ennek elérésére?
AB: Az egyenlő elbírálás elvének tiszteletben tartása annak függvénye, hogy az adott ország miként alkalmazza a jelenlegi acquis-t. Ez a csatlakozási tárgyalások egyik alapja. Az acquis alkalmazása pedig azzal jár, hogy a mezőgazdaságban megmarad a direkt támogatás – ebből a szempontból Spanyolország támogatja az egyenlő elbírálást. De meg kell kezdeni más fejezetek tárgyalását is, és azok esetében majd meglátjuk, mi lesz. Elképzelhető, hogy az új tagok fokozatosan kapcsolódnak be az egyes támogatások és alapok felhasználásába.
FVB: A bizottságnak ragaszkodnia kell ahhoz, hogy a tagjelöltek a teljes acquis-t átvegyék. A pénzek elosztásáról csak ez után kezdünk tárgyalni.
AB: Ez a bővítésnek egy új modellje. Az elvárás most az, hogy az acquis-t a tagjelöltek a csatlakozás pillanatától a lehető legteljesebb mértékben alkalmazzák, ne legyenek átmeneti mentességek, vagy ha igen, akkor csak nagyon kivételes esetekben és nagyon korlátozottan. A mezőgazdasági és a regionális politikai fejezet kapcsolódik az unió költségvetésének 80 százalékához. Ebből is sejthetik, milyen heves lesz a “harc”. Arról nem beszélve, hogy Franciaország és Németország is választások előtt áll… Egy szó mint száz, realistának kell lennünk.
– Mindezek fényében e két fejezet lezárható egyáltalán a következő fél évben?
AB: Nagyon nehéz megmondani. A spanyol elnökség minden tőle telhetőt elkövet majd, de számolnunk kell a realitásokkal. Annyi bizonyos, hogy a megállapodásnak a jelenleg érvényes acquis alapján kell megszületnie, továbbá a költségeknek az 1999-es berlini csúcson elhatározott kereteken belül kell maradniuk. Ez most nem az a pillanat, amikor el kellene kezdenünk vitatkozni arról, milyen is lesz a közös agrárpolitika jövője.
– Amennyiben a választások utáni magyarországi koalícióban helyet kap bármely, szélsőséges nézeteket valló párt, annak milyen hatása lehet a csatlakozási folyamatra?
AB: Úgy vélem, az a magyar választók döntése lesz, és az EU-nak el kell azt fogadnia. Előzetesen nem mondhatunk semmit, utólag pedig – majd meglátjuk.
FVB: Egy gondolatot tennék hozzá. Azt, amit a napokban Magyarországon járt belga külügyi államminiszter-asszony, Annemie Neyts is egyértelműen leszögezett: a nizzai csúcs óta létezik egy 7. cikkely az uniós szerződésben. (A 7. cikkely értelmében az Európai Tanács kezdeményezheti egy tagország tagságának a felfüggesztését, amennyiben az súlyosan megsérti az unió alapelveit – a szerk.)
– Térjünk át az EU egy másik jelentős projektjére, az euróra. Önök szerint milyen technikai problémák nehezíthetik a közös valuta bevezetésének első egy-két hónapját?
AB: Úgy vélem, ezeknek az esetleges technikai problémáknak nem kell túl nagy jelentőséget tulajdonítanunk. Ezek úgyis csak átmenetiek lesznek. Sokkal fontosabb, hogy az euró egy szimbólum. Az európai integráció jelképe, egy szélesebb és még szorosabban együttműködő piac kezdete.
– Az euró szimbolikus jelentőségét még hangsúlyosabbá teszik azok a friss közvélemény-kutatási adatok, amelyek szerint az EU egyre kevésbé népszerű a földrész polgárai körében…
AB: …kivéve Magyarországot. Itt 70 százalékos az integráció támogatottsága.
– Ez igaz, ennek ellenére továbbra is érvényes a kérdés: fenntartható-e hosszú távon egy olyan integráció, amely a jelenlegi tagországok polgáraitól is ennyire távol áll.
FVB: Az integráció egy politikai projekt. Okvetlenül bekövetkezik, függetlenül attól, hogy a közvélemény egyes köreiben mennyire népszerű vagy népszerűtlen. Ám hadd említsek meg még valamit. Ha akár Belgiumban, akár Spanyolországban, akár Magyarországon megkérdeznék az embereket, mennyire elégedettek a saját kormányukkal, aligha kapnának lényegesen eltérő válaszokat attól, mint amilyeneket az EU-támogatottságot firtató kérdésekre adnak. Az emberek hajlanak arra, hogy ne érdekelje őket a politika.
AB: Így igaz, de az európai intézmények és a közvélemény közötti kommunikáció messze nem tökéletes. A lisszaboni csúcs éppen azt tűzte ki célul, hogy közelíteni kell az uniót a polgáraihoz, és az európai intézményeket az ő szolgálatukba kell állítani.
FVB: Amikor az európai polgárok az elmúlt tíz-tizenöt évben rendre kritikusan nyilatkoztak az unióról, egyetlen kormány sem vette a fáradságot, hogy emlékeztesse őket arra, mi mindent köszönhetnek az Európai Uniónak. Pedig az integráció viharsebesen halad előre, sőt korábban elképzelhetetlen területeken fonódik egyre szorosabbra az együttműködés. Így például a bel- és igazságügy – a szuverenitás egyik fontos szimbóluma – szeptember 11-e után feltartóztathatatlanul a közös európai politika részévé válik.