Mit szól ahhoz, hogy a Széchenyi-tervben az információs társadalom kiterjesztése is helyet kapott? Igaz, azt továbbra sem lehet tudni, hogy a program praktikusan miből áll majd…
– Jó pár évvel ezelőtt hosszabb ideig Svájcban dolgoztam, és csodáltam, mennyi autópályát, alagutat építettek. Ez nyilván jelentős tőkebevonást igényelt a kezdetekkor, de hosszú távon hihetetlen gazdasági előnyt nyújtott a svájciaknak. Nem hazabeszélek, de szerintem az információs társadalom kiépítésére fordított minden pénz sokszorosan megtérül.
– Nem késtünk el ezzel túlságosan?
– Jobb későn, mint soha. Számunkra minden további késlekedés behozhatatlan hátrányt idézne elő.
– A sokat támadott Széchenyi-terv beválthatja-e a hozzá fűzött reményeket?
– Ezzel kapcsolatban egy fontos pozitívumot látok: a program nyelve közérthető, a versenyszféra képviselői és a lakosság számára egyaránt.
– Térjünk át a nem éppen eseménytelen hazai belpolitikára. A múlt héten a miniszterelnök felkérte elődjét, Horn Gyulát, vesse latba személyes kapcsolatait Magyarország uniós integrációjának elősegítése érdekében. Eközben minden korábbinál nagyobb felfordulás jellemzi a kisgazdapártot. Lehet, hogy érik a nagykoalíció?
– Jómagam nem hiszek a nagykoalícióban. Úgy vélem ugyanis, mindkét nagy párt szavazóinak jelentős részét köszönheti annak, hogy a másiktól való különbözést kommunikálja. Ráadásul az osztrák helyzet sok tekintetben jó analógiát kínál, nevezetesen a két nagy “összeállása” csak a szélsőségeket erősítené, ami korántsem lenne kívánatos.
– Ez azt is jelenti, hogy csak a két nagy versenyfutása tartogathat izgalmakat a következő választásokon…
– Igen, de hogy melyik lesz a befutó közülük, annak jelentősége szerintem néhány év múlva kevésbé lesz fontos. Nézzük például az Egyesült Államokat, ahol azért olyan sok minden nem változik attól, hogy éppen a republikánusok, vagy a demokraták kormányoznak. Reményeim szerint hamarosan megközelíthetjük ezt az állapotot, és a szélsőségektől mentes meghatározó politikai irányvonalak konszolidálódnak.
– Miként értékeli, hogy az áramszolgáltatók csak részben egyenlítették ki számlájukat a Magyar Villamos Művek felé? Lehet, hogy hatékonyabban tudják érvényesíteni érdekeiket a kormányzattal szemben, mint a Mol?
– Összességében arra számítok, hogy a kormányzat csak árnyalatnyit lesz “puhább” a stratégiai tulajdonosok által irányított áramszolgáltatókkal szemben, mint volt a Mol esetében. Így megítélésem szerint nem kell sokáig várni a megfelelő válaszlépésre. Egyébként úgy gondolom, ha valamely cég biztos lehet abban, hogy kockázatmentesen minden évben eléri az előre meghatározott nyereséget, az vélhetően nem mindkét fél számára előnyös szerződés.
– Befejeződött a Postabank átvilágítása, s a hírek szerint az OTP hamarosan megteszi ajánlatát. Mit szól ehhez?
– Én hiszek a piacgazdaságban, így eleve nem értem, miért nem tehetett ajánlatot más pénzintézet is. Sajátosnak tartom azt a gondolatmenetet, miszerint pályázat nélkül magasabb vételárat lehet elérni. Mindenesetre érdemes lett volna egy jobban átgondolt érvrendszerrel érthetőbbé tenni a döntés hátterét.
– Hogyan vélekedik arról, hogy a pénzügyi felügyelet beperli a CIB Bankot, annak a borsodchemes részvényvásárlása miatt?
– Nem igazán értem, mi a baj a bank lépésével. Igaz, sokan nem nézik jó szemmel az orosz vállalatok terjeszkedését, de az idegenkedés motivációi alapvetően a kilencvenes évek előtti időszakra vezethetők vissza, ezen pedig már túl kellene lépni.
