Már egy évtizede folyt a harc Nagy-Britanniában, de mindkét oldalon nagyobb célra törtek: birodalmat akartak igazgatni. Ahogy a küzdelem a végéhez közeledett, a két parancsnok hagyományos eszközhöz folyamodott. Megbízták alvezéreiket, hogy dolgozzák ki a feltételeket, amelyek mellett az egyik fél megadja magát a másiknak. Először jöttek a bankárok, keresztültaxizva a londoni Cityn a szemerkélő áprilisi esőben. Aztán jöttek a jogászok. Végül április 30-án, miután a részleteket véglegesítették, Christopher C. Gent, a Vodafone Group főnöke találkozott Sir Peter Bonfielddel, a súlyos adósságteher alatt görnyedő British Telecommunications (BT) első emberével, s átadott neki egy 5,3 milliárd dolláros váltót. Ezzel kizárólagosan a Vodafone tulajdonába került az addig közösen birtokolt ékszer: a Japan Telecomban és mobil leányvállalatában, a J-Phone-ban meglévő érdekeltség.
Most tehát japán földön, a világ első számú mobil-internetes piacán akarja megerősíteni hadállását Chris Gent, a mobiltelefónia legtelhetetlenebb zsákmányszerzője. Ellenfele a mobil internet óriása lesz, az NTT DoCoMo. A BT felett aratott győzelemnél és a japán hódításnál azonban jobban jelzi az 53 esztendős vezérigazgató hatalmát az, ahogyan a pénzpiacokkal tud bánni. Három nappal a japán és egy hasonló spanyol ügylet lezárása után csapata hozzálátott, hogy részvénykibocsátást szervezzen az akvizíciók finanszírozására. Az időzítés aligha lehetett volna rosszabb. A robbanásszerűen növekvő költségeket és a mobil internet ígéreteinek halványulását látva a befektetők hónapok óta menekülnek a távközlési cégektől. Gentnek viszont egyetlen délelőtt elég volt ahhoz, hogy 5 milliárd dollárt szerezzen.
Út a hatalomhoz 1999. JANUÁR.
Chris Gent, a Vodafone vezérigazgatója berobban a nemzetközi színtérre: a rivális Bell Atlantic ajánlatánál magasabb összeget kínálva megszerzi a Sam Ginn vezette AirTouch Communications ellenőrzését. A 63 milliárd dolláros ügylet nyomán létrejön a Vodafone AirTouch, a mobiltelefónia első globális óriása.
1999. SZEPTEMBER. Gent megegyezik a Bell Atlantic vezetésével a két társaság amerikai mobilhálózatának egyesítéséről. Később Verizon Wireless néven közös márkanév alatt értékesítik a szolgáltatásokat.
1999. OKTÓBER. A Mannesmann, amely akkoriban a Vodafone német partnere, Gent megdöbbenésére 28 milliárd dollárért bekebelezi a brit Orange szolgáltatót. A vállalat egy rövid ideig harcol a Vodafone-nal az európai elsőségért.
1999. NOVEMBER. Gent visszavág, ellenséges felvásárlási ajánlatot tesz a Mannesmannra. Az ár a Vodafone árfolyamával együtt emelkedik, s három hónap múlva, amikor a Vodafone győz, 183 milliárd dolláros világrekordot lehet följegyezni.
2000. FEBRUÁR. Megállapodás születik Gent és Jean-Marie Messier, a Vivendi vezére között egy internetes vállalkozás beindításáról. A cél egy olyan – később Vizzavi névre keresztelt – internet-portál létrehozása, amely személyi számítógéppel, digitális tévével és mobiltelefonnal egyaránt igénybe vehető.
2000. JÚNIUS. Kitör az ajánlatháború a harmadik generációs mobilszolgáltatási engedélyekért. Nagy-Britanniában a végösszeg 35 milliárd dollár, Németországban meghaladja az 50 milliárd dollárt. A befektetők rémüldöznek.
2001. MÁJUS. Az eladósodott riválisok eladnak, Gent vásárol. Növeli a Vodafone érdekeltségét a japán J-Phone-ban és a spanyol Airtelben. A 29 országra kiterjedő birodalomnak immár 89 millió ügyfele van
Érthető, hogy sokaknak leesett az álla. Olyan ez körülbelül, mint a hullámok hátán keringőzni. Az internetes társaságok összeomlásától szenvedő és hatalmas adósságokkal elárasztott távközlési ágazatban a vállalatok többsége a túlélés érdekében visszafogja befektetéseit, és megválik értékes üzletrészektől; az egyik legjobb példa erre éppen a BT. Gent pedig játszi könnyedséggel a saját javára fordítja ezt a kényszerfolyamatot, s a reggeli és a szokás szerint futtában bekapott ebéd között hozzájut néhány milliárdhoz. Tartsanak a piacok akár felfelé, akár lefelé, a befektetők a nyertest kedvelik. Márpedig a Vodafone a maga tiszta mérlegével és globális jelenlétével drágakőként ragyog. Miközben a küszködő riválisok zsugorodnak, a vállalat expanziót folytat, amelynek célja – minden túlzás nélkül – az, hogy a világ domináns telefontársasága legyen.
HUSZONKILENC ORSZÁGBAN. “A Vodafone pozíciói jobbak, mint bármely más vállalatéi” – szögezi le Gent, aki, hogy megvalósítsa szándékát, majdnem olyan sebességgel mozog föld körüli pályán, mint az űrturista Dennis Tito. A Japan Telecom-ügylet után a Vodafone 45 százalékos tulajdonhányaddal rendelkezik a második legnagyobb japán szolgáltatóban, van egy vegyesvállalata az Egyesült Államokat lefedő Verizon Wireless-szel, piacvezető Európában, s van még megannyi érdekeltsége szerte a világon, Egyiptomtól Dél-Afrikán át Mexikóig. Jelenleg összesen 29 országban tevékenykedik, mobil-előfizetőinek száma 89 millió.
Ezzel messze megelőzi az összes többi telefontársaságot. Ugyanakkor olyan kulcsfontosságú piacokon, mint az Egyesült Államok, Japán és Franciaország, Gent még nem tudta magához ragadni az irányítást. S ha most úgy tűnik is, hogy egyszerűen csak más cégek szükségeladásait használja ki a terjeszkedéshez, az is meggondolandó, hogy alkalomadtán nem habozik támadásba lendülni; ha kell, saját partnerei ellen fordítja pénzügyi fegyvereit. A legtöbbet Klaus Esser, a Mannesmann egykor felívelő csillagú vezérigazgatója tudna mesélni erről. Az 1999-es esztendő nagy részében a Mannesmann a Vodafone szövetségese volt az európai bástyákon, azaz Németországban, Olaszországban és Franciaországban. Aztán jött a 183 milliárd dolláros ellenséges felvásárlás, és 2000 elején már Gent uralta a kontinenst, Essernek pedig mennie kellett.
Esser történetén eltöprenghet Gent két jelenlegi partnere, Charles R. Lee, a Verizon elnöke, illetve Jean-Marie Messier, a Vivendi Universal vezére. A WestLB Panmure londoni globális távközlési kutatási részlegét irányító John Tysoe szerint “a Vodafone idővel ellenőrzést akar majd szerezni a Verizon felett az Egyesült Államokban”. Ha az eddig 60 milliárd dolláros adósságot felhalmozó Verizonnál gondok támadnak a harmadik generációs mobilhálózatok finanszírozása kapcsán, Gentnek elég mély a zsebe ahhoz, hogy a lehetőséget megragadva ellenőrzése alá vonja az észak-amerikai tevékenységet.
A távközlési versenyben a Vodafone gyorsan az élre tört, és ma is van két előnye konkurenseivel szemben. Először is, az egyetlen olyan társaság az ágazaton belül, amely tisztán mobilszolgáltatással foglalkozik, miáltal vetélytársainál jobban tudja koncentrálni működését, s nagyobb növekedést érhet el. Másodszor, nagyon hamar globális szereplő lett. Két és fél évvel ezelőtt, amikor a többiek még csak nem is készülődtek az éter felosztására, Gent egy magasabb ajánlattal megkaparintotta az AirTouch Communicationst a Bell Atlantic orra elől. A 63 milliárd dolláros vételárat Vodafone-részvények formájában utalta át.
Farvízen Meglehet, egy Christopher C. Gent formátumú menedzserre lenne szüksége a Vodafone hírnevének magyarországi öregbítésére hivatott V.R.A.M Rt.-nek. Miközben ugyanis a világ telekommunikációs vállalatainál aggódva figyelik a porcelánboltba beszabadult elefántként viselkedő Vodafone lépéseit, addig az óriás másfél éve működő magyar leányvállalatának eredményei jobbára csak a versenytársak megnyugtatására alkalmasak.
A harmadik magyar GSM-szolgáltató 1999. november 30-án indította be szolgáltatásait. Céljai között szerepelt, hogy 2000 decemberére 10 százalékos szeletet hasít ki a mobilpiaci tortából. A Hírközlési Főfelügyeletnek (HiF) átadott adatok alapján azonban a szelet vastagsága a múlt év végén végül alig haladta meg a 6,1 százalékot. A várt 300 ezer helyett a Vodafone csak 184 ezer aktív előfizetőt, illetve az ehhez társuló 11 milliárd forintos árbevételt mondhatott magáénak. A bevétel alapján a GSM-szolgáltatók között 4,5 százalék körüli részesedéssel rendelkezett.
Egyelőre valószínűtlen, hogy a társaság 2001-ben eléri a 10 százalékos piaci súlyt. Az idén az 500 ezres előfizetői számot megcélzó Vodafone áprilisban kevesebb mint 6,8 százalékos részesedést mondhatott magáénak, június elején mintegy 260 ezer előfizetője volt. Növekedése lassúságát érzékelteti, hogy az új előfizetések értékesítéséből eddig a legjobb hónapokban is alig 16 százalékkal részesedett. (A fennmaradó 84 százalékon az egyre jobban elhúzó Westel és a Pannon osztozik.) Ezt az eredményt is csak egy olyan tarifacsomag – a Vitamax City – bevezetésével sikerült elérni, amely távközlési elemzők szerint már annyira olcsó, hogy veszteséget termel a Vodafone-nak.
Szakértők szerint a magyar Vodafone igazából egyetlen ponton hasonlít nagynevű tulajdonosához. Történetesen abban, hogy internetes üzletága versenytársaihoz képest rendkívül fejletlen. S míg a konkurensek egymás után indítják el csomagkapcsolt adatátviteli rendszereiket, a Vodafone még csak GPRS-hálózata kiépítésének tendereztetésénél tart. Kapitány Szabó Attila
ACHILLES-SAROK. Birodalmának kiépítése idején Gentnek a részvény volt a fizetőeszköze. Az árfolyam persze jócskán megérezte, hogy a tőzsdék kiábrándultak a technológiai szektorból. A korábbi 12 havi csúcshoz képest a Vodafone papírjai mára 45 százalékkal gyengültek. De piaci kapitalizációja így is 191 milliárd dollár, amivel Európa legértékesebb technológiai társaságának számít, megelőzve a finn Nokiát. S bár a riválisok – mint a France Télécom és a Deutsche Telekom – a maguk részéről szintén végrehajtottak nagy akvizíciókat, a részvényeikkel kapcsolatos aggályok miatt arra kényszerültek, hogy készpénzzel fizessenek. A France Télécom adósságállománya így 60 milliárd dollár fölé szökött, míg a Vodafoné csak 14 milliárdra rúg. Az eredmény: miközben más társaságok hitelminősítése romlott, a Vodafone megőrizte “csillagos A” osztályzatát. Egy öszszehúzódó gazdaságban ez óriási előnyt jelent, hiszen itt a vállalatok számára kritikus kérdés, mennyire képesek pénzhez jutni. “Mindenki másnak választania kell, hogy mit tegyen – mondja Niklas Savander, a Nokia mobileszközökért felelős alelnöke -, egyedül Chris Gent engedheti meg magának, hogy mindent megtegyen.”
A Vodafone leggyengébb pontja az internetes üzletág fejletlensége, ám a mostani technológiai mélyrepülés közepette még ez is alig árt neki. Az internetes befektetésektől újabban irtózó piacok ugyanis nagyra értékelik a társaság kézzelfogható erősségét, nevezetesen azt, hogy készpénzt tud termelni a telefonos üzletágban. A UBS Warburg szerint forgalma – az összes érdekeltséget beszámítva – az idén 42,9 milliárd dollárra nő a tavalyi 33,2 milliárdról, s a bevétel 93 százalékát a mobilszolgáltatások adják. Az előző, márciusban zárult pénzügyi évre a várakozások szerint vaskos, 7,2 milliárd dolláros nyereséget jelent majd, az aktuális pénzügyi évben pedig 10,3 milliárd dollárra van kilátás.
Vigyázz DoCoMo, valaki üldöz! 
Tokió Haradzsuku kerületében, ahol a divatot diktálják, az utcai viseletnek nélkülözhetetlen tartozéka az internetes protokollal ellátott mobiltelefon, természetesen egy minél újabb modell. A huszonéveseknek az NTT DoCoMo a kedvence, Japán legnagyobb mobiltelefon-társasága, amely i-mode (Figyelő, 2001/12. szám) néven először fejlesztett ki kereskedelmileg életképes mobil-internetes szolgáltatást. De az ifjúság Mekkájában a narancssárgára festett hajú tinédzserek közül sokaknak J-Phone-os készülékük van. Igaz, a J-Phone netes szolgáltatása nehezebben használható, mint az i-mode. Viszont a J-Phone olcsóbb, és a színes folyadékkristályos kijelzős telefonok vannak olyan jók, mint bármi, amit a DoCoMo kínál.
Haradzsuku a fő frontvonala annak a háborúnak, amelyet a mobilpiacon 60 százalékos részesedéssel rendelkező DoCoMo két újabb társaság ellen folytat. Az egyik a KDDI-hez tartozó Au Group – jelenleg a második számú mobilszolgáltató -, a másik a hármas mezőny utolsó helyén álló J-Phone. Valószínűleg csak idő kérdése azonban, hogy a J-Phone váljon a DoCoMo fő vetélytársává. Nemcsak azért, mert a tizenévesek körében nő a népszerűsége, és nem is csak a profilját erősítő, jól sikerült reklámok hatására. A J-Phone rövidesen része lesz a brit Vodafone birodalmának, a világ legnagyobb mobilszolgáltató konglomerátumának. Megvásárolva a BT tulajdonrészét, a Vodafone az eddigi 26-ról 46 százalékra növeli érdekeltségét a J-Phone-ban és anyavállalatában, a Japan Telecomban. E szövetség révén a J-Phone számára is megnyílnak a Vodafone dús pénzügyi forrásai. “A Vodafone-nak köszönhetően a J-Phone jó eséllyel számíthat arra, hogy a feljön a második helyre Japánban” – vetíti előre Andrew Cole, a bostoni Aventis tanácsadó cég mobil-távközlési részlegének vezetője.
A Vodafone számára stratégiai szempontból nagyon is indokolt a terjeszkedés Japánban, ahol jelenleg országos méretű kísérlet folyik a mobil internettel való együttélés témájában. Mióta a DoCoMo i-mode-ja mellett beindultak a J-Phone és az Au rivális szolgáltatásai, Japán mobil internetes népessége 36 milliósra nőtt. A verseny hevében több mint 40 ezer mobil webhely született: lehet horoszkópot letölteni, részvényeket adni-venni, sőt van olyan szolgáltatás is, amelyik figyelmezteti az előfizetőket, ha elmennek kedvenc butikjuk előtt. A Vodafone sokat tanulhat Japánban, s a tanultakat felhasználhatja azután Európában, ahol a mobil internet elterjesztésén fáradozik.
Tavaly a J-Phone által kínált J-Sky mobil netes szolgáltatás előfizetőinek tábora a hatszorosára, 6,7 millió főre bővült. Elsőként a J-Phone hozott létre – egy évvel ezelőtt – olyan webhelyet, ahonnan térképek tölthetők le, és szintén először jelent meg a piacon olyan telefonokkal, amelyekbe digitális fényképezőgép van beépítve; ezekkel igazán könnyű elküldeni a kedvenc felvételeket a barátoknak és a rokonoknak. “Bár nem mi vagyunk a legnagyobbak, a márka elismertsége tekintetében mi állunk a második helyen az i-mode után” – mondja Rick Timmons, akit még a BT küldött, hogy felügyelje a J-Sky üzletet. E mérce szerint a tizenéves korosztályban a társaság piaci pozíciója 50 százalékos, a huszonévesek körében 25 százalékos, a 30 és 39 év közöttieknél pedig 15 százalékos.
Nincs garancia arra, hogy a Vodafone számára a tetemes J-Phone-befektetés kifizetődő lesz. A tinédzserpiacon fennáll a kiszámíthatatlanság kockázata. A DoCoMo i-mode tartalomért felelős szakembere, Nacuno Takesi azt állítja, hogy sok J-Phone-előfizető mihelyt munkába áll, átpártol hozzájuk. Szerinte “a J-Phone egyszerűen azért népszerű, mert olcsó”. Emellett a J-Phone használóinak mindig külön tárcsázniuk kell a web eléréséhez, míg a DoCoMónál folyamatos az internetes kapcsolat.
Ezek aggasztó tényezők, tekintve, hogy a Vodafone 5,3 milliárd dollárt fizet a BT tulajdonrészéért. Szanda Szeidzsi, a tokiói körzet mobiltelefon-számlázást végző cégének igazgatója arra is figyelmeztet, hogy kulturális konfliktus alakulhat ki, ha a Vodafone megpróbálja magához ragadni az ellenőrzést. Másrészről a J-Phone számára a Vodafone-kapcsolat istenáldás lehet. A nagymértékben az ifjúsági piactól függő társaságnak ki kell fejlesztenie üzleti alkalmazásokat. E téren segítséget kaphat a Vodafone-tól, amely részben azáltal vált naggyá, hogy szolgáltatásait a vállalati ügyfelek igényeihez szabta. Bőséges forrásaival a Vodafone várhatóan hozzájárul majd a J-Phone infrastruktúrájának javításához is; az első fejlesztés alighanem a folyamatos internetes kapcsolat megteremtése lesz.
A DoCoMónak 36 millió ügyfele van a hangos üzletágban, s 60 százalékuk az i-mode-ra is előfizet. Ugyanakkor a J-Phone rövidesen tagja lesz egy globális birodalomnak, amelyet központilag irányít egy agresszív brit csapat. A DoCoMo ezzel szemben világszerte kisebbségi érdekeltségeket vásárol szolgáltatókban, hogy megvesse a lábát a helyi piacokon; ebből a félénk stratégiából hiányzik a nem japán távközlési társaságok ellenőrzése. Ha a DoCoMo masszív globális jelenlétre törekszik, érdemes lehet esetleg leckéket vennie Vodafone-tól.
Irene M. Kunii, Tokió
IRIGYKEDŐ VERSENYTÁRSAK. A számok irigységgel töltik el az ágazat többi képviselőjét. De ha Gent megbotlik, könnyen ugyanarra a sorsra juthat, mint a másik nagy portyázó, a WorldCom élén álló Bernard J. Ebbers. Különös párhuzamok mutathatók ki kettejük között. Akárcsak Gent, a közember a lovagok dominálta brit vállalati szférában, Ebbers szintén kékvérűek közé betörve küzdötte fel magát Mississippiből. Ő is a részvényeket használta egy óriáscég megteremtéséhez. Birodalma azonban végül nem nyújtott sokkal többet kapacitásnál, üres csöveknél, amelyeken keresztül más vállalatok értékesítik szolgáltatásaikat. A WorldCom árfolyama jelenleg 70 százalékkal marad el a csúcstól, és egyáltalán nem kizárt, hogy a társaság felvásárlási célponttá válik.
Gent nem engedheti meg magának, hogy ugyanolyan hibákat vétsen, mint Ebbers. Ha el akarja kerülni azokat, az akvizíciós játszma helyett a Vodafone gyengéinek orvoslására kell összpontosítania. A fő feladat: egységes vállalattá kovácsolni a Vodafone új érdekeltségeit a Mannesmanntól a J-Phone-ig. Szükség van emellett egy nyerő internetes szolgáltatásra, amely a telefontarifák csökkenése idején új bevételeket biztosít.
NYOMULÁS. A globális nyomulás első lépéseként elcsábította a Coca-Colától David Hainest márkanév-igazgatónak. Haines megbízatása nem kevesebb, mint hogy a Vodafone-t a Microsofthoz és a Nokiához fogható elismert márkává tegye. Hogy miért számít a márkanév? Gent azt akarja, hogy a fogyasztók szerte a világon mint olyan cégre tekintsenek a Vodafone-ra, amely megbízható szolgáltatásokat kínál – vállalati e-mailezést vagy mobiltelefonálást -, függetlenül attól, hol tartózkodnak. A Vodafone-t ez különösen vonzóvá teszi a vállalatok információtechnológiai részlegei számára, amelyek gyakran készek felárat fizetni azért, hogy egyetlen globális szolgáltatójuk legyen.
A gond persze az, hogy a cél érdekében a Vodafone meglévő értékes márkák kiirtására kényszerülhet, amilyen a Mannesmanné például, s ezzel magára haragíthatja a menedzsereket az egyes országokban. “Ha egy cégnél azzal állnak elő, hogy marketing-költségvetésének mondjuk egynegyedét a Vodafone márka népszerűsítésére költse, akkor el fogják küldeni őket a fenébe” – jellemzi a helyzetet egy spanyolországi Vodafone-tisztviselő.
A Vodafone természetesen egy sor adattovábbítási szolgáltatással is a piacra fog lépni. Gent tervei szerint 2004-ig az összforgalmon belül az internetből és az üzenetküldésből származó bevételek részesedése 20-25 százalékra emelkedik a mai 7 százalékról. Mint mondja, “jó úton vagyunk ennek megvalósítása felé”. Az erősítés 7 milliárd dollár fölötti internetes bevételt hozhat, ám ehhez az kell, hogy a Vizzavi internetes részleg végre belegyorsítson.
Az egy évvel ezelőtt létrehozott Vizzavi momentán törpének számít a maga mindössze félmillió regisztrált felhasználójával. “Még a radarképernyőn sincs rajta” – fogalmaz Carsten Schmidt, a Forrester Research elemzője. Más telefontársaságoknál komoly internetes szolgáltatásokat lehet igénybe venni asztali számítógépek segítségével, a Vizzavi ellenben a mobil eszközökhöz és a digitális tévékhez való, egyelőre gyerekcipőben járó szolgáltatásokra korlátozza kínálatát. Gent abban bízik, hogy növelve érdekeltségét a J-Phone-ban – amely a japán mobilpiacon a helyi titánnal, az NTT DoCoMóval versenyez -, a Vodafone jól kitanulja a mobil internetes tevékenység csínját-bínját.
Miközben Japánban internetes leckéket vesz, Gent máshol diktálni fog. Hatalmát kihasználva a Vodafone a nagysebességű mobil internethez szükséges eszközök gyártására kényszeríti a szállítókat. Európában és Ázsiában már terjed a 2,5 gigahertzes nagysebességű adattovábbítási rendszer, s bár a megfelelő készülékekből még csak kevés van, a megrendelők sorában a Vodafone az első. A társaság ezzel megint ráverhet a riválisokra. Emellett a világ legnagyobb telefonvásárlójaként – csak az idén 3 milliárd dollárért vesz készülékeket – árkedvezményeket tud kialkudni a gyártóktól, köztük a Nokiától.
Gentnek nem kell felemelnie a hangját vagy elkomorítania szokásosan mosolygós arcát ahhoz, hogy partnerei rosszul aludjanak. A Verizon és a Vivendi embereivel minden bizonnyal továbbra is barátságos lesz – egészen addig, amíg úgy nem gondolja, hogy a kisebbségi érdekeltség kevés. Elvégre felvásárlókedve az, ami miatt a Vodafone főnöke elégedett lehet egy olyan időszakban, amikor az ágazat többi szereplője gyengélkedik. Öröme láttán másokban csak nőhet a keserűség.
