Nemzeti érdeksérelmet

kiáltanak a szocialisták azok után, hogy a kormány a csatlakozási tárgyalásokon lezárta a tőke szabad áramlásáról szóló fejezetet.#<# A földkérdést is magába foglaló passzus a megállapodás után 10 nappal, kissé megkésve, azért kapott kritikát, mert a kormány - úgymond - nem képviselte kellőképpen a hazai gazdák érdekeit. A Magyar Szocialista Párt (MSZP) több országgyűlési képviselője szerint a kormányzat elárulta a hazai mezőgazdasági termelőket, mivel előbb szabadítja rá az olcsó hazai földpiacra a külföldi gazdákat, minthogy a megizmosodó magyar gazdák is nagyobb területű termőföldet vásárolhatnának. Ha az érvelésről lehántjuk az általában jobboldalról, de mostanában mintha a szocialisták részéről is egyre hangosabban hallható nemzeti retorikát – és e megnyilatkozásokat nem tekintjük a kisgazda szavazatokért folyó harc részének sem -, akkor soványka közgazdasági tartalmat kapunk. Kétségtelen ugyanis, hogy a tőkehiányos, az elmúlt években katasztrofális állapotba került magyar agráriumban létszükséglet a minél gyorsabb és minél nagyobb mértékű tőkebevonás. A nem mezőgazdaságból élők számára pedig mindegy, hogy a koncentráció a magyar vagy a külföldi gazdák földhöz jutásának eredményeként következik-e be. Igaz persze az is, hogy ha a mai alacsony árakon a külföldi gazdák bevásárolnak, akkor az kiszoríthatja a magyar gazdákat a hazai piacról. A feltételes mód azonban indokolt, mert szó sincs arról, hogy azonnal termőföldet vehetnének a nálunk megtelepedett külföldi farmerek. (Ez teljes körűen csak 7 év után lehetséges.) Csak olyan egyéni vállalkozókra vonatkozik majd a földvásárlás engedélyezése, akik 3 éve Magyarországon laknak és hivatásszerűen a mezőgazdaságból élnek. És noha a zsebszerződések óta jól tudjuk, hogy a földkérdésben (is) kijátszható minden szabály, arra azért mégsem kell számítani, hogy a Lajtán túlról tömegesen települnek majd át a farmerek. Már csak azért sem, mert nálunk a csatlakozást követően valószínűleg még egy jó ideig kisebb támogatások illetik majd meg a gazdákat, mint a jelenlegi tagállamokban. A megállapodás – amely, tegyük hozzá, nem egyenlő alkuerejű felek között született – viszont egy újabb lépcsőfokot jelentett a stratégiai cél, a mielőbbi uniós csatlakozás felé. S ez az első számú nemzeti érdek.