Egervári Sándor szövetségi kapitány nem leglepő módon először Dzsudzsák Balázs váratlan sérüléséről beszélt a délutáni bszélgetésen, amelyre a média képviselőit várták.
– Mi volt az első gondolata, amikor vasárnap értesült Dzsudzsák Balázs kulcscsonttöréséről?
– Hát, ha finoman akarok fogalmazni, azt mondtam magamban, hogy “a kutyafáját”. Meglehetősen pechesek vagyunk idén a sérülésekkel, Szalai Ádámmal kezdődött a balszerencsés sorozat, és Dzsudzsák immár az ötödik játékosunk, aki sérülés miatt kiesik. Ez nyilván nem kedvező előjel, de most, hogy túlvagyok a játékosokkal az első beszélgetéseken, látom az arcukon, érzem a hangjukon a hitet, az elszántságot, hogy képesek leszünk meglepetést okozni.
– Mennyire forgatja fel az elképzelt haditervet Dzsudzsák sérülése?
– Balázs meglehetősen speciális helyet foglal el a csapatban, ő igazán gyors játékos, ha nem a leggyorsabb, aki a védelem mögé tud kerülni, és hát fantasztikus ballába van, hozzá hasonló képességű játékossal nem rendelkezünk. Egy picit másképp kell majd a csapatjátékot alakítanom, ha eredményesek akarunk lenni.
– Mekkora a jelentősége a pénteki, Svédország elleni összecsapásnak?
– Nem mondanám, hogy kiemelten fontos, ez a találkozó egy folyamat része, a selejtező-sorozaté. Az egészet egységesen kell nézni. Tény, sokan hiányoznak sérülés, eltiltás miatt – Dzsudzsák, Juhász Roland, Vanczák Vilmos, Szalai Ádám, Németh Krisztián -, de a többiekben megvan a becsvágy, hogy felborítsák a papírformát, mert a svédek legyőzése valóban meglepetés lenne.
– Mivel a középpálya és a támadó szekció sérülések és eltiltások miatt súlyos veszteséget szenvedett, nem gondolt-e Huszti Szabolcs, Tőzsér Déniel, Buzsáky Ákos vagy Feczesin Róbert behívására?
– Valamennyiük játékát figyelem. Tőzsérnél van jobb középső védekező középpályásom. Huszti esete pofonegyszerű: ő maga mondta le a válogatottságot. Buzsáky Ákos jó, ha két mérkőzést játszott felépülése óta, Feczesinhez hasonló tudású csatárom pedig van. Nem hívhatok be hét támadót a keretbe.
– Milyen érzésekkel várja a találkozót?
– Kíváncsisággal vegyes bizakodással. Meccsváró típus vagyok, nagyon izgat, hogy mire lesz képes a csapatunk.
– Elárulhat valamit a taktikáról? Támadunk, vagy óvatos duhajok leszünk?
– Nem akarunk fejjel a falnak rohanni, mert ezt a svédek megbosszulnák, de az is nyilvánvaló, hogy nekünk csak a három pont adna reményt a továbbiakra nézve. Úgyhogy támadnunk kell, és támadni is fogunk.
Stieber Zoltán, a Mainz 22 éves szélső középpályása, a sérült Szalai Ádám klubtársa speciális helyzetben van: nem ismeri még a vereség ízét a magyar válogatott játékosaként. Merthogy a pénteki lenne az első felnőtt válogatottsága…
– Ez valóban különleges érzés, való igaz, nincsenek kellemetlen élményeim a címeres mezben, és bízom abban, hogy a svéd és a moldáviai meccs után is elmondhatom ezt magamról.
– Lámpalázat érez, vagy kitörési, kiugrási lehetőséget?
– Mindenképpen az utóbbit, óriási lehetőségnek fogom fel, hogy pályára léphetek a nagyválogatottban. Meglehetősen pozitív gondolkodású vagyok, nem szabad úgy nekimenni egy meccsnek – illetve most kettőnek -, hogy kikapunk. Csakis a győzelemre gondolok, és – ismétlem – óriási lehetőséget látok ebben a két mérkőzésben.
– Boldog?
– Az nem kifejezés. Hát még milyen boldog leszek, ha pályára is léphetek pénteken! Mindent meg fogok tenni ennek érdekében.
– Milyen ellenfél Svédország?
– Nyilván nagyon jó csapatról van szó, elég sokszor összefutottunk velük az elmúlt években. Tele van a válogatottjuk olyan játékosokkal, akik pillanatok alatt el tudják dönteni a mérkőzés sorsát. De ilyen játékosok nálunk is vannak, szerencsére.
– Mivel lenne elégedett?
– Két győzelemmel. S ha játszanék is, az csak pluszöröm lenne.
Szabics Imre a Sturm Grazzal az Európa Ligában folytatja – Szalai távollétében őrá hárulhat az előretolt ék szerepköre. Csakhogy…
– Csakhogy a jobb lábam krónikusan sérült, de nincs mód arra, hogy kipihenjem a fájdalmakat. Az izlandi meccs előtt egy hetet kúráltam magam, úgy tudtam játszani, alighanem pénteken is fájdalomcsillapítókkal, illetve beinjekciózva lépek pályára – mondta a 30 éves center.
– Lehet így futballozni?
– Nemcsak, hogy lehet, hanem kell is. Remélem, péntekig annyira megnyugszik a lábam, hogy bírni fogja a terhelést. Folyamatosan kezelik a lábamat, és igyekszem kitolni a műtét időpontját.
– Tartalékosan mire lehetünk képesek?
– Mindig az a legerősebb válogatott, amelyet a kapitány úr pályára küld. Nem hiszem, hogy erről most fórumot kellene nyitnunk, hogy ki játszik és ki nem, nekünk arra kell összpontosítani, hogy aki játszik, az a lehető legjobban játsszon.
Koman Vladimir legutóbb szóhoz jutott a Sampdoriában, de most nem ez foglalkoztatja a középpályást.
– Engem most csakis a válogatott érdekel, le kell győznünk a svédeket, még akkor is, ha legutóbb 9 éve sikerült pontot szereznünk ellenük. Bátor játékkal kell előállnunk, jó focival. A legfontosabb, hogy ne kapjunk gólt, mert azt biztosra veszem, hogy legalább egyet rúgunk, és azzal az eggyel nyerhetünk.
– Optimista?
– Az vagyok, de nem akarok semmit sem elkiabálni, mint ahogy a hollandok ellen tettük, aztán csúnyán kikaptunk… Az a lényeg, hogy fegyelmezetten futballozzunk.
– Még az idény elején járunk…
– Ez igaz, de a svédek légiósai is, így ez nem jelenthet hátrányt. Ismétlem, csak ne kapjunk gólt, s ha ez sikerül, akkor nem lesz baj.
2. Svédország 6 5 – 1 20–6 +14 15 pont
3. Magyarország 7 4 – 3 18–13 +5 12 pont
4. Finnország 6 2 – 4 11–11 0 6 pont
5. Moldova 6 2 – 4 7–9 –2 6 pont
6. San Marino 7 – – 7 0–33 –33 0 pont
