Az elmúlt napok sajtóhírei szerint a Magyar Nemzeti Banknak azért kellett módosítania jelentősen a folyó fizetési mérleg adatait, mert az egyik nagy adatszolgáltató (s itt most egy név következne, de én ezt szánt szándékkal nem írom le) hibás számokat közölt.#<# Nem vagyok abban a helyzetben, hogy cáfolni vagy megerősíteni tudnám a hírt, lévén nem a Központi Statisztikai Hivatalhoz tartozó adatszolgáltatásról van szó. De ha hozzánk tartozna az ügy, akkor sem szolgálhatnék semmi konkrétummal, mivel a statisztikáról szóló törvény egyértelműen védi az adatszolgáltatók jogait és ezért a statisztikai szolgálat minden tagjának megtiltja, hogy bármilyen egyedi adatot közzétegyen. (Kivételt csak az az eset képezhet, ha az adatszolgáltató írásos engedélyt ad meghatározott adatok közlésére.) Nemcsak, hogy közzétenni nem szabad egyedi adatokat, de még az ügyészség, vagy a bíróság kérésére sem lehet kiadni azokat. A KSH a rendszerváltás utáni időszakban maradéktalanul eleget tudott tenni ennek a törvényi szabályozásnak.
Könnyű lenne természetesen azt mondani: végeztek volna az MNB-ben gondosabb ellenőrzést, s akkor az egész korrigálási ügy és a hibás adatot szolgáltató megnevezése sem került volna terítékre. Aki viszont már készített statisztikát, az tudja, hogy hibák becsúszhatnak, és néha-néha az adatkorrekció is elkerülhetetlenné válik. A nálunk fejlettebb országok sem képesek a korrekciókat megúszni, sőt a pontosság, a hitelesség kedvéért éppen ezt kell tenniük. Ha ugyanis egy hibás adat nem kerül kiigazításra, akkor az még évek múlva is torzítást visz bele az adatokba. Az Egyesült Államokban az elmúlt negyven évben kilenc alkalommal módosították komolyabban a GDP számokat, aminek következtében az 1969-es reálnövekedési ütem 7 (!) százalékponttal változott.
Korrigálni tehát kell, jóllehet ettől sem a statisztika készítője, sem a felhasználója nem lesz boldogabb rövid távon. Hosszabb távon azonban ez megtérül, mert a pontosabb adatok egyben jobban használható és megbízhatóbb statisztikákat eredményeznek, ami viszont a döntések biztonságát, ezen keresztül a statisztikai szolgálat hitelességét növeli.
A hibák korrigálásához azonban – azon túl, hogy törvénytelen – semmi szükség a (vélhetőleg) hibás adatokat szolgáltatók kipellengérezésére, mert ez semmit nem javít a hitelességen, sőt inkább rontja azt. Ha ugyanis az adatszolgáltatók azzal a ténnyel szembesülnek, hogy az általuk szolgáltatott adat a statisztikai szolgálaton kívül kerülhet, akkor kevésbé lesznek hajlandók (jó minőségű) adatot szolgáltatni és kevésbé fognak támaszkodni a statisztikai szolgálat adataira. Ez pedig a legrosszabb dolog, ami egyáltalán elképzelhető, mert a statisztikai adatok értékét az adja meg, ha bíznak benne és mindenki fenntartás nélkül elfogadja azokat. Mindezek miatt tehát minden eszközzel védeni kell az adatszolgáltatók anonimitását és adatait, s nemcsak az ő érdekükben, vagy a törvényi szabályozás miatt, hanem a statisztikai szolgálat hitelessége érdekében is.
