Interjú Roberto Nicastróval – Olasz kihívók

Miért érdekli Önöket annyira a túlzsúfolt és erős versenynek kitett magyar bankpiac?

Roberto Nicastro

– A magyar pénzintézeti szektor nem sokban különbözik a többi közép- és kelet-európai államétól, ahol már megjelentünk. Jelenleg mi vagyunk a régió legnagyobb banki befektetője, de legalább is a HypoVereins Bankkal és a KBC-vel együtt a legfontosabb három között szerepelünk. Magyarországon azonban még nem alapítottunk leányvállalatot, csak egy képviseleti irodánk van Budapesten. Olyan versenydinamikára számítunk itt is, amilyet a térség más országaiban tapasztalunk. Azt sem zárnám ki, hogy egy-két „fejreállásra” is sor kerül, megnyitva a lehetőséget a konszolidáció előtt. Összességében a növekedési potenciálja teszi érdekessé a magyar piacot. A GDP várható növekedése a következő öt évben minden valószínűség szerint meghaladja majd a jelenlegi uniós tagországokét. Ezen túlmenően úgy gondoljuk, hogy csökkennek a kockázatok. Bár Közép- és Kelet-Európát még mindig „feltörekvő piacnak” nevezik, állampapírjaikra jóval kisebb kamatfelárral kötnek üzleteket, mint jó néhány latin-amerikai vagy távol-keleti országéra. Mégpedig azért, mert valóban jóval kisebb kockázatú régióról van szó. A lehetőségek tehát jók, szívesen megvetnénk itt a lábunkat.

– Az erős verseny mellett a különféle megtérülési mutatók nem a legjobbak. Ennek ellenére érdemes nyitni a magyar piac irányába?

– Az OTP tőkearányos megtérülése például kiváló. Felteszem a kérdést: csak azért, mert a piac 40 százalékát uralják, vagy azért is, mert profi játékosok? Az igazság valószínűleg félúton van. Mi szívesen megméretnénk magunkat, amennyiben megtaláljuk azt az eszközt, amellyel be tudunk jutni a piacra.

– Minek van prioritása?

– Hiszünk Magyarországban, s szeretnénk jelen lenni, mert meg vagyunk győződve róla, hogy minden adottsága megvan a növekedéshez. Emiatt minden, az első 10 bank között felmerülő lehetőséget számba kell vennünk, és amennyiben megfelelő akvizíciós célpontot találunk, szívesen beszállunk, ahogyan tettük ezt Csehország, Szlovákia és Horvátország esetében is. Sokkal inkább a felvásárolandó pénzintézet minősége számít, mintsem az ár, amit kérnek érte.

– Nincs tehát hivatalos forgatókönyv?

– Ez a régió egyetlen országa, ahol még nem vagyunk jelen. Hivatalos forgatókönyvet nem készítettünk, de nagyon odafigyelünk.

– A magyar bankpiacon jelenleg két olyan terület van, ahol komoly növekedési potenciál látható: a lakás jelzáloghitelezés, valamint a kis- és középvállalatok finanszírozása. Önöknek van tapasztalatuk ezeken a területeken?

– Nagyon is. Mindkettő kiemelt fontosságú tevékenységünk. Ráadásul Itália a családi kis- és középvállalkozások országa, ahol bank csak úgy lehet sikeres, ha ebben a szektorban jól teljesít. Minthogy Magyarországon is, ahogy egyébként az egész régióban, ezek a vállalkozások a növekedés letéteményesei, azzal számolunk, hogy otthoni tapasztalatainkat jól tudjuk kamatoztatni.

– A hírek szerint Önök pályáznak a Postabankra. Ezenkívül azonban az is tudható, hogy rövidesen eladósorba kerül a Konzumbank, valamint a Földhitel- és Jelzálogbank is. Arról is hallani, hogy a Bayerische Landesbank eladná részesedését a Magyar Külkereskedelmi Bankban. Milyen stratégiát követnek?

– Csak olyan bank érdekel bennünket, amely az első tíz között szerepel, így a Konzumbank és az FHB értelemszerűen nem. Jelenleg a Postabank eladásáról tudunk. Alaposan figyelemmel kísérjük a privatizációs folyamatot, begyűjtünk minden információt. Nagy valószínűség szerint részt veszünk a privatizációs tender első szakaszában, s ha már rendelkezésünkre áll minden információ, áttekintjük, hogy érdemes-e továbbmennünk vagy sem. Nagyon sok függ azonban attól, hogy milyen garanciákat vállal az értékesítő állam a folyamatban lévő perekre. Minthogy mi nem vagyunk belföldi játékosok, nagyon nehezen tudjuk megbecsülni ezek kimenetelét. Amennyiben például a kormány nem zárná ki ezeket a peres ügyeket a csomagból, akkor könnyen lehet, hogy inkább kimaradunk.

– Ön az OTP-t Magyarország leghatékonyabb bankjaként említette. Elképzelhetőnek tartana egy tőzsdei felvásárlást?

– Az OTP kiválóan vezetett, jó bank. Ugyanakkor nincs tudomásunk arról, hogy a menedzsment-jogokat gyakorló részvényesek részéről bármiféle szándék volna stratégiai partner bevonására. Ez tehát számunkra nem igazi opció.

– Ami az olasz jelenlétet illeti, arról is lehet hallani, hogy az IntesaBCI esetleg eladná részesedését a CIB-ben, a San Paolo IMI-csoporthoz tartozó Inter-Európa Bank pedig egyelőre viszonylag kicsi szereplő az itteni piacon.

– Míg az IntesaBCI-csoportról nincs konkrét információm, addig a San Paolóról az a benyomásom, hogy növelni szándékoznak közép- és kelet-európai jelenlétüket. Kizárnám tehát, hogy az Inter-Európa Bank befektetési célpontunkká váljon.

– Lehetséges tehát, hogy növekszik majd a verseny az olasz bankok között a magyar piacon?

– Nagyon is. Csak kevesen vannak tisztában azzal, hogy az olasz bankok a magánosításuk óta Európa legjövedelmezőbb pénzintézetei.

– Milyen stratégiát követnek Közép- és Kelet-Európában?

– Három és fél évvel ezelőtt úgy döntöttünk, hogy megcélozzuk azt a régiót, amit mi Új Európának nevezünk. A magyar piacra való belépési tervünk is e stratégia része.

– Mit értenek Új Európán?

– Azokat az országokat, amelyek hivatalosan esélyesekké váltak a felvételre az EU-bővítés első vagy második lépcsőjében. Ezen túlmenően Törökországot, Horvátországot és Boszniát is ideértjük.

– Mi különbözteti meg az UCI-t a leginkább a többi potenciális befektető pénzintézettől?

– Általában az győz, aki többet ad a privatizálandó bankért. Persze a magyar kormányzat nyilván látni akarja, hosszú vagy rövid távú befektetőről van-e szó. Az UniCredito Italiano immár 2,5 milliárd eurót fektetett be a régióban, és mi definíció szerint hosszú távú befektetők vagyunk, azok is akarunk maradni. Másrészt nyilván az is fontos, hogy mekkora stratégiai mozgástere van a befektetőnek. Mi a 24 milliárd eurós tőzsdei kapitalizációnkkal messze a legnagyobb olasz bank vagyunk, de Európa-szerte is a tíz legnagyobb pénzintézet között tartanak bennünket számon. Eredményeinkkel magunk alapozzuk meg stratégiai függetlenségünket. Nem szeretnék nagyképű lenni, de az elmúlt öt esztendőben olyan sikeresen növeltük a részvényesi értékünket, hogy ezzel Európa legjobbjai közé tartozunk.