Immár tizenhét esztendeje erősíti a hévízi gyógyszállodások táborát Oláh Péter, ami bizonyítja, hogy hűséges típus. Pályája az érettségi után a Gundelben indult, ahol felszolgáló segédlevelet szerzett, ezt a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán folytatott tanulmányok követték, amelyek a diplomán túl az oktatás iránti érdeklődését is meghozták. A szakoktatóból előbb tanársegéddé, majd pedig címzetes főiskolai docenssé avanzsáló Oláh ma sem hűtlen a szakemberképzéshez: számos tankönyv, jegyzet írása után tevékeny szerepet vállal a tapolcai Leonardo képzésben, Magyarország legrangosabb gyógy-idegenforgalmi és környezetvédelmi menedzserképzőjében. „Ettől a képzéstől várja a szakma, hogy ne kelljen egymástól lopkodnunk a jó munkaerőt” – teszi hozzá az 1985-ben munka- és lakhelyet változtató szállodás, akkor hívták ugyanis a Thermal Hotel Hévíz igazgatóhelyettesi posztjára, ahonnan három hónap múltán a szálloda első emberévé léptették elő. A vendéglátós „gebines” korszakot idéző működés alatt olyan szakmai tapasztalatot és tekintélyt szerzett, hogy ezzel felkeltette a gyógyüdültetésben jeleskedő világcég, az osztrák Rogner Hotels tulajdonosainak figyelmét is.
Oláh úr titka egyébként az, hogy jó gazdaként mindenen rajta tartja a szemét. Ez persze azt jelenti, hogy minimum napi 12 órát dolgozik. „A magánéletem gyakorlatilag egybefolyik a szakmámmal, amit imádok” – vallja a szállodás szakember. Más kérdés, hogy amikor 1991-ben a Hévízi Gyógy- és Sportközpont Rt. elnök-vezérigazgatójaként belevágott a Rogner Hotel Lotus Therme szálloda tervezésébe és felépítésébe, még nem sejtette, hogy az ezt követő időszakra majdnem rámegy az egészsége. A munkálatokat a legutolsó szögig ellenőrző lelkes menedzser ugyanis a szinte kizárólag bankhitelből épült hotel 1996-os megnyitása után mindössze pár hónapig élvezhette munkája gyümölcsét – az osztrák tulajdonos 1997 májusában közölte vele, hogy mivel a szerződése az építésre és a beüzemelésre szólt, azt nem újítja meg.
KESERŰ TAPASZTALATOK. Az akkor – a hotel wellness és rekreációs szolgáltatásait is nyújtó szépségszalon vezetőjeként dolgozó feleségével együtt – a test, a szellem és a lélek ápolására felesküdött Oláh számára azért is volt nagy arculcsapás ez a döntés, mert üzleti filozófiáját éppen a „légy annyira egyedi, hogy pótolhatatlanná válj” elv vezérelte. Ezt a hitvallást annyira komolyan gondolta, hogy amikor felkérték a hévízi négycsillagos superior Hotel Európa Fit felépítésére és beüzemelésére, félretéve keserű tapasztalatait, azonnal igent mondott. „Tanulva az előzményekből, itt rögtön az elején nyilvánvalóvá tettem résztulajdonosi ambícióimat, ám a hotelt fele-fele arányban birtokló magyar, illetve svéd-belorusz tulajdonosok ez elől elzárkóztak” – emlékezik az indulásra.
Kárpótlásul azonban a „gazdák” abszolút szabad kezet adtak neki, így végre valamennyi elgondolását megvalósíthatta. Kezdettől fogva részt vett a szobák, az apartmanok kialakításában; elérte, hogy az értékes zöld terület helyett mélygarázsban parkoljanak a vendégek autói, s hogy a fedett uszodából ki lehessen úszni a szabadtéri medencébe. Biztos stílusérzékkel határozta meg az épületegyüttes enteriőrjeit is, s a két évvel ezelőtti nyitás idején a hévízi szállodások közül elsőként alakított ki úgynevezett élményfürdőt. „Nem is gondolná az ember, hogy mennyi rossz beidegződést kellett leküzdeni. Szerintem egy gyógyszálló esetében az egyik legfontosabb szempont, hogy az átlag tíz napot itt eltöltő vendégeknek ne egy kicentizett lakrészben kelljen egymást kerülgetniük. Legalább ilyen fontos a jó konyha, és természetesen a megbízható személyzet. Szerencsére elég sokan jöttek utánam a Rognertől, egyébként pedig minden alkalmazottat magam veszek fel. Ez egy olyan szakma, ahol elengedhetetlen a bizalom” – vallja a külföldi és hazai vendégkörre fele-fele arányban számító szállodaigazgató.
OLÁH PÉTER
51 éves, Budapesten született. Az érettségi után felszolgáló szakmunkás a Gundelben, párhuzamosan elvégzi a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolát, majd 1976-ban közgazdász diplomát szerez, illetve rá két évre le is doktorál. Szállodás pályafutása a Danubius Szálloda és Gyógyüdülő Vállalatnál kezdődik, ahol a Thermal Hotel Hévíz üzletcsoport igazgatójaként dolgozik, amikor az 1991-ben Magyarországra érkező Rogner Hotels tulajdonosai átcsábítják magukhoz. Az eredményes, ám mégsem tartós „házasság” rosszízű „bontóperrel” végződik, a tanulságokat levonva 1999-ben a szintén hévízi Hotel Európa Fit első embere lesz. Az alkalmazotti létből egy előkészítés alatt álló zalakarosi gyógyüdülő résztulajdonlása révén szándékozik önállósulni.
Számos, a vendéglátással kapcsolatos jegyzet és tankönyv írásával is bizonyítja hűségét a szakmához, oktatói pályafutása pedig először anyaiskolájában, majd a keszthelyi Vendéglátóipari Szakközépiskolában, illetve a tapolcai Leonardo képzésben teljesedik ki.
A Magyar Turisztikai Egyesület alelnökeként is a gyógyturizmus fellendítésén fáradozó szállodaigazgató egy balatongyörök-becehegyi kúriában él feleségével, Andreával, aki közös munkahelyükön vezeti a wellness centrumot. Oláh úr előző házasságából származó kisebbik lánya gimnazista Pesten, míg a nagyobbik egy szállítmányozó cégnél közlekedési mérnök. A szerencsés vezetői hajlamokkal megáldott üzletember csak egy helyen nem „főnök”: a 7 ezer négyzetméteres kertben szemük fénye, egy törpe schnauzer uralkodik.
Az Európa Fit sikerei valóságos felújítási lázat, a szolgáltatásokat illetően pedig másolási hullámot indítottak el Hévízen. Oláh azt mondja: akár üzletemberként, akár magánemberként kérdezik, Hévíz megtelt. Bár a külföldi, repüléssel járó utazások megcsappanása, úgymond, jót tett a hévízi szállodások foglalási mutatóinak, s a tőkebeáramlás is fokozódik, az ezzel együtt járó „elüzletiesedés” éppen azt a hangulatot veszélyezteti, amiért a gyógyturizmusban komoly konkurenciát támasztó Ausztriából átjönnek hozzánk. „Félő, hogy a fürdővízzel kiöntöttük a gyereket is – teszi hozzá -, a fejlődés, az építkezések megölik a Hévízre mindig is jellemző K.u.K. hangulatot.” A Budapest után Magyarországon legtöbb szálláshellyel rendelkező négyezres város valószínűleg eljutott csúcskapacitására, hiszen folyamatosan 20-30 ezer vendéget lát el. A szállodatulajdonosok ugyanakkor sérelmezik, hogy a számításaik szerint a városnak általuk évente befizetett 250 millió forintból – plusz az ehhez kapcsolt állami 500 millióból – kevés jut a bazársorok és a patinás miliőhöz méltatlan körülmények megszüntetésére. További gond szerintük, hogy a magán szálláshelyek – mintegy 15 ezer ágy – értékesítőinek többsége, az adózást kikerülve, egészségtelen árharcot indított el. Mi több, ez a mentalitás – éppen a tehetetlenkedő hatósági környezet okán – átragadt azokra a külföldiekre is, akik állítólagos magyar rokonok révén többszobás panziókat üzemeltetnek a városban.
ÚJ TEREPEN. Magánemberként Oláh már ki is költözött Hévízről egy Balatongyörök-Becehegyen nemrég felépített kúriába, ahol feleségével, Andreával él, aki egyébként a Gyöngy Szépségintézetet vezeti közös munkahelyükön. A hotelek közötti konkurenciaharc természetesen folyamatos fejlesztésekre sarkallja a piaci résztvevőket, így Oláhékat is, a wellness után például megérkezett a legfrissebb amerikai „dili”, a SPA is: a vízzel gyógyító sanitas per aqua szolgáltatásokat egymással versengve vezetik be a gyógyszállodák. A nyitottság az újra várhatóan még jobban felértékelődik az uniós csatlakozás közeledtével. A határok megszűnése nemcsak technikailag könnyíti majd meg a vendégtoborzást, de egyszerűbbé teszi például a betegbiztosítók által támogatott kezelések igénybevételét a külföldiek számára. Nem véletlen, hogy a szinte már önjáró Európa Fit első embere ismét vállalkozásba kezd – immár végre résztulajdonosként -, mégpedig Zalakaroson, ahol hasonló ismérvek alapján gründol egy gyógyszállót. A közel egyéves papírmunka után 2003-ban talán megépülő komplexumról egyelőre nem szívesen beszél, az azonban magától értetődő, hogy a fővállalkozó Karosinvest Rt. élén megint a jövendő igazgató áll. Az új „házba” egyébként Andrea aszszony többek között hangterápiát, a direktor úr pedig DVD-vel felszerelt moziszobát is álmodott. Nem lehetetlen, hogy a munkahelyi „ellazulásra” előbb-utóbb szükségük is lesz, hiszen a házaspár utoljára 1994-ben volt két hétre nyaralni, azóta jobbára csak egy-egy hosszú hétvégét engedhettek meg maguknak.
