Egy évvel ezelőtt az európai távközlési társaságok még arról panaszkodtak, hogy miközben lázasan dolgoznak az úgynevezett 2,5. generációs, az angol elnevezés alapján GPRS-ként rövidített nagysebességű mobil adatátviteli hálózat kiépítésén, a szükségesnél sokkal kevesebb van megfelelő mobiltelefon-készülékből. Nem kell aggódni – replikáztak erre a gyártók. Az év folyamán meglesznek a készülékek és a különféle e-kereskedelmi szolgáltatások is, úgyhogy 2001 karácsonyára minden fa alatt ott ragyoghat egy GPRS-telefon.
Szép álom volt. A telefongyártók a mobilágazat történetének legroszszabb évét zárták. A tavalyelőtti bőség után 2001-ben először csökkent a mobiltelefon-értékesítés, 395 millió darabra a 2000-es 420 millióról. Az ágazatot vezető finn Nokia kivételével az európai gyártók mind veszteségesek voltak, de ugyanígy járt az amerikai Motorola is. A karácsonyi eladások a Merrill Lynch adatai szerint 16 százalékkal estek vissza 2000-hez képest. S manapság senki nem beszél már a 2,5. generációról.
Ami azt illeti, a mobil-internetet is ritkán emlegetik. A vezető gyártók – a Nokia, a Motorola és a Sony-Ericsson – belátták: a fogyasztóknak elegük van a platformokról és a protokollokról szóló technológiai szövegből. Stratégiát váltottak tehát, úgy döntöttek, hogy a mobiltelefon legyen a szórakozás eszköze. A készülékekbe digitális fényképezőgépeket, MP3-lejátszókat és játékprogramokat építenek be, továbbá színes kijelzővel látják el őket. A kulcs az egyszerűség.
A Nokia ez év tavaszán piacra kerülő, 450 dolláros masinájával a használó egyszerűen készít egy fotót, kiválaszt egy nevet a címlistából, és megnyomja a küldés gombot. Ha minden jól megy, a digitális kép rövidesen megjelenik a címzett mobiltelefonján vagy számítógépén. Jorma Olilla, a Nokia elnöke szerint az lenne a jó, ha “az embereknek nem is kellene elolvasniuk a használati útmutatót”.
ÚJ NEMZEDÉK. Nem arról van szó, hogy a Nokia és a többiek feladták volna a mobil-internetre vonatkozó nagyszabású elképzeléseiket. Hiszen az újfajta telefonok többsége is a 2,5. generációs szabványok szerint működik. A gyártók azonban a fényképes és csevegős szolgáltatásokkal akarják megfogni a használókat, hogy azután így vezessék be őket a mobil-internet tágabb világába. A tét nem csekély, tekintve, hogy a telefontársaságok 300 milliárd dollárt invesztáltak a harmadik generációs adattovábbításba, s ha nincs elég használó, az összeg nem fog megtérülni. A harmadik generációs hálózatok a 2,5. generációsnál is gyorsabb mobil szöveg- és videoátvitelt tesznek majd lehetővé. Ha a szórakozási eszköznek is alkalmas telefonok révén a fogyasztók rákapnak a mobil-internetre, az megadhatja az ágazatnak a várva várt lökést.
Hogy tényleg így lesz-e, az a jövő kérdése. Az újfajta telefonok még csak most kezdenek megjelenni. De ahogyan a piacon egyre kevesebb az új előfizetés, viszont egyre több a telefoncsere, a gyártók Európában, Japánban és az Egyesült Államokban egyaránt azon lesznek az idén, hogy az olcsóbb modelleket mindenféle extrával – színes kijelzővel, sztereó hanggal, fényképezőgéppel – lássák el. A világon a legfejlettebbnek számító japán készülékiparban már beindult ez a trend, exportálni azonban – a speciális japán mobilszabványok miatt – még nem tudtak a gyártók. Ám amennyiben a Nokia, az Ericsson, a Siemens és mások szórakoztató telefonjai sikeresnek bizonyulnak Európában, a világ leggazdagabb mobilpiacán, a trend hamar globálissá válhat. A bostoni The Yankee Group piackutató cég azt vetíti előre, hogy az újdonságok hatására az idén világszerte 10 százalékkal, 436 millió darabra nőnek a készülékeladások.
WAP-KUDARC. A túlzott derűlátással azért érdemes vigyázni. Aki emlékszik az európai távközlési ipar első mobil-internetes próbálkozására, az okkal kételkedhet a második felvonás sikerét illetően. Két évvel ezelőtt, a 2,5. generációs elődjeként működő mobil hozzáférési protokoll (WAP) megjelenésekor a telefontársaságok lassú és szinte hasznavehetetlen szolgáltatásokkal álltak elő, amivel a fogyasztókat és a befektetőket egyaránt elriasztották a mobil-internettől.
Másrészt, az európai vállalatok értékes tanulságokat szerezhettek a WAP kudarcából. Krédójuk ma így szól: alkalmazásokat kell eladni, nem technológiát. A legvonzóbb alkalmazás pedig kétségkívül a szöveges üzenetek küldése, az sms. Lassan egy évtizede lehet maximum 160 karakteres üzeneteket küldeni, és a Mobile Streams brit piackutató cég szerint Európában jelenleg 860 millió darab sms a napi forgalom. Egy üzenet átlagosan 9 centbe kerül, így a szövegáradat az európai mobilszolgáltatási bevételek 10 százalékát adja.
A vállalatok célja most az, hogy ezt a piacot kiterjesszék a fotókra. A fényképezőgépes telefonokkal saját készítésű képeslapokat lehet küldeni – fényképet plusz szöveget például az Eiffel-torony mellől -, de a turistákon kívül jól jöhetnek az ilyen masinák akár a biztosítótársaságok kárfelmérőinek is. A fotók azonban, ha nem számítógépre továbbítják őket, hanem telefonra, csak olyan készülékeken jelenhetnek meg, amelyek megfelelő képernyővel rendelkeznek, márpedig ezekből ma nagyon kevés van a piacon. Ez ügyben a telefongyártók segítséget remélhetnek a szolgáltatóktól. Amennyiben a fényképüzenet jó üzletnek ígérkezik, az adatforgalmi bevételeik növelésén fáradozó távközlési társaságok valószínűleg szubvencionálni fogják a fényképezőgépes telefonokat. “Ha a termék gazdaságilag ésszerű, lesz támogatás” – mondja a Vodafone egyik szakembere.
Egy másik irány, amerre a szöveges üzenetek piaca kiterjeszthető, a mobil-csevegés. Egyes operátorok – köztük a British Telecomhoz tartozó mm02 mobilszolgáltató – már javában tesztelnek olyan alkalmazásokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a használók csoportjai zökkenőmentes mobil csevegést folytassanak számítógéphez csatlakoztatott telefonjaikkal. A készülékgyártók pedig kezdik kihozni az e célra megfelelő, teljes billentyűzettel ellátott masinákat; ebbe a kategóriába tartozik például a Motorola V-box modellje.
JÖNNEK A JAPÁNOK? Felvetődik a kérdés, hogy a japán cégek mikor lépnek be az európai piacra szórakoztató telefonjaikkal. Japánban ugyanis sok ilyen termék van már forgalomban, amellett a NEC és a Matsushita, valamint a dél-koreai Samsung Európában is tesztelnek szofisztikált készülékeket és hálózatokat. A nagy ázsiai rohamra azonban előreláthatólag csak 2003-ban kerülhet sor, amikor Japán után Európa is átáll a harmadik generációra (3G). Addig, “hacsak nem következik be fellendülés, a japán telefongyártók nem fognak különösebben érdeklődni Európa iránt” – állítja Kate Lye, a UBS Warburg Tokióban dolgozó távközlési elemzője.
A japán társaságok közül valószínűleg a Sony van a legjobb pozícióban Európában, miután készülékgyártó tevékenységét tavaly vegyes vállalatban egyesítette az Ericssonéval. A londoni központú új cég a szórakoztató telefonok egész skáláját tervezi piacra dobni, a Java-alkalmazásokat letöltő játékgépektől a csevegős készülékekig. A Sony-Ericsson fényképezőgépes telefonokkal is hódítani akar a Nokia rovására. Jan Wareby marketingigazgató szerint “a fényképpel arca lesz a mobil-internetnek.”
Az új trend a Microsoft figyelmét sem kerülte el. A vállalat különböző hardvergyártókkal szövetkezik – köztük a német Siemensszel és a brit Sendóval -, hogy a jelenlegieknél sokkal komplexebb 2,5. generációs telefonokkal rukkoljanak elő. Egy ilyen készülék egyszerre lesz zenelejátszó, játékgép, PDA – sőt még telefonálni is lehet majd vele. Az asztali számítógépekhez csatlakoztatandó Microsoft-féle termékekkel eleinte várhatóan az üzleti felhasználókat veszik célba, nem a zsebtelefonra vágyó fogyasztókat. Mindazonáltal: amennyiben a mobil-internetes piac egyszer fellendülésnek indul, és a szórakoztató telefonok koncepciója beválik, a fogyasztóknak biztosan nem kell majd szűkös kínálatra panaszkodniuk Az összes gyártó versengeni fog a kegyeikért.
