Egyre nehezebb kihámozni

a kampányszlogenek közül a lényeget. #<#A miniszterelnök a Kossuth rádió legutóbbi Vasárnapi Újság című műsorában a "gazdasági élettér" fogalmát találta a legmegfelelőbbnek annak kifejezésére, hogy a Kárpát-medence történelmileg egységes munkaerő-, áru-, szolgáltatás- és tőkepiacait ismét össze kellene fogni. Amennyire szerencsétlen a fogalom használata – már ha nem a náci szellemiségű hallgatók megnyerését tekintjük az egyedüli célnak -, annyira megfontolandó a tartalma, tekintettel arra, hogy a dinamikusan fejlődő magyar gazdaságnak a jövőben tényleg szüksége lesz munkaerőre, termékei elhelyezéséhez új piacokra és tőkeexportjához célországokra. Nyilvánvaló, hogy a pacifikálódó Balkán óriási üzleti lehetőségeket rejt magában, amit nem kihasználni vétek. A rosszemlékű gazdasági „élettér” kifejezés használata azonban a gyakorlatban éppen azoknak a céloknak az ellenében hat, amelyeket a miniszterelnök maga elé tűz. Ismeretesek a környező országokban (de még Lengyelországban is) a magyar befektetésekkel szemben – egyébként teljességgel indokolatlanul – megmutatkozó fenntartások. Nyilván Horvátország – amellyel a magyar miniszterelnök stratégiai szövetség létrehozásán munkálkodik – sem tekinti magát a magyar élettér részének. Még akkor sem, ha most tárolókapacitások kialakítására koncessziót adott egy magyar cégnek a rijekai kikötőben. Az adriai kikötők problémája egyébként jóval túlmutat egy magyar vállalatnak adott koncesszión. Miközben a horvát Rijeka, a szlovén Koper és az olasz Trieszt egymással verseng, együttesen maradnak le a szállítmányozó ügyfelekről, akik többnyire Európa északi kikötőit választják – a mintegy 25 százalékos árelőny, a jobb köz- és vasúti összeköttetések, valamint a kedvezőbb kiszolgálás miatt. A Budapest-Zágráb autópályánál amúgy fontosabb volna a Barcelonából induló, Dél-Franciaországot és Észak-Olaszországot, majd Szlovéniát átszelő, onnan a Balatonnál az M7-esbe bekötő, s Ukrajna felé folytatódó, úgynevezett V. számú európai közlekedési folyosó megvalósításáról beszélni. (Ez az útvonal amúgy Olaszország számára is stratégiai fontosságú lenne.) Elegendő összehasonlítani a két relációban folytatott árucsere-forgalom volumenét: Magyarország Olaszországba irányuló exportja 1,7 milliárd euró, míg a Horvátországba tartó kivitel mindössze 233 millió euró. Hogy merre is keresendő valójában a magyar „élettér”, azt a számoknál kevés dolog mutatja világosabban. Esetleg a térkép.