Úgy tűnhet, nyugodtan zajlott a kormányváltást követő első Mol-közgyűlés: az elnök-vezérigazgató a helyén maradt, és a vezető testületek funkcióját betöltő igazgatóság és felügyelőbizottság személycseréi ellenére sem állítható, hogy a boardokat “lefejezték” volna. Ám a látszat csal: az elmúlt hetekben-hónapokban komoly ütközet zajlott az ország e stratégiai cégének kormányrúdjáért. Az állami tulajdonost megtestesítő Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt., az igazgatóság, illetve az osztrák társtulajdonos csatájából egyelőre az ÁPV Rt. került ki győztesen, megőrizve eddigi befolyását. Megfigyelők azonban a múlt pénteken történtekhez hozzáteszik: ezzel csupán egyetlen ütközeten vagyunk túl, a harc akár évekig is elhúzódhat.
METAMORFÓZIS. Az események a társaság alaptőkéjének zártkörű megemelésére tett javaslat körül csúcsosodtak ki, egészen pontosan az előterjesztés metamorfózisa körül. A Mol igazgatósága ugyanis eredetileg egy olyan puhább tervezettel állt elő, amely – a közgyűlés döntésének kiiktatásával – az alaptőke zárt körben végrehajtható 25 százalékos megemelésére jogosította volna fel az igazgatóságot, különösebb megkötések nélkül. Az irányító testület, illetve információink szerint e testület legbefolyásosabb tagjaként személyesen az OTP vezérigazgatója, Csányi Sándor latba vetette minden tekintélyét. Az üzletember amellett lobbizott, hogy a határozat minél szűkszavúbb, az igazgatóság mozgástere minél nagyobb legyen. Hosszabb ideig úgy tűnt, az elképzelésnek sikerül megfelelő támogatottságot szerezni, s az ÁPV Rt.-nél zöld jelzést kap a tervezet. Ám e lépés következményeit vélhetően házon belül és a koalíciós pártok képviselői között sem ítélték meg egységesen. A Mol Rt. közgyűlését megelőzően a Figyelő birtokába került ÁPV Rt.-s előterjesztés szerint a vagyonkezelő energetikai és infrastruktúra igazgatósága például ellenezte, hogy a közgyűlésen a zártkörű tőkeemelést igazgatótanácsi hatáskörbe helyezzék, mondván: egy ilyen lépés az állam tulajdonosi érdekeit sértené, mindenekelőtt azért, mert 25 százalékos tulajdonosi részesedését lenyomná.
Sőt, az ÁPV Rt. már jóval korábban, az április 29-i közgyűlést megelőzően sem támogatta a zártkörű tőkeemelést, ezért az végül nem is került napirendre. Hogy pontosan mi történt azóta politikusi és szakmai körökben, nehéz lenne megmondani, de bizonyosan komoly egyeztetések folytak a háttérben a Mol, az ÁPV Rt. és a 10 százalékos tulajdonnal rendelkező OMV AG között. Az ÁPV Rt. iratában például arról is szó esik, hogy az osztrák OMV és az ÁPV Rt. vezetése augusztus 30-án Bécsben, majd szeptember 11-én Budapesten tárgyalt a zártkörű tőkeemelés körüli aggályaikról.
A belső szakmai, politikai és tulajdonosi viták, egyeztetések során mindenesetre kialakult a privatizációs szervezeten belül egy “kemény mag”, amely ugyan maga is teljes mellszélességgel támogatja a cég feltőkésítését, egyelőre azonban esze ágában sincs csökkenteni az állam befolyását a Molban, ennek megfelelően a mostani közgyűlést megelőzően egy, az igazgatóságénál jóval szigorúbb előterjesztést készített. Az eredeti tervezethez képest konkrétan megjelölték, hogy milyen célra lehet felhasználni a zártkörű alaptőke-emelésből származó forrásokat. Nevezetesen: legalább 100 milliárd forint saját tőkéjű, bejegyzett olajipari, kőolaj-kitermeléssel, -feldolgozással, üzemanyag-kiskereskedelemmel foglalkozó vállalkozások részvényeinek, illetve eszközeinek (részvénycsere vagy részvényekkel történő fizetés útján történő) megvásárlására használható fel az újonnan bevont tőke. (Jogászi vélemények szerint egyébként a közgyűlés tovább pontosíthatta volna a zártkörű tőkeemelés lehetséges résztvevőinek a körét, ha nem csupán a saját tőke, de az olajipari tevékenységből származó árbevétel szintjét is rögzíti. Ebben az esetben ugyanis egyértelmű lett volna, hogy nem rúghat labdába “projektcég”.)
Piaci hírek szerint az ÁPV Rt. e szigorúságpárti csoportja nem csupán az állami befolyás megőrzéséhez ragaszkodott, de amiatt is aggódott, hogy az enyhébbik verzió a tőkeemelés során a részvény árfolyamának megállapításakor visszaélésekre is alkalmat adhat. A Mol igazgatósága által szorgalmazott variáció ugyanis 120 napos vagy 10 napos súlyozott tőzsdei átlagár közül az alacsonyabb érték 90 százalékát határozta volna meg a kibocsátási árfolyam minimumaként. E megoldásban többek azt a veszélyt látták, hogy 10 napig a Mol igazgatósága a cég birtokában lévő mintegy 3 százaléknyi saját részvénnyel könnyen befolyásolni tudta volna a kurzust. Ezzel szemben a kemény mag által szorgalmazott és végül a közgyűlés elé tárt javaslat szerint a zártkörű alaptőke-emeléskor az árfolyam nem lehet kevesebb az előző 180 nap súlyozott tőzsdei átlagáránál. Szakértők szerint ez a megoldás – amelyet végül a közgyűlés is elfogadott – szinte teljesen kizárja a visszaéléseket. ÁPV Rt.-hez közeli források szerint többeknek az is aggodalomra adott okot az igazgatóság javaslatával kapcsolatosan, hogy egy lazán körülbástyázott tőkeemelésben esetleg részt vehet Csányi Sándor is, aki az OTP Bank Rt. vezérigazgatójaként és résztulajdonosaként amúgy is igen komoly befolyással bír a hazai üzleti világra és közéletre, s hatalmát csak még tovább növelné egy ilyen bevásárlás.
A KORMÁNYRÚD VÉDELMÉBEN. Az ÁPV Rt. mindenesetre maga is igyekezett a személyi feltételekkel ügyesen játszani a kormányrúd megőrzése érdekében. Sikerült keresztülvinni például azt a magyar állam érdekeit védő kitételt, amely szerint a zártkörű és a nyilvános forgalomba hozatalhoz egyaránt a 11 tagú igazgatóság legalább 9 tagjának az igazgatósági ülésen személyesen leadott igen szavazata szükséges. Az igazgatóság 3 tagját egyébként mindaddig az aranyrészvény (B-sorozatú részvény) birtokosa, azaz az ÁPV Rt. delegálja, amíg rendelkezik az A sorozatú részvények 25 százalékával, s most az Orbán-kormány bizalmi emberei helyett 3 olyan személy – Akar László, Simóka Kálmánné, Kemenes Ernő – ült az olajcég vezető testületébe, akik vélhetően Medgyessy Péter miniszterelnök akaratának megtestesítői. Sőt, Kamarás Miklós – az ÁPV Rt. vezérigazgatója – személyében még egy olyan jelölt it-tagságát támogatták a részvényesek, aki e kérdésben az erős állami kéz koncepcióját támogatja.
Az állam tulajdonosi jogai azért sem sérülhetnek a társaságban, mert a részvényesi gyűlés által jóváhagyott előterjesztés értelmében a zártkörű alaptőke-emelés során az aranyrészvénnyel és az A sorozatú részvények 25 százalékával továbbra is meghatározó jogosítványok járnak. Ugyanezeket a jogokat egy nyilvános A-sorozatú részvénykibocsátásnál az ÁPV Rt. csak akkor tudná fenntartani, ha – a jelenlegi árfolyammal számolva – több mint 30 milliárd forintot fordítana Mol-részvények jegyzésére az adófizetők pénzéből.
Az ÁPV Rt. által jóváhagyott előterjesztés arról is tanúskodik, hogy a kormány egyértelműen kiállt a Mol regionális terjeszkedési stratégiájának folytatása mellett. Voltak ugyanis, akik – a hazai elemzők egyöntetű véleményével szemben – megkérdőjelezték ezt. A liberális közgazdásznak tartott befektetési bankár, Gere Ádám például a Mol-közgyűlést megelőzően lapunknak úgy nyilatkozott, hogy szerinte jelenleg – források hiányában – nem időszerű a Mol négy éve követett stratégiája, amelynek célja a regionális terjeszkedés az olajiparban.
Ehhez hasonlóan megkérdőjelezi a Mol eddigi stratégiáját a Népszabadság október 9-i cikke, amely a közép-európai orosz terjeszkedés rémképét vázolja fel, “Második Jalta” szlogennel. A cikkben Körtvélyes István vegyipari szaktekintély – egykori ipari miniszterhelyettes – fejti ki, hogy a régió olaj- és vegyiparában nem történtek nyugati szakmai befektetések, amit ő azzal magyaráz, hogy a nagyhatalmak között olyan értelmű megegyezés született, miszerint Közép-Európa vegyipara az oroszoké lehet. Az írásban Körtvélyes megkérdőjelezi, hogy alkalmas-e a Mol a terjeszkedési stratégia megvalósítására. Márpedig a zártkörű alaptőke-emelés egyik indoka éppen annak a hátránynak a felszámolása volt, amely eddig a Molt sújtotta a régióban az OMV-vel szemben. Az osztrák társaság már régebb óta rendelkezik ilyen tranzakció végrehajtásának jogosítványával, ami versenyelőnyhöz juttathatja a Mollal szemben egy esetleges régióbeli akvizíciós bevásárlás alkalmával. A két cég ugyanis a regionális vezető szerepért versenyez, kérdés, hogy a következő években melyikük tud részvénycserékkel, felvásárlásokkal európai mértékkel mérve is versenyképes olajvállalatot létrehozni. Az akvizíciók és összeolvadások során pedig az átfutási idő hossza komoly versenyhátrányt okozhat a Molnak. Ennek fényében érdekes fejleménynek tűnik, hogy a pénteki közgyűlésen az OMV végül támogatta a zártkörű tőkeemelést. Piaci megfigyelők ebből arra következtetnek, hogy az osztrákok esetleg az eddiginél szorosabb együttműködést szeretnének kialakítani a Mollal. (Ez egyébként minőségi változás lenne ebben a kapcsolatban, az OMV ugyanis ellenséges bevásárlóként van jelen a Molban, eddig semmiféle tulajdonosi egyeztetésre nem mutatott hajlandóságot.)
A LEGJOBB VÉDELEM. A fentiek ugyanakkor nem jelentik azt, hogy a régióbeli terjeszkedést ambicionáló másik nagy csoport, az orosz olajtőke – mindenekelőtt a Jukosz – nem tesz meg mindent a Mol és a magyar vegyipar megszerzéséért. A zártkörű alaptőke-emelésből azonban nem következik a Mol orosz kézre játszása – kormányzati szándék ellenére semmi esetre sem következhet ez be. A Mol 25 százalékos állami tulajdonrészének kilátásba helyezett értékesítése megkönnyítheti ugyan, hogy egy szakmai – orosz – befektető megszerezze az irányítást, de ez sokkal inkább függ az árfolyamtól. A felvásárlás elleni legjobb védelem a magas árfolyam, amire pedig az állam a gázár-szabályozás megalkotásával lehet a legnagyobb befolyással.
De térjünk vissza a pénteki közgyűlés történéseihez! Az elért eredmény ugyanis meglehetősen törékenynek tűnik. Az ÁPV Rt.-hez közeli források szerint politikusi körökben megkérdőjelezik a privatizációs szervezetnek az előterjesztés megtételéhez fűződő jogosítványát, mondván: az sokkal inkább a kormány kompetenciája lett volna. A hírek szerint még az sem kizárt, hogy lesznek olyan csoportok, amelyek – mivel nem értenek egyet még a szigorított it-felhatalmazással sem – igyekeznek majd egy újabb közgyűlés összehívását elérni, tovább korlátozandó az igazgatóság alaptőke-emelési felhatalmazását.
