ELMÉLETI TÁMPONT. Egy részvény árfolyama egészen a nulláig eshet, erre azonban csak csőd esetén kerülhet sor. Azokban az időszakokban, amikor valami külső ok miatt tartósan számottevő mértékben esnek a részvények árfolyamai, felértékelődik a jelentősége a részvény könyv szerinti értékének mint elméleti támpontnak a részvény lehetséges minimumának meghatározásához.
KALKULÁCIÓ. A könyv szerinti érték nem más, mint a vállalat külső forrásai értékének levonása után maradó eszközök értéke (szokás ezért nettó eszközértéknek is nevezni), amely jellemzően megegyezik a vállalati saját tőke értékével. Ezt a részvények darabszámával elosztva kapjuk az egy részvényre jutó könyv szerinti értéket. Elméletileg a vállalat felszámolása esetén ekkora összeg ütné a részvényesek markát. Sokan ebből az értékből indulnak ki a részvény minimálisan reális értékének megállapításakor.
BUKTATÓK. A fenti okoskodásnak azonban számos gyakorlati buktatója van. A gondolatmenet alkalmazásának helyessége erősen függ a vállalat számviteli politikájától, azaz attól, hogy a mérleg adatai mennyire tükrözik reálisan a valóságot. Egy vállalat tartósan veszteséges gazdálkodása szintén könyv szerinti érték alatti árfolyamot idézhet elő. A hazai tőzsde sajátosságai mellett pedig – alacsony forgalom, kis kapitalizáció, befektetői érdektelenség – az is előfordulhat, hogy egy nyereséges társaság részvényének tőzsdei árfolyama tartósan a könyv szerinti értéke alatt marad, egyszerűen azért, mert senki nem veszi a papírt.
