rukkolt elő a minap a kormányzat. No nem az egyensúly helyrebillentését célzó intézkedésekről van szó (egyelőre), hanem a drámaian lelassult beruházások felpörgetését kívánja így elérni a kabinet#<# (a magyarországi beruházások volumene közel negyede a GDP-nek). Különösen fájdalmas, hogy a nyitott gazdaságára a rendszerváltás óta okkal büszke Magyarországra egyre kevesebb külföldi társaság teszi be a lábát, egykor volt első helyünkről mára a térségbeli dobogóról is leszorultunk. A diagnózis tehát aggodalomra ad okot, a kormányzat lépése pedig megfelelő válasz volt erre. Ráadásul hosszú idő óta húzódó feladat, hogy „rendezni” kell a multinacionális cégek adókedvezményét. A kormány most új, immár EU-konfrom megoldást fogadott el – de csak a jövő évtől kezdve folyósítandó támogatásokra. (Az unióban az adókedvezmény állami támogatásnak minősül, ezért csak szigorú megszorításokkal folyósítható.) Egyelőre homályban maradt, hogy mi lesz a korábban odaítélt kedvezményekkel, azaz a csatlakozás utáni időszakra is átnyúló szubvenciókkal. E tekintetben az álláspontok megmerevedtek. Brüsszel hajthatatlan – az egységes piacon egységes szabályokat követel -, a magyar kormány valamiféle köztes megoldásban bízik, a multik pedig „szerzett jogaikat” féltik, ezért a budapesti kabinetnél (vajon miért nem Brüsszelben?) lobbiznak. A jelenlegi információk birtokában nehéz elképzelni, hogy a külföldi nagy cégek többségének itteni pozíciója a csatlakozás után ne romoljon valamelyest. Amit azonban így elveszítnek a multik, azt visszanyerhetik akkor, ha a gazdaságpolitika megbízható és üzletbarát környezetet teremt számukra. Ehhez az uniós konvergencia folytatására, antiinflációs politikára és a mainál szigorúbb fiskális fegyelemre van szükség. Így a tőkeerős külföldi társaságoknak hosszabb távon „megtérülhetne” adókedvezményeik megnyirbálása. A múlt héten beterjesztett beruházásösztönző csomag pedig csak ily módon érheti el célját.
