Végre felszállt a füst, kedden a nemzetgazdasági miniszter és a miniszterelnök-helyettes hivatalosan is ismertette a strukturális átalakító csomag részleteit. A csomag megfelelt az előzetesen kiszivárgott híreknek, nagy meglepetést nem okoztak a bejelentett intézkedések. Az intézkedések jó irányba mutatnak, a részletekkel azonban egyelőre adós maradt a kormány, így az a jövő zenéje, hogy milyen mértékben sikerül megvalósítani a tervezett lépéseket, illetve azok elérik-e céljukat.
Az elmúlt években már sok pakkot kapott a piac, ebben a csomagban azonban egy dolog biztosan új: Széll Kálmánról nevezték el, aki 1875 és 1878 között pénzügyminiszter, majd 1899-tól 1903-ig a Magyar Királyság miniszterelnöke volt. Pénzügyminiszterként legnagyobb eredménye az államháztartás konszolidálása volt, így jobb nevet nem is választhatott volna a jelenlegi kormány. A hangzatos név ellenére a köztudatba azonban minden bizonnyal ez a csomag is Orbán-, vagy Matolcsy-csomagként kerül be, hasonlóan a Bokros-, Gyurcsány-, vagy éppen Bajnai-csomaghoz. Bár a névválasztás arra mindenképpen jó volt, hogy a magyar gazdasággal foglalkozó külföldi szakemberek, elemzők is megismerték Széll Kálmán nevét, a csomagot mégiscsak elsősorban a tartalma minősíti, azt pedig hagyjuk a kommunikációs szakemberekre, hogy a névválasztás mögötti motivációkat elemezzék.
A kormány 2013-2014-re a GDP körülbelül 3 százalékának megfelelő (összesen 900 milliárd forintos) kiigazítást tervez; a csomag „orrnehéz”, amennyiben ebből 500 milliárd forint a 2012-es évet érinti. A kiigazítás eredményeképpen a kormányzati elképzelések szerint az államháztartás hiánya jövőre a GDP 2,5 százalékára, majd 2013-2014-re 2,2, illetve 1,9 százalékára mérséklődik. Ezzel párhuzamosan az államadósság 2013-ban a GDP 70, 2016-ban 60, majd 2018-ban 50 százaléka alá süllyed.
Mindenképpen pozitív, hogy a kormány elkötelezett a deficit és az államadósság csökkentése mellett, vagyis immár tettekben is megmutatkozik, hogy az elmúlt hónapokban – némi külső noszogatás után – belátta, hogy az „előbb növekedés majd egyensúly” nem megvalósítható forgatókönyv. A jelenlegi nemzetközi helyzetben és Magyarország állapotát figyelembe véve az adósság leszorításának kell prioritást élveznie – az adósság „kinövésére” nem lehet játszani.
Az is pozitívan értékelhető, hogy a bejelentett intézkedések között túlsúlyban vannak a kiadásoldali lépések, amelyek érintik a nagy elosztórendszerek közül az oktatást, az egészségügyet, a nyugdíjrendszert, a szociális kiadásokat. Hiányérzetet kelt azonban, hogy a pontokban nem találkozunk az állami szférát, az önkormányzati rendszert érintő átfogó átalakításokkal, holott ezen a területen is komoly tartalékok rejlenek.
Összességében a bejelentett csomag jó irányba mutat. Az ördög azonban mindig a részletekben rejlik, ezek a részletek azonban most még hiányoznak. Jelenleg még a legtöbb intézkedés esetében nem látszik pontosan, hogy a kívánt célokat milyen eszközökkel érik el, és ezeknek az eszközöknek számszerűleg milyen lesz a költségvetési hatásuk.
A részletek hiánya bizonytalanságot jelent, e mellett azonban szólni kell a megvalósíthatósági kockázatról is. A hiányra és az adósságra vonatkozó tervek tarthatónak tűnnek, ha teljes egészében megvalósulnak az intézkedések. Ha azonban csak részben sikerül implementálni, és útközben felpuhul a csomag, akkor veszélybe kerülhetnek a célkitűzések. Márpedig erre van esély, számítások szerint a Bajnai-kormánynak is csak 75-80 százalékos hatékonysággal sikerült átvinnie a kiadásoldali megszorításokat. A tervek alapjául szolgáló makrogazdasági és piaci változók bizonytalansága szintén kockázat: a kormány növekedési előrejelzése a piac számára túlzottan optimistának tűnik, és az sem borítékolható, hogy a kamatszint képes lesz tartósan süllyedni a következő években.
A bejelentés nyomán a forint árfolyama gyengült, a részvénypiacon is megerősödött az eladói oldal. Bár a piaci kommentárok azt emelik ki, hogy a részletek hiánya okozta az elbizonytalanodást, összességében nem mondhatjuk, hogy a piac nem azt kapta, amire számított.
A terv nagy vonalakban már ismert volt, azt pedig reálisan nem várhattuk, hogy minden kérdésünkre választ kapunk. A piac azonban így működik: a csomagot már korábban beárazták a befektetők, és mivel azt kapták, amire számítani lehetett, beindult a szokásos „buy the rumor, sell the fact” sztori – vagyis a tények napvilágra kerülését követően profitot realizáltak a piaci szereplők.
Rövid távon ezek a bejelentések elegendőek lehetnek az (egyébként még mindig törékeny) piaci bizalom fenntartásához, és minden bizonnyal egyelőre a hitelminősítők is letesznek arról, hogy bóvli kategóriába sorolják a magyar adósságot.
Ahhoz azonban, hogy a bizalom fennmaradjon, netalán erősödjön, elengedhetetlen, hogy a konkrét intézkedések alátámasszák a terveket. A korábbi évek tapasztalataiból tudjuk, hogy a nagy átalakításokhoz nem elég az elszántság, támogatottság nélkül nem lehet reformálni. A jelenlegi kormánynak erős felhatalmazása van, reméljük él is vele, és a strukturális átalakítások során elkerülhetetlennek tűnő népszerűségvesztés nyomán nem torpan meg félúton.
