A Lázár János frakcióvezetõ, Orbán Viktor miniszterelnök, majd végül Rogán Antal országgyûlési képviselõ nevéhez köthetõ végtörlesztési lehetõség sajnos erõteljes ütemben gyengíti a forintot. Az euró éves rekordmagasságban, 290 forintnál. A svájci frank pedig az euróval kötött árfolyamküszöb ellenére is 240 forinton.
A végtörlesztési lehetõségnek sok a negatív hatása, így a nemzetközi reputációnk romlása, a jogbiztonságba vetett hit olvadása, a bankok visszaszorított hitelezési kedve. Vannak persze bõven pozitív hatások is, kifehérednek bizonyos pénzek, mert elõjönnek a kedvezõ árfolyamú végtörlesztésre, csökken az ország kitettsége a svájci franknak. Tekintsük most át kifejezetten az árfolyamra gyakorolt hatás alapján az intézkedést, mert egyelõre ez tûnik a legerõsebb és a legkellemetlenebb hatásnak, amely ráadásul kifejezetten tudatosan vállalt a politika részérõl.
Átcsoportosítás
Ha nagy mennyiségû devizahitelt törlesztenek majd elõre a devizahitelesek forintban, akkor a bankoknak a forintokból eurót, illetve svájci frankot kell venni, hogy õk is visszafizessék a hiteleiket. A bankok erre már most készülnek, ezek miatt a fedezeti ügyletek miatt gyengül a forint. Emellett az intézkedés megkérdõjelezhetõsége rontja az ország megítélését, ezzel is gyengül a forint. Mi a hatása a forintgyengülésnek? A Lázár-Orbán javaslattal inkább a tehetõsek nyernek, a rászorulóknak nehezebb lesz. A menthetetleneknek, vagyis a 90 napon túli adósoknak már úgyis mindegy, úgysem törlesztenek. A tehetõseknek is mindegy, hiszen õk fix árfolyamon, mindenképpen 180 forintos frankon és 250 forintos eurón végtörlesztenek. Az egész forintgyengülést megint a becsületesen törleszteni akaró, de nehéz helyzetben levõ adósok szenvedik el. Hiszen aki piaci áron törleszt, annak most nõ a törlesztõje, aki árfolyamgáttal törleszt, annak pedig nagyobb lesz a gyûjtõszámlás tartozása.
Menthetetlen a forint
Egy komplex devizahiteles-mentésben ugyan fel lehetett volna készülni a gyenge forintra is, de ennek semmi nyoma, sõt nagyon úgy tûnik, hogy tudatos a forintgyengítés. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) például valamilyen intervencióval segíthetne, beállhatna euróeladásra, vagyis égethetné a forint védelmében a devizatartalékait. Ez azt jelentené, hogy, megvalósulna a korábban Róna Péter, illetve Surányi Györgyék által javasolt devizatartalék-felhasználós devizahiteles-megmentés, de erre kevés az esély. Egyrészt vészterhes idõkben érdemes óvatosan bánni a tartalékokkal, másrészt az MNB és a kormány viszonya nem felhõtlen. Az MNB aligha fog forintot venni.
De vajon miért akar a Fidesz gyengébb forintot?
Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter szereti az egytényezõs közgazdasági összefüggéseket. Hisz az állami keresletélénkítésben, emlékezhetünk az elõzõ Orbán-kormányból, építsünk lakásokat és majd a belföldi építõipari keresletbõl 7 százalékos lesz a növekedés. Az idei ciklusban is voltak ilyen ötletek. Csökkentsünk adót, vezessük be az egykulcsos adózást, ettõl majd nõ a magyar gazdaság, illetve munkahelyek teremtõdnek. Most is van egy ilyen elképzelés, gyengítsük a forintot, beindul az export. Azért jó, ha sikeres lesz a végtörlesztési akció és sokan élnek a lehetõséggel, mert ha már nincs annyi devizahiteles, jöhet a gyengébb forint és megindulhat az export.
Sajnos az export beindulása azért nem ilyen egyszerû. Természetesen a nemzetgazdasági miniszter minden egyes esetben joggal mondhatja el, hogy vészterhesen romlott az európai környezet. Igaz, és az is igaz, hogy ennyire negatív változásra egyszerûen nem lehetett felkészülni. Sajnos az is igaz, hogy ettõl még egyik nagy nekibuzdulás sem hozta meg az eredményét.
Veszteségek
Tételezzük fel, hogy valóban sikerül az export beindítása, és versenyképesebb lesz a magyar gazdaság, sok exportõr álma valósul meg. Nem is kérdés, hogy ez egy pozitív hatás. De azért sajnos a serpenyõ másik oldalában is vannak hatások, vagyis sok helyen fáj a gyenge forint. A magyar adósságteher finanszírozása drágább lesz. Részben a devizatartozások visszafizetése miatt, részben a nyugdíjvagyon leértékelõdése miatt is. Bár a devizában denominált eszközök azért felértékelõdnek, de a forinteszközök kisebb adósságtörlesztésre lesznek elegendõk.
A forintgyengülés mellett a tõzsdei részvények leértékelõdésével is tovább apad az államosított nyugdíjvagyon. Sajnos ezen a területen továbbra is nagy a fejetlenség. Az ÁKK ugyan titokban tanácsadói segítséget kért, úgy tudjuk, hogy a Goldman Sachstól, illetve a hazai Equilor Befektetési Zrt.-tõl, ám egyelõre ez a nemzetközi kapcsolat is döcög. Amint az üzlet létrejött, a Goldman Sachstól azonnal továbbállt a Bank of Americához az a török szakember, aki tetõ alá hozta a dealt.
A felügyelet szerepe
A korábban titokban tartott, teljesen váratlanul bedobott végtörlesztés elsõ bejelentése pénteken, tõzsdei kereskedés alatt történt. Szinte elképzelhetetlen, hogy a Fidesz vezetõ politikusainak annyi tõkepiaci ismerete ne legyen, hogy egy ilyen bejelentés érdemben befolyásolhatja a tõzsdén jegyzett bankok árfolyamát. Csak remélni lehet, hogy rendes felügyeleti vizsgálat fogja kideríteni, hogy pontosan mi történhetett. Tõkepiaci forrásaink ugyanakkor többségében azt tippelik, hogy nem egy gonosz és kifonomult tõzsdei ügyletrõl volt szó, hanem megdöbbentõen naiv és bumfordi lépésrõl.
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének más szerepe is lehet a folyamatban. Orbán Viktor talán legtalányosabb mondata arról szólt, hogy a legtöbb bank mögött ott van a külföldi anyabank, az OTP és az FHB mögött pedig ott van az állam. Bár morálisan nem lesz ettõl szebb ez az állítás, de tökéletesen igaz. Vagyis, bár bizonyára sokan menekülnének, de reputációs, engedélyeztetési, technikai okokból a nemzetközi bankok nem tudnak egykönnyen elmenni Magyarországról, még a fiókteleppé váláshoz is felügyeleti engedély kell. Vagyis a várható forgatókönyv szerint a külföldi lobbi erõs lesz, nem lesz könnyû helyzetben Matolcsy György a következõ hónapok nemzetközi konferenciáin, de a bankok maradni fognak. Még talányosabb, hogy mit jelent az, hogy a magyar döntésközpontú bankok mögött ott van az állam. Amikor a miniszterelnök úton-útfélen azt jelzi, hogy megküzdünk a bankokkal, politikustársai pedig rendre felteszik a kérdést, kivel vagy, a bankokkal vagy az emberekkel, nos akkor nem igazán lehet jó érzés a magyar bankok tarkóján az állam hûvös lehelete.
tanácsok a jó döntéshez
Nagyon fontos döntésrõl van szó, a rendelkezésre álló idõt érdemes jól kihasználni és sok információ begyûjtése után tudatos döntést hozni!
Pénzügyi kalkulátorok segítségével modellezhetõk a különbözõ árfolyamok és kamatszintek esetén érvényes jövõbeli törlesztések. A bankok versenyzõ ajánlatai összehasonlíthatók!
Az ajánlatok között milliós különbségek lehetnek, sok esetben a megfelelõ hitelkonstrukció (és bank) kiválasztásán múlik, hogy a frank törlesztõrészletéhez képest alacsonyabb lesz a forint törlesztõje vagy magasabb.
Mindenkinek egyéni döntést kell arról hozni, hogy a következõ idõszakban milyen frankárfolyamot kalkulál, mennyire fél a magyar alapkamat emelkedésétõl, összességében kedvezõbbnek tartja-e a végtörlesztést, és ezért a forinthitel felvételét, vagy szívesebben futja továbbra is a frankkockázatot!
Fel kell mérni hitelképességünket! Ha nincsen elegendõ saját forrásunk a végtörlesztéshez, mekkora és milyen paraméterû forinthitelre lehetünk hitelképesek?
Aki úgy dönt, hogy igénybe veszi a kedvezményes végtörlesztést és biztonságra törekszik, annak minimum egyéves kamatperiódusú hitelt érdemes felvenni – a legnagyobb biztonságban viszont a 3-10 éves kamatperiódusú hitelt választók kerülnek, mivel az õ törlesztõrészleteik szinte biztosan nem fognak a kamatperiódus ideje során változni.
Érdemes lehet egy-két lakás-takarékpénztári megtakarítást is kötni a hitel mellé, mellyel évi 72.ezer forint állami támogatást igénybe lehet venni akár 10 éven keresztül.
Érdemes utánajárni, hogy a vállalkozások fejlesztésére felvett jelzáloghitelekkel mi lesz, illetve részleges elõtörlesztésre is vonatkozik-e majd a fix árfolyam?
Figyelni kell az apró betûre is a forinthiteleknél, alkalmaznak-e a bankok megkötéseket, vannak-e akciók kezdeti költségekre, vissza kell-e ezeket fizetni, ha az ügyfél három éven belül elviszi a hitelét, végtörleszti, esetleg 90 napos késedelembe esik?
Nem könnyû, de meg kell próbálni tájékozódni arról, hogy be fogják-e építeni a (késõbbi) kamat vagy egyéb költségekbe az elszenvedett veszteségeket a bankok? Vannak-e garanciák a késõbbi terhekre?
(Keretes anyagunkban a BankRáció.hu elemzéseit is felhasználtuk)
